A30 Mark VIII

„Challenger”


Előzmények:

A többi nagyhatalomhoz hasonlóan az 1930-as évek elején az Egyesült Királyság is új generációs harckocsikkal szerelte fel páncélos haderejét, ezek azonban nem könnyű, közepes és nehéz harckocsik voltak, hanem a kizárólag a britek által fejlesztett gyalogsági és cirkáló modellek. Ezek az angolok első világháborús tapasztalatából indultak ki: a gyalogsági harckocsik kiemelkedően erős páncélzattal rendelkeztek, ugyanakkor rendkívül lassúak voltak, mivel arra szánták őket, hogy a gyalogsággal együtt haladva semmisítsék meg az ellenséges géppuskafészkeket, míg a cirkáló harckocsik vékony páncélzatuknak köszönhetően nagy sebességgel üldözhették az ellenséget.

Az első angol cirkáló harckocsik az A9 Mark I „Cruiser I” és A10 Mark II „Cruiser II” voltak, míg az első gyalogági típus az A11 Mark I „Matilda” volt. E harckocsikat a nagy gazdasági világválságból történő kilábalás időszakában tervezték, ezért rendkívül alacsony árukat a páncélosok képességeinek rovására érték el.

Ennek köszönhetően az A9-es, A10-es és A11-es típusok számos problémával küzdöttek: mások mellett a gyalogsági harckocsi végsebessége túlságosan alacsony volt, miközben a páncélos nem rendelkezett löveggel és az egyszemélyes toronnyal szerelt, zsúfolt küzdőterű harcjármű lánctalpai szabadon álltak, míg a cirkáló harckocsik esetében a rendkívül vékony páncélzat és az elégtelen mozgékonyság jelentette az elsődleges gondot.

Ezen problémák az angolok számára is nyilvánvalóak voltak, ezért a második világháború kitörésekor már nagyobb számban rendszeresítették e típusok utódait, az A13 Mark I „Cruiser III” és A12 Mark II „Matilda II” páncélosokat, amelyek a nagyobb megbízhatóság mellett vastagabb páncélzattal rendelkeztek. Rendkívüli lassúsága ellenére a Matilda II a világháború első szakaszában sikeresen szerepelt, a páncélos erők nagyobb részét kitevő cirkáló harckocsik azonban túlságosan sérülékenynek bizonyultak, miközben sebességük nem igazolta vékony páncélzatukat (igaz, az amerikai Christie-típusú felfüggesztés megoldotta a futómű kérdését), ezért azonnali hatállyal további cirkáló harckocsik fejlesztését kezdték meg.

Mindössze 65 db Cruiser III után átálltak a kismértékben felülpáncélozott A13 Mk II „Cruiser IV”, majd a döntött páncélzatú A13 Mark III „Covenanter” cirkáló harckocsik gyártására. A Covenanter-ben az addig használt 340 lóerős Nuffield Liberty motort egy azonos teljesítményű Meadows egységre cserélték, maximális páncélvastagságát pedig 30-ról 40 mm-re növelték, de mind a Covenanter, mind a hasonló (még vastagabb páncélzatú) A15 Mark VI „Crusader” cirkáló harckocsik alulmaradtak a hosszú csövű 75 mm-es löveggel felszerelt német Panzerkampfwagen IV-essel szemben.

A brit harckocsik a második világháború végéig fenntartották a cirkáló-harckocsi és a gyalogsági-harckocsi felosztást (gyakorlatilag előbbiek közepes, utóbbiak nehéz harckocsiknak feleltek meg), azonban a gyalogsági harckocsiknak a sebessége, a cirkáló harckocsiknak pedig a páncélvastagsága volt elégtelen. A legnagyobb problémát mégis a löveg jelentette: a brit páncélosokat sokáig úgy tervezték, hogy azok a szabványos angol vasúti kocsikon is szállíthatóak legyenek, ami viszont korlátozta a szélességüket, áttételesen a toronygyűrű átmérőjét, ami végső soron behatárolta a löveg kaliberét.

A brit harckocsik ezért hosszú időn át kizárólag 2 fontos (40 mm-es) páncéltörő löveggel, illetve harckocsik ellen gyakorlatilag használhatatlan rövid csövű tarackokkal rendelkeztek. Megoldásként az A22 Mark IV „Churchill” gyalogsági harckocsiba (Mark III-as és későbbi változataiba), valamint a 410 lóerőre növelt motorral rendelkező A24 Mark VII „Cavalier” cirkáló harckocsiba a 6 fontos (57 mm-es) vontatott páncéltörő löveget építették, míg a megnövekedett tömeg kérdését a nagy teljesítményű Liberty-motoros A27L Mark VIII”„Centaur”-ral és Meteor-motoros A27M Mark VIII „Cromwell”-lel orvosolták.

Az 57 mm-es páncéltörő löveg ugyan előrelépést jelentett a 40 mm-es löveghez képest, de mire az ezt használó típusok megjelentek, a németek már új generációs típusokat (köztük a Tiger nehéz- és a Panther közepes-harckocsikat) rendszeresítettek, melyek ellen már ez a löveg is kevésnek bizonyult. Átmeneti megoldásként az 57 mm-es lövegek csövét 75 mm-esre fúrták fel, de a páncélátütő-képességet ezzel sem sikerült érdemben növelni.

A britek rendelkeztek egy megfelelően erős fegyverrel, a 17 fontos (76,2 mm-es) vontatott páncéltörő löveggel, de ez egyetlen rendszerben álló harckocsi tornyába sem fért be. Ideiglenes megoldásként párhuzamosan két új harckocsi tervezését kezdték meg: egy vastag páncélzatú, 45 tonnás (gyalogsági) harckocsit és egy 35 tonnás cirkáló típust (A30) - utóbbi páncélos került sorozatgyártásba, Challenger (angol; kihívó) néven.


Konstrukció:

Ahogy a korábbi típusok esetében, az A30-as is az előd (az A27M) kismértékben feljavított változata volt, de a Challenger-t kifejezetten a 17 fontos löveghez tervezték. A cirkáló harckocsik, köztük a Cromwell általános felépítését megtartották, a torony azonban teljesen új tervezésű volt. A torony méretét jelentősen megnövelték, emiatt a típust könnyen meg lehetett különböztetni rendkívül magas tornyáról (emiatt az A30-as magassága a korábbi 2,49 méterről 2,91 méterre nőtt).

A toronyba beépített 17 fontos (76,2 mm-es) páncéltörő löveg nem rendelkezett lövegpajzzsal, viszont 5 fős legénységre volt szükség a kiszolgálásához (az ötödik tagot egy segéd-töltő alkotta). A löveg mellett a páncélos egyetlen (párhuzamosított) géppuskát hordozott (a Cromwell második, testbe épített géppuskáját elhagyták, hogy kompenzálják a nagyobb kaliberű lőszer miatt csökkentett lőszerkészlet).

Az A30-as megőrizte a Cromwell egyszerű, szögletes, dobozszerű, testét. A harckocsi páncélzata hegesztéssel készült: a frontpáncélzat relatív vastag, de túlnyomórészt függőleges volt (a felső, függőleges felület 88,9 mm-es, az alsó, 60 fokban döntött homlokpáncél viszont csupán 30 mm-es).

A Challenger tömege elérte a 32 tonnát (szemben a 28 tonnás Cromwell-lel) - azért, hogy korlátozzák a típus tömegét, a nagyméretű torony páncélzatát vékonyították. A torony frontjának középső része 101,6 mm vastag volt, ennek két oldalán pedig 88,4 mm, oldalt és hátul viszont mindössze 40 mm, ráadásul a függőleges oldalfalak miatt találat esetén a becsapódó lövedék lepattanásának esélye minimális volt.

A Challenger megtartotta a korábbi brit cirkáló harckocsik által is használt Christie-típusú felfüggesztést, amely könnyen felismerhető volt nagyméretű futógörgőiről (mások mellett ezt használta a T-34-es harckocsi is). A nagyobb toronygyűrűt miatt a típust jelentősen meg kellett nyújtani, ezért az addig használt oldalanként 5 futógörgőt 6-ra növelték (az utód Comet-nél visszatértek az öt futógörgős kialakításra).

Az A30-as a Cromwell-ben és a Comet-ben is használt 600 lóerős, 12 hengeres Rolls-Royce Meteor motort használta, amely egy nagy teljesítményű (eredetileg repülőgépekbe szánt) erőforrást takart. A tömeg-növekedés miatt a Challenger mozgékonysága és hatótávolsága a Cromwell-hez képest lecsökkent, de továbbra is elfogadhatónak számított (műúton az A30-as végsebessége is elérte az 51 km/h-t).


Fejlesztések:

A 17 fontos löveg harckocsiba való beépítésének igénye több brit páncélos-tervezetet szült. Eredetileg erre a célra a Cromwell-t választották ki, de annak toronygyűrűje túlságosan kisméretű volt, ezért ezt képtelen volt befogadni. Szükségmegoldásként a Valentine gyalogsági harckocsi vázán kialakították az Archer páncélvadászt. Ehhez unortodox módon a löveget a menetiránynak háttal, egy fix, felül nyitott felépítménybe építették be (ez volt az egyetlen torony nélküli brit második világháborús harckocsi).

Az Archer kifejezetten alkalmas volt védekezésre alacsony sziluettje és azon tény miatt, hogy tüzelést követően azonnal el tudott menekülni, de hagyományos (cirkáló) harckocsi szerepkörben éppen az imént említett jellemzői (valamint vékony páncélzata és alacsony végsebessége) miatt szinte használhatatlannak számított.

A 17 fontos páncéltörő löveg mellett kifejlesztésre került egy 75 mm-es, harckocsikba szánt páncéltörő löveg is (Vickers High Velocity), de a Cromwell tornya ezt sem tudta befogadni, míg az ehelyett tervezett 45 tonnás A29-est már a fejlesztés közben ejtették.

A nagy kezdősebességű löveg fejlesztését ennek ellenére tovább folytatták, hogy kiválthassák a nehéz 17 fontos löveget, amely a 77 mm-es Vickers High Velocity löveget eredményezte: ez neve ellenére a 17 fontos löveghez hasonlóan egy egy 76,2 mm-es kaliberű páncéltörő löveget takart, amely az azonos kaliberű (3 hüvelykes) hajóágyúból alakítottak át, de a 17 fontos vontatott páncéltörő lövegnél rövidebb lövedéket tüzelt (azonban ez a löveg sem fér el a Cromwell tornyában).

Megkezdődött a felgyűlt tapasztalatok felhasználása egy új cirkáló harckocsiban (A34 „Comet”), már kifejezetten a 77 mm-es löveg felhasználásával, de a programban tapasztalt csúszások miatt a kész Comet-ek csak 1944 végén jelentek meg, ezért szükség volt egy áthidaló megoldásra (ez nem volt újdonság a második világháborús brit cirkáló harckocsik között). Az A30-as így gyakorlatilag egy 76,2 mm-es löveggel felszerelt Cromwell lett, amelynél minden szükséges áldozatot meghozták az új fegyverért (ez a vártnál bonyolultabb volt, ezért a kész harckocsi már sok tekintetben eltért elődjétől).

Mivel a Challenger-t eleve átmeneti típusnak szánták, a harckocsiból mindössze egyetlen változatot fejlesztettek ki: az A30 SP2 „Avenger”-t. Mivel a rendkívül magas, vékony páncélzatú torony túlságosan könnyű célpontot nyújtott, a típust egy új toronnyal látták el: ez közel azonos magasságú volt, mint a Cromwell-en használt, de tömeg-csökkentési okból felül nyitott volt (a könnyű torony miatt szükség volt egy ellensúlyra - az Avenger-en ezt a célt egy 200 mm vastag páncéllap töltötte be).


Szolgálatban:

A Challenger létrehozásánál több kompromisszumos megoldás született, de ennek köszönhetően a páncélos kevesebb, mint egy év alatt, már 1942 végén készen állt, a döntéshozók azonban csak 5 hónappal később, 1943 elején rendelték meg (elsősorban a német Tiger nehéz harckocsi ellen).

Összesen mindössze 200 db A30-as harckocsi épült (a gyártósort a Cromwell-ek kötötték le) és mire ezek elkészültek, már az a döntés született, hogy átmenetileg Sherman Firefly-okat gyártanak (ld. lentebb), amíg a Comet cirkáló harckocsi gyártásba nem került, ezért további megrendelés már nem érkezett a Challenger-re.

Az A30-as alapvetően megfelelt a feladatra: Meteor motorjával közel ugyanolyan gyors volt, mint a Cromwell, miközben 17 fontos lövegével nagyobb távolságból is képes volt kilőni az új generációs német nehéz harckocsikat és vastag frontpáncélzatú páncélvadászokat. A típusnak ennek ellenére voltak fogyatékosságai: ezek közül a legfontosabb a rendkívül nagyméretű, de a Cromwell-en alkalmazottnál lényegesen vékonyabb páncélzatú torony volt.

A gyakorlatban az A30-as inkább toronnyal rendelkező páncélvadász, semmint cirkáló harckocsi volt (egy négytagú alakulatban általában egy Challenger egészített ki három Cromwell-t vagy Sherman harckocsit, megnövelve a tűzerejüket).

A páncélost a Normandiai partraszállást követően vetették be (kizárólag a nyugati fronton) és végigharcolták a második világháborút (a típus már a partraszállás alatt készen állt, de nem alakítottak ki belőle kétéltű vagy mélyvízi gázló-felszereléssel szerelt variánst). A Challenger-t a kényszer szülte, mert a többi brit páncélosban nem fért el a 17 fontos löveg - mivel azonban az egyre erősebb német harckocsik feltűnése miatt a kérdés nem tűrt halasztás, az angolok átépítették az Amerikai Egyesült Államok által a Lend-Lease programban átadott M4 „Sherman” közepes harckocsikat és M10 „Wolverine” páncélvadászokat. Az M4-esbe 90 fokban elfordítva sikerült beépíteni a 76,2 mm-es löveget, a nyitott M10-esnél pedig erre sem volt szükség (mindkét típus a rövidebb, nevében 77 mm-es löveget hordozta).

Az így létrehozott Sherman Firefly, illetve Achilles páncélvadászok ugyan lassabbak voltak a Challenger-nél és az M10-es páncélvastagságban is elmaradt a brit típustól (míg a Firefly hasonlóan magas sziluettjével tűnt ki), viszont komoly előnyük volt, hogy a harckocsikat az Amerikai Egyesült Államok építette, az Egyesült Királyságban már gyakorlatilag csak a löveget kellett lecserélni, ezért jelentős számban álltak rendelkezésre (2100, illetve 1100 példány épült belőlük, szemben a 200 db Challenger-rel), ezért jóval szélesebb körben használták őket.

A második világháborút követően az Egyesült Királyság (a többi hadviselő félhez hasonlóan) nagyarányú leépítéseket hajtott végre: kizárólag a legfejlettebb cirkáló- és gyalogsági-harckocsikat tartotta meg (a Comet-et és a Centurion-t), az összes korábbi típus, így a Challenger és az Avenger is hamarosan kivonásra került.

A páncélost a második világháború alatt az Egyesült Királyság használta, az angolok mellet az országban tartózkodó lengyel és csehszlovák páncélos alakulatok is. A világháborút követően Csehszlovákia 22 db A30-ast vett át (a csehszlovák csapatok által addig használt példányokat), ezeket 1951-ben vonták ki.


Utóélet:

A Challenger egyike volt a második világháborús brit szükség-harckocsiknak, amelyeket rövid ideig gyártottak, ezért a következő generációs típusok hamar elhomályosították (ráadásul hibái miatt a harckocsizók sem kedvelték), azonban fontos szerepet töltött be, mert gyakran a helyszínen tartózkodó egyedüli típusként volt képes a német harckocsik kilövésére:


A34 „Comet” (cirkáló harckocsi):

A Comet, teljes nevén Tank, Cruiser, Comet I (A34) volt az utolsó brit cirkáló harckocsi, amelyben minden korábbi tapasztalatot egyesítettek. E harckocsi már a 77 mm-es löveget hordozta és páncélzatát is tovább vastagították, de a Meteor motor továbbra is jó mozgékonyságot biztosított számára és általánosságban a legjobb cirkáló harckocsinak bizonyult. Összesen 1186 db Comet épült, ezeket az Egyesült Királyságban 1958-ig, külföldön viszont egészen az 1980-as évekig használták.


Műszaki adatok:

Név: A30 Mark VIII „Challenger” (kihívó)

Típus: cirkáló harckocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 32,00 t

Hossz: 8,03 m

Szélesség: 2,91 m

Magasság: 2,77 m

Motor: 600 Le-s (Rolls-Royce Meteor, ”V” hengerelrendezésű, 12 hengeres, benzinüzemű)

Legénység: 2 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 76,2 mm-es löveg (QF17, a toronyban)

Kiegészítő fegyverzet: 1 db 7,7 mm-es géppuska (Browning, párhuzamosított)

Páncélzat: 20-101,6 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 51 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 169 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2019 | Minden jog fenntartva.