A7V
„Sturmpanzerwagen”
Előzmények:
Az utólag első világháborúnak nevezett, a kortársak által „nagy háborúként” aposztrofált, 1914-től 1918-ig tartó világégés egy minden addiginál nagyobb intenzitású és kiterjedtebb háború volt.
Bár a harcoló felek lakossága a világ teljes népességének felét tette ki (több mint 900 millió főt), a háborút aktívan alig tucatnyi ország alakította és mindössze két érdekszövetség vívta.
Ennek alapja, hogy az évszázados nagyhatalom angolok és franciák megnemtámadási szerződést kötöttek (a későbbi Antant alapja) - velük szemben a földrajzi, nyelvi és kulturális hasonlóságaikat kihasználó Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia állt (akik a gyarmati területek újraosztását akarták elérni).
Mindkét oldal gyors háborút vizionált, ezért a kezdeti előretörések után megmerevedő arcvonalat egyre újabb haditechnikai eszközökkel próbálták áttörni. A németek élen jártak a technikai újítások terén, 1916. augusztus 15-én viszont az angolok vetettek be egy valóban hatékony típust.
A német lövészárkokat helyi idő szerint 6 óra 20 perckor egy csapatnyi, addig sohasem látott angol harcjármű támadta meg. A közel tízméteres monstrumok jóformán csak vonszolták testüket, de le sem lassította őket az addig áthatolhatatlannak hitt sártenger, bombakráterek, szögesdrótok és árkok. Mind a puska, mind a géppuskatöltények lepattantak a rombusz alakú járművekről, melyek tűzzáporral árasztották el a megrettent németeket.
A sátán vasszekereinek tartott, feltartóztathatatlan eszközök láttán a lövészárkokban elterjedt, hogy maga „Az ördög közeledik!”, mire kitört a pánik. Ezzel az akcióval új fejezet kezdődött a szárazföldi hadviselésben: ezen a napon vetettek be először harckocsikat.
Annak ellenére, hogy az angol támadás elhamarkodott volt (műszaki hiba miatt jóval több harckocsi vált mozgásképtelenné, mint ellenséges tűz hatására), a németeket mégis sokkolta az új harcjármű.
A helyzet még inkább drámaivá vált, miután az angolok taktikát váltottak: amikor a korábban szétszórtan, 1-2 páncélossal harcoló alakulatok helyett (1917. november 20-án) Hugh Elles dandártábornok 416 harckocsijával támadást indított, nemcsak a Cambrai frontot törte át, de az emberveszteség is 97,6%-al kisebb volt a vártnál.
A németek idővel megtanulták, hogy a tüzérség képes lehet a harckocsik kilövésére, de mivel mind több fronton védekezésbe kényszerültek, egyre nagyobb igény mutatkozott egy saját fejlesztésű harckocsira. Ez lett az A7V, melynek (fából készült) prototípusa rendkívül rövid idő alatt elkészült (már 1917-ben). A típust a köznyelv Sturmpanzerwagen (német; páncélozott rohamkocsi) névvel illette.
Konstrukció:
A németek több angol nehéz harckocsi zsákmányoltak, az A7V külsőre mégis inkább a francia típusokat idézte. Ez a páncélos is egy Landkreuzer (német; szárazföldi cirkáló) volt, amely megfelelt Winston L. S. Churchill (későbbi brit miniszterelnök, ekkor a hadsereg tisztje) által 1915 februárjában megfogalmazott doktrínának.
Eszerint hatalmas méretű, nehézfegyverzetű páncélosokat kell létrehozni, melyek képesek lépést tartani a gyalogló katonákkal (azaz végsebességük érje el a 6 km/h-t) és képesek legyenek egy maximum 1,5 méter mély és 2,4 méter hosszú árkon átkelni (az A7V ez utóbbira képtelen volt, mert a lánctalpakon túlnyúló páncéltest belefúródott a földbe).
Az A7V - hasonlóan az angolok típusához - kétféle változatban készült, melyből az egyik a csak géppuskákat hordozott („nő” variáns) volt. Az alapváltozatot egy 57 mm-es löveggel szerelték fel, melyet a harckocsi elejébe építettek be.
A löveghez háromféle lőszert rendszeresítettek, így az alkalmas volt mind ellenséges harckocsik, mind épületek, mind pedig a gyalogság ellen. A „férfi” típus a löveg mellett hat géppuskát hordozott, míg a „nő” változatban a löveg helyére két további géppuskát szereltek.
A nagyszámú fegyverzet mellett az A7V páncélzata is felülmúlta az angolok típusát: az oldalsó részt 15, a hátsókat 20 mm-es páncélzat védte, az ék alakú orr-részt pedig 30 mm-nyi páncél alkotta.
Részben emiatt, részben a világrekordnak számító 18(!) fős legénység miatt a 33 tonnás harcjármű mozgatásához erős hajtóműre volt szükség. Ezt végül úgy oldották meg, hogy két, egyenként 101 lóerős motort építettek be, ezáltal a harckocsi végsebessége műúton elérte a 15 km/h-t.
Fejlesztések:
Az A7V egy első világháború végi konstrukció volt és mivel a békeszerződésben megtiltották Németország számára harckocsik gyártását és szolgálatba állítását, a páncéloshoz nem is készült fejlesztett változat.
Ahogy az fentebb olvasható, a típusból eredetileg gyártottak (valószínűleg csak egy) géppuskás változatot is, de hamarosan rájöttek, hogy ez képtelen kilőni egy ellenséges harckocsit, ezért a „nő” változat gyártásával felhagytak és átalakították löveggel felszerelt „férfi” modellé. Maga a páncélos az első sorozatgyártásba került német harckocsi volt, de mivel a mérnökök tanulmányozták a német kézre került harckocsikat, az A7V nem csupán azok másolata, de továbbfejlesztése is volt.
Azonos méret-tartománya ellenére az angolokhoz képest az A7V erősebb páncélzatot kapott, ráadásul az orr-részen megjelent a döntött páncélzat, ami később általánossá vált. A Mark nehéz-harckocsi szériával szemben a német páncélos rugózott tengelyeket kapott, ami nemcsak komfortosabb volt, de (annak ellenére, hogy a futómű a franciákhoz hasonlóan a Holt traktor vázára épült) épített úton az A7V kétszer akkora sebességre volt képes.
Újdonságot jelentett a hajtómű elhelyezése is: az nem a jármű végébe került, mint a korábbi típusoknál, hanem középre. A kezelőszemélyzet gyakorlatilag a motoron ült és egy, a jármű tetején kialakított kupolából irányított (így 360 fokos volt a látótere, de nem látta, mi van közvetlenül a jármű előtt).
Szolgálatban:
Az A7V-ket először 1918. március 21-én vetették be, a Saint-Quentini csatában, ahol a németek ugyanazt tapasztalták, mint korábban az angolok. A harckocsik (az összpontosított támadás és a mustárgáz bevetése miatt) jól szerepeltek, de az öt frontra vezényelt A7V-ből három műszaki hiba miatt nem tudott részt venni a harcban.
Az A7V több szempontból is felülmúlta az angolok páncélosát, összességében viszont nem ért fel a britekhez. Tűzereje és páncélzata megfelelő volt, a mozgékonysága viszont csalódást keltő.
Épített úton a harckocsi gyors volt, földön viszont rendkívül lelassult, ráadásul nehéz terepen a hibás tervezés miatt az páncélos orra vagy fara minduntalan belefúródott a talajba (a magas súlypont ráadásul instabillá tette a harckocsit - ld. lentebb).
E problémák miatt a hadvezetés a zsákmányolt angol harckocsikat favorizálta, részben azért is, mert a háború utolsó évében már a járművekhez szükséges nagy mennyiségű nyersanyag biztosítása is komoly gondot okozott - ez volt az oka, hogy csupán 20 ilyen páncélos készült el.
A típus a kiforratlansága és alacsony darabszáma miatt szinte semmilyen hatást nem gyakorolt a háború menetére. Csupán egyetlen említésre méltó esemény köthető a nevéhez: az, hogy részt vett az első harckocsik között vívott összecsapásban (ebben a jobboldali képen látható, Elfriede nevű A7V is részt vett).
A rövid ütközetre a franciaországi Villers Bretonneux mellett került sor, 1918. április 24-én. Ekkor három A7V találkozott 3 db Mark IV harckocsival (ebből kettő „nő” típusú, kizárólag géppuskákkal felszerelt variáns volt).
Mivel a két „nő” Mark IV-es amúgy is lemaradt, a harmadik angol páncélos a németek vezér-harckocsiját vette célba. Bár a Mark IV fegyverzete hatékonyabb volt, előző nap a harckocsi mustárgáz-támadás áldozata lett: (két fő hiányzott és az enyhe gázmérgezés miatt) a tüzérnek már a cél puszta bemérése is problémát okozott. Emiatt az első lövedékek célt tévesztettek.
A németek géppuskatűzzel válaszoltak (ugyan nem ütötték át a páncéllemezt, de mivel az angol típus páncélját lágy acélként vágták ki és csak később szilárdították meg, akadtak hézagok, így a páncélos belsejében olvadt fémszilánkok szóródtak szét).
A másik két német páncélos a „nő” Mark IV-esekre támadt, a két tehetetlen harckocsi sérülten visszavonult. Ekkor a „férfi” Mark IV-es parancsnoka (Frank Mitchell hadnagy) megállította harcjárművét, hogy a lövész pontosabban célozhasson.
Az angolok örömmel konstatálták, hogy az ellenfél mozgásképtelenné vált, azonban az A7V-vel nem az angol páncélos 57 mm-es hajóágyúi, hanem saját tömege végzett: a páncélos lecsúszott egy meredek domboldalon és felborult (ennek ellenére ezt tekintik az első harckocsi-harckocsi elleni küzdelemben aratott győzelemnek).
Az április 18-ai események egyetlen hozadéka az volt, hogy az angolok megkezdték angolok a „hermafrodita” páncélosok gyártását (a „nő” Mark harckocsik egyik oldali géppuskáit lövegre cserélték, hogy képesek legyenek az ellenséges harckocsik leküzdésére).
Utóélet:
Bár az A7V rövid és dicstelen harctéri jelenléte csalódást keltett, ez volt a később kiváló harckocsikat építő németek első próbálkozása. A típusból három különleges változatot is terveztek (ez akkoriban még ritkaságszámba ment):
A7V Geladewagen „Überlandwagen” (páncélozott csapatszállító):
Az A7V fejlesztésével párhuzamosan ugyanazon a bázison egy lánctalpas támogató járművet is terveztek. Az „Überlandwagen” oldalt és részben felül is nyitott volt, ráadásul nem kapott fegyverzetet sem, mivel feladata utánpótlás (fegyverek, lőszer, stb.) szállítása volt. A Versailles-i békeszerződés megkötésekor 30 példány gyártása folyt (egy részüket nem fejezték be).
A7V Flakpanzer (önjáró légvédelmi löveg)::
Az Überlandwagen kiváló alapot biztosított egy légvédelmi ütegnek is. Ez a változat mindkét végén egy-egy löveget hordozott, melyeket nem védett páncélzat (a Flakpanzer kifejezés később minden német önjáró légvédelmi löveg megnevezése lett).
A7V Trench digger (utászjármű):
Egy kifejezetten lövészárkok-ásására átépített típus. Magáról a járműről csak minimális információ maradt fent, de mint ahogy az a képen is látható, a gépezet leginkább a mai kotrógépekhez hasonlított.
Műszaki adatok:
Név: A7V „Sturmpanzerwagen” (páncélozott rohamkocsi)
Típus: nehéz harckocsi
Fizikai jellemzők:
Tömeg: 33,00 t
Hossz: 7,34 m
Szélesség: 3,10 m
Magasság: 3,30 m
Motor: 2 db, egyenként 101 Le-s (Daimler, 4 hengeres)
Legénység: 16-18 fő
Támadás és védelem:
Elsődleges fegyverzet: 1 db 57 mm-es löveg (Maxim-Nordenfelt, a test elején)
Kiegészítő fegyverzet: 6 db 7,92 mm-es géppuska (Maschinengewehr 08, kettesével a test oldalain és farán)
Páncélzat: 15-30 mm
Teljesítmények:
Végsebesség: 15 km/h (úton), 4-8 km/h (terepen)
Hatótávolság: 30-80 km