A34

„Comet”


Előzmények:

Az Egyesült Királyság a második világháború kezdetén háromféle harckocsi-típussal rendelkezett: a páncélos egységek nagy részét a könnyű harckocsik adták, a front áttörésére a lassan mozgó, de erősen páncélozott gyalogsági harckocsikat fejlesztették ki, míg a cirkáló harckocsik átmenetet képeztek a könnyű és gyalogsági típusok között.

Az 1940-es franciaországi harcok a britek számára több tanulsággal jártak. A gyalogsági harckocsik felértékelődtek, mert vastag páncélzatukról az ekkor használt 20-, illetve 37 mm-es német páncéltörő lövedékek egyszerűen lepattantak, ugyanakkor minimális sebességük miatt nagyobb bekerítő hadmozdulatokra csak korlátozottan voltak alkalmasak és túlságosan kevés ilyen harcjármű épült.

Ezzel szemben a könnyű harckocsik teljesen hatástalannak bizonyultak, mert löveg híján még az ellenséges könnyű harckocsikat is képtelenek voltak kilőni, minimális páncélzatuk viszont a nehézgéppuskák tüzének sem állt ellen. Ebben a helyzetben a britek a gyors, ugyanakkor löveggel is rendelkező cirkáló harckocsikra támaszkodtak.

A korai típusok (A9 „Cruiser I”, A10 „Cruiser II”) futómű problémáktól szenvedtek, de ezek megoldását követően megkezdték az erősebb páncélosok előállítását. A sorozat hatodik tagja, az A15 Mark VI „Crusader” cirkáló harckocsi a háború első felében legnagyobb számban gyártott brit páncélosának számított (több mint 5000 db A15 Mark VI-os épült).

A Crusader-ek műúton mutatott 42 km/h-s sebessége és 40 mm-es lövege felülmúlta a német Panzerkampfwagen III-as teljesítményét is, azonban a Panzer IV-es és az 50 mm-es löveggel felszerelt Panzer III-as megjelenésével ez az előny fokozatosan eltűnt.

A legkomolyabb problémát a háború második felében megjelent német nehéz harckocsik, a Tiger és a Panther jelentették. Ezek ellen nemcsak a 40 mm-es löveggel felszerelt Crusader, de utóda, az 57 mm-es főfegyverű A24 Mark VII „Cavalier” is hatástalannak bizonyult, ráadásul a páncélzat fokozatos növelésétől e típusok mozgékonysága leromlott, miközben páncélzatuk továbbra sem állt ellen a német páncéltörő lövegeknek.

Az angolok ezt az általános fejlesztés mellett két új részegységgel: egy erőteljes (76,2 mm-es) löveggel és egy nagy teljesítményű (Meteor) hajtóművel kívánták orvosolni, de ennek a megvalósítása anyagi problémák miatt hosszú ideig tartott.

A szükséges hajtóművet csak az A27M Mark VIII „Cromwell” kapta meg, a löveget pedig csak az ezt követő A30 „Challenger”, ám ez utóbbi típus valójában továbbra is egy Cromwell volt, nagyobb lövegének ára pedig vékonyított páncélzata volt.

Az A30-as gyártása ráadásul rendkívül lassan halad (mindössze 200 db ilyen páncélos készült) és a hasonló, átalakított A30 „Avenger” sem volt sikeresebb, ezért az erőforrásokat egy újabb típusra csoportosították át. Ez lett az A34 „Comet” (angol; üstökös) cirkáló harckocsi, amelynél szintén a Cromwell-ből indultak ki, de azért, hogy megelőzzék a löveg beépítéséből adódó problémákat, az alapot adó harckocsi testét meghosszabbították.


Konstrukció:

A többi cirkáló harckocsihoz hasonlóan a Comet is felülmúlta elődjeit, ugyanakkor ez a páncélos sem különbözött lényegesen közvetlen felmenőjétől (az A27M Mark VIII „Cromwell”-től). A Comet legfontosabb újdonsága korábbiaknál erősebb lövege volt.

A britek a második világháború majdnem teljes időtartama alatt szenvedtek harckocsijaik páncéltörő képességének elégtelenségétől. Miközben 6-, majd 17 fontos (57, illetve 76,2 mm-es) vonatott páncéltörő lövegük megjelenésükkor kellően erősnek bizonyult a német páncélosokkal szemben, saját harckocsijaikba ezeket nem tudták beépíteni (azok túlzottan kisméretű toronygyűrűi miatt).

Ezt több módon próbálták kivédeni (pl.: az amerikai eredetű Sherman Firefly-ba a 76,2 mm-es löveget 90 fokkal elforgatva építették be és átdolgozták a löveg-hátrasiklást, míg az A30 „Challenger” harckocsit eleve e fegyver köré tervezték).

A Cromwell-be eredetileg szintén a 76,2 mm-es löveget szánták, de ezt nem lehetett beépíteni, ezért a Vickers megtervezte a 75 mm HV-t, amely egy szűkített, átalakított 17 fontos löveg volt, a hozzá tartozó speciális lőszerrel.

A 75 mm HV végül túlságosan nagynak bizonyult a Cromwell-hez, ezért e típust kezdetben az 57 mm-es löveggel szerelték fel. A Comet-nél adaptálták a 75 mm HV-t, de a löveget visszaalakították, hogy alkalmas legyen a 76,2 mm-es lőszer tüzelésére, ugyanakkor megtartották a rövidebb csövet és más változtatásokat.

Emiatt viszont a Comet lövegéből mégsem lehetett a szabványos 17 fontos löveg lőszerét kilőni - azért, hogy elkerüljék az összetévesztésből eredő problémákat, a Comet lövegét 77 mm HV-ra nevezték át (valójában ez a módosított lőszer is 76,2 mm-es kaliberű volt).

A löveg mellett a típus két Besa géppuskát hordozott: egyet a löveggel párhuzamosítva, egyet pedig a test elején, bal oldalt (a baloldali géppuskát külön géppuskás kezelte, a vezető a jobb oldalon ült, mivel brit típusként a Comet jobbkormányos volt).

Az A34-es páncélzata lényegesen felülmúlta a korábbi cirkáló-harckocsikét: frontpáncélzatának vastagsága már elérte a 74 mm-et, a maximális páncélvastagság pedig (a tornyon) 102 mm-re nőtt, ezáltal a típus nagyobb távolságból ellenállt a kisebb kaliberű német lövegeknek.

A Comet páncélzatának alakja továbbra is egyszerű, szögletes volt: a függőleges oldalfalú torony kisebb védelmet nyújtott, mint a megdöntött típusoké (pl.: T-34, Panther), ugyanakkor ez tette lehetővé az erős löveg beépítését és ezt a hatást a vastagabb páncélzat részben ellensúlyozta (a Comet már nem szegecselt, hanem hegesztett testet és öntött tornyot kapott).

A cirkáló harckocsik sokáig szenvedtek elégtelen páncélzatuk miatt, mivel kellően erős hajtómű hiányában mozgékonyságukat csak a páncélzat minimalizálásával tarthatták fent.

Ennek kivédésére határozták el a Rolls-Royce Meteor-hajtóműves cirkáló harckocsik építését, de mivel a háború nagy része alatt ezen erőforrás teljes gyártókapacitását a repülőgép-ipar szívta el, elsőként csak a Comet közvetlen elődjét, a Cromwell-t szerelték fel vele.

Az A34-es erőforrását szintén egy Meteor alkotta, amely 600 lóerős teljesítményre volt képes: ezzel műúton a Comet akár 51 km/h-s sebességet is elérhetett és az erős motor miatt nem jelentett problémát a nehezebb löveg és a többlet-páncélzat sem.

A típus futóművét is továbbfejlesztették: az oldalanként öt nagyméretű futógörgőt megtartották, viszont négy-négy visszafutó görgőt szereltek föléjük.


Fejlesztések:

A brit cirkáló harckocsik jellegzetessége volt, hogy mind külsőre, mind képességeiket tekintve rendkívüli módon hasonlítottak egymáshoz, ezért az új páncélosok nem jelentettek lényegi előrelépést (gyakorlatilag egyetlen hosszú fejlesztési sornak számítottak.

Összesen három generációt lehetett elkülöníteni. Az A9 és A10-es harckocsik még kisméretű futógörgőkkel, rendkívül vékony páncélzattal és az A9 Mark I-es még segédtornyokkal rendelkezett, mivel eredetük a Medium Mark III-asra vezethető vissza.

Az ezt követő A13-as (A13 Mark III „Cruiser III” és „Cruiser IV”) már a későbbi, nagyméretű futógörgőkkel és Christie-típusú felfüggesztéssel készült, az A13 Mark III „Covenanter” pedig már a jellegzetes, hatszögletű toronyot kapta.

A sorozat legnagyobb számban gyártott tagja a Crusader volt: ahogy az fentebb is olvasható, ez a típus a háború első felének legelterjedtebb brit páncélosának számított és hatékonynak bizonyult az olasz, valamint a korai német harckocsikkal szemben, ám 40 mm-es lövege gyorsan elavult.

A háború második felében gyártott Cromwell-t már a kiváló Meteor repülőgép-motor hajtotta, de nagyobb, szögletes tornya ellenére kezdetben ez is csak az 57 mm-es löveg hordozására volt alkalmas.

A Comet egy erősen módosított Cromwell-nek számított, akárcsak a korábbi Challenger/Avenger páros, igaz, ennél a harckocsinál már nem kellett kompromisszumokat kötni.

Bár a speciális fegyver megbonyolította a harckocsi előállítását, a Comet már kezdetben is kellően erős löveggel rendelkezett és a módosított futóművel sikerült kiküszöbölni a Cromwell műszaki hibáit is.

Magából a Comet-ből nem építettek különleges változatokat: ennek nem csak az volt az oka, hogy e típus tervezésénél nem kellett választani a tűzerő és mozgékonyság között, így a kész harckocsi eleve hatékonynak számított, de azért is, mert mire sikerült megalkotni egy kiforrott cirkáló harckocsit, majdnem véget ért a második világháború.


Szolgálatban:

Az első Comet-ek 1944 legvégén érkeztek meg a csapatokhoz: elsőként a 11. páncélos hadosztályt szerelték fel A34-esekel, de az elkészült példányok leszállítása lassan haladt, ezért a többi egységet a háború végéig csak részben fegyverezték át.

E típus megjelenése megnövelte a cirkáló harckocsikkal felszerelt egységek hatékonyságát. A Comet komoly előnye volt nagy sebessége: a Normandiai partraszállás során a lassú, de erősen páncélozott Churchill harckocsik kerültek előtérbe, mert ezek jobb védelmet nyújtottak, de amikor sikerült kitörni a partszakaszból, fontosabbá vált a sebesség. Az A34-esek a rendkívül jó német úthálózatot kihasználva nagy sebességgel nyomulhattak előre vagy csoportosíthatták át őket.

E harckocsival nagyobb összecsapásokban egyedül az Operation Plunder (angol; fosztogató hadművelet) során használták, amelynek célja az átkelés volt a Rajnán.

A második világháború végén az Egyesült Királyság is beszüntette szinte minden harckocsijának előállítását, majd a meglévő példányokat kivonták a szolgálatból. Ezt mindössze két típus kerülte el: az utolsó gyalogsági harckocsinak számító A41 „Centurion”, valamint az utolsó cirkáló harckocsi, az A34 „Comet”.

Mindkét harckocsit bevetették a Koreai háborúban, de az A41-es vastagabb páncélzatával fokozatosan előtérbe került - ennek az is kedvezett, hogy a Comet-tel szemben a Centurion a 84, majd 105 mm-es löveget is be tudta fogadni.

Összesen 1186 db Comet-et gyártottak, a leselejtezett, feleslegessé váló példányokat Írország, majd Burma (ma Mianmar), a Dél-Afrikai Köztársaság, Finnország és Kuba vásárolta meg. Az Egyesült Királyság Comet-jeit 1958-ban nyugdíjazta, az utolsó A34-eseket viszont csak az 1980-as évekre vonták ki véglegesen.


Utóélet:

Az A34-es mindenben felülmúlta a korábbi cirkáló harckocsikat és teljesítménye megközelítette a legendás német Panther harckocsiét, ugyanakkor túlságosan későn jelent meg ahhoz, hogy érdemi hatást gyakoroljon:


FV 4401 „Contentious” (légideszantos harckocsi):

A Comet-et felhasználták a Conetentious nevű kísérleti légideszantos harckocsihoz. Ez egy torony nélküli, 84 mm-es löveggel felszerelt páncélos volt, de sohasem került sorozatgyártásba.


Emellett az A34-esből terveztek egy nyitott tornyú, hátrasiklás nélküli löveggel felszerelt változatot, de ez a brit és dél-afrikai műszaki mentő változatokkal szemben nem került sorozatgyártásba. A Comet-hez hasonló volt az FV 4101 Charioteer páncélvadász, ez azonban a Cromwell-re épült.


Műszaki adatok:

Név: A34 „Comet”

Típus: cirkáló harckocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 33,00 t

Hossz: 6,55 m (hátrafordított löveggel)

Szélesség: 3,04 m

Magasság: 2,67 m

Motor: 600 Le-s (Rolls-Royce Meteor, ”V” hengerelrendezésű, 12 hengeres)

Legénység: 5 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 77 (valójában 76,2) mm-es löveg (77 mm HV, a toronyban)

Kiegészítő fegyverzet: 2 db 7,92 mm-es géppuska (Besa, egy-egy párhuzamosított és a testben)

Páncélzat: max. 102 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 51 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 250 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.