A24 Mark VII

„Cavalier”


Előzmények:

Az Egyesült Királyság a világon elsőként rendszeresített harckocsikat az első világháborúban. A brit páncélosok túlnyomó többségét a Mark nehézharckocsi-család alkotta: azonos kialakítású, fokozatosan fejlesztett típusok, amelyek mindvégig megőrizték jellegzetes, rombusz alakjukat és két, oldalsó erkélybe szerelt lövegeiket. A britek emellett gyártották a kisebb, gyorsabb Medium Mark A könnyű harckocsit, amelyet a háború után újabb közepes, majd könnyű harckocsik követtek.

Az angolok számára az első világháború alatt az ipari kapacitás, azt követően a háború utáni recesszió, majd a nagy gazdasági világválság jelentette a korlátozó tényezőt, ezért az újabb páncélosoknál (pl.: Medium Mark I, Mark VI) amit lehetett, az előző generációból vettek át. Ezzel egyrészt sikerült gátat szabni a rendkívüli fejlesztési költségeknek, azonban a típusokat a korábbi (sok esetben a sorozat első) változatának képességei határozták meg (a Mark könnyűharckocsi-család például korlátozott terhelhetőségű futóműve miatt később sem kapott löveget vagy vastagabb páncélzatot.

Az 1930-as években a britek új harckocsi-kategóriákat vezettek be: az első világháborús nehéz, illetve üldöző harckocsik, valamint a két világháború közötti közepes és könnyű páncélosok helyett lassú, de erős páncélzatú gyalogsági harckocsikat és gyors, erős fegyverzetű, de vékony páncélzatú cirkáló harckocsikat kezdtek építeni.

A gyalogsági harckocsik (Matilda I, Matilda II) magas ára és a könnyűharckocsi-fejlesztés beszüntetése miatt a hangsúly a cirkáló harckocsikra helyeződött, de mivel ezek első változatai nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, ismét megkezdték a továbbfejlesztésüket.

A korai cirkáló harckocsik alacsony sebességét úgy orvosolták, hogy az 1938-ban rendszeresített A13 Mark I „Cruiser III”-tól kezdődően átálltak az amerikai Christie-típusú (nagyméretű futógörgőket használó) futómű használtára. Ezzel ugyan sikerült megnövelni a mozgékonyságot, de a korlátozott teljesítményű hajtómű miatt a páncélzatot nem tudták jelentősen megvastagítani, miközben a 40 mm-es löveg páncélátütő képessége a gyakorlatban elmaradt a várttól.

Mindez újabb változatok létrehozásához vezetett: az 5. cirkáló harckocsiként is emlegetett A13 Mark III „Covenanter” lapított, minden oldalon erősen döntött tornyot kapott, de a 340 lóerős Meadows, később Nuffield Liberty erőforrás 340 lóereje továbbra is limitáló tényező maradt, ráadásul nyilvánvalóvá vált, hogy a német páncélosok leküzdésére szükség van egy, a 2 fontos (40 mm-es) lövegnél erősebb fő fegyverre.

A helyzet 1940 közepén vált kritikussá, miután a Dunkerque-i csatában sikerült ugyan kimenekíteni a brit csapatok túlnyomó többségét Európából, de minden harckocsijukat hátra kellett hagyni és reális esély volt arra, hogy a németek partra szállnak a brit főszigeten. Megoldásként a hadvezetés egy új, 57 mm-es löveggel felszerelt harckocsit igényelt. A Vauxhall vállalat az A22 „Churchill” gyalogsági harckocsiból tervezett egy könnyített, cirkáló változatot (A23), míg a Nuffield Mechanization & Aero Limited (Nuffield) a 6. cirkáló harckocsit (az A15 Mark VI „Crusader”-t) fejlesztette tovább (A24).

Mivel az A24-es (a korábbiakhoz hasonlóan) egy már létező cirkáló harckocsi továbbfejtett változata volt, a hadsereg ezt részesített előnyben (mivel félt, hogy egy jelentősen átalakított, vagy teljesen új típus gyártásának beindítása hosszú időt venne igénybe). A tervezés alatt a program három különálló típusra vált szét (ld. „Fejlesztések” bekezdés), ezek közül az első az A24 Mark VII „Cavalier” (angol; gavallér, lovag) nevet kapta, hivatalos megnevezése Tank, Cruiser, Mk VII „Cavalier” volt.


Konstrukció:

Az A24 Mark VII esetében a britek folytatták azt a hagyományt, hogy amit lehetett, az elődtípusból (ebben az esetben a már említett A15-ösből) vettek át, de a Cavalier majdnem minden téren felülmúlta a Crusader-t.

A legfontosabb változtatás az új, nagyméretű torony volt. A hatszög alakú, dobozszerű toronyra azért volt szükség, mert a korábbi kisebb tornyokba nem lehetett 40 mm-esnél nagyobb kaliberű löveget beépíteni. A Cavalier jellegzetes, új tervezésű tornyába ezzel szemben már egy 6 fontos (57 mm-es) löveget építhettek (a torony szögletes alakjához hozzájárult, hogy a lövegpajzs a tornyon belül kapott helyet). A löveget 2 db 7,92 mm-es Besa géppuska egészítette ki (ebből egy párhuzamosított volt, a másik a testbe került).

Az A24-es a páncélzat terén is előrelépést jelentett. A torony korábban döntött páncélzatáról le kellett mondani, de a páncélzat vastagságát megnövelték, emellett fontos előrelépés volt, hogy a nagy méretű torony miatt nemcsak nagyobb löveget alkalmazhattak, de a toronyban a korábbi kettő helyett már három fő foglalt helyet.

A maximális páncélvastagság a homloklemezen már elérte a 3 hüvelyket (76 mm-t), a minimális páncélvastagság pedig 20 mm-t tett ki. A torony 50 mm-es páncélzattal rendelkezett, amelyet nagyméretű szegecsekkel rögzítettek a vázhoz (a harckocsi túlnyomórészt hegesztéssel készült).

Szintén újdonságot jelentett, hogy a páncélost három egységre osztották (első szekció a vezetővel, középső küzdőtér a toronnyal, hátsó motortér), amelyeket páncéllemezekkel választottak el, emellett a küzdőtért a motortértől elválasztó szekciót tűzálló burkolattal is ellátták, ráadásul a motorteret szintén kettéosztották (az egyik oldalon a motorral, a másikon a váltóval).

A válaszfalak egyben extra strukturális stabilitást is biztosítottak, amire szükség is volt, mert a változtatások hatására a Cavalier tömege a korábbi 20 tonnáról 27 tonnára nőtt - ennek ellenre a futóművet szinte változatlan formában emelték át az elődből.

E harckocsi is a kortárs brit páncélosokra jellemző Christie-futóművet kapta oldalanként 5-5 nagyméretű, visszafutó-görgők nélküli futógörgővel. A motort úgyszintén a Crusader-ből vették át, de a teljesítményét a korábbi 340 lóerőről 410 lóerőre növelték, azonban (a jelentős tömeg-növekedés és a keskeny futómű miatt) a harckocsi végsebessége műúton 39 km/h-ra, terepen 23 km/h-ra csökkent.


Fejlesztések:

Az A24 Mark VII-est egy új generációs cirkáló harckocsinak szánták, de hibái miatt végül relatív hamar beszüntették a gyártását, ezért mindössze egyetlen változat került gyártásba. A Cavalier Observation Post, röviden Cavalier OP nevének megfelelően egy tüzérségi megfigyelő és tűzhelyesbítő harckocsit takart, amelyből eltávolították a löveget és a relatív tágas toronyba egy kiegészítő rádiót szereltek. Azért, hogy az ellenség ne támadja meg a védtelen páncélost, a Cavalier OP-t egy ál-löveggel is felszerelték.

A Cavalier-t az új, 6 fontos löveggel felszerelt cirkáló harckocsiként kezdték fejleszteni, eredetileg Cromwell néven, a gyártás megkezdése előtt azonban a gyárak között nézeteltérés alakult ki, ami töréshez vezetett. A Nuffield a Wilson váltóra és saját Liberty motorjára kívánt támaszkodni, amely relatív alacsony megbízhatósággal rendelkezett és a továbbfejlesztett változat teljesítménye sem volt kiemelkedő, de ezt az erőforrást már jelentős számban gyártották és használták korábbi brit páncélosok.

Ezzel szemben az English Electric által fejlesztett, később a Leyland által átvett változat ugyan szintén a továbbfejlesztett Liberty motort használta, de ezt a Churchill harckocsiban használt Merrit-Brown váltóval párosították (Cromwell II). Végül a Birmingham Railway Carriage and Wagon Company (BRC&W) a Merrit-Brown váltót a Rolls-Royce Meteor repülőgép-motorjával párosította, amely a korábbiaknál lényegesen nagyobb (600 lóerős) teljesítményt nyújtott, bár az erőforrással kapcsolatos félelmek miatt ezt a páncélost is úgy alakították ki, hogy szükség esetén a Liberty motorral is gyárthassák (Cromwell III).

A fejlesztés későbbi szakaszában mindhárom harckocsi gyártását engedélyezték, de az önálló fejlesztésre utalva mindhárom páncélos eltérő nevet kapott (A24 „Cavalier”, A27L „Centaur”, A27M „Cromwell”). E három változatnak korai nevük ellenére nem volt köze a Cromwell I, Cromwell II és Cromwell II harckocsikhoz. A három páncélos külsőre szinte mindenben megegyezett, apróbb eltérések azonban akadtak, például a Meteor motoros Cromwell rendelkezett egy felső légbeömlő nyílással, valamint a Cavalier a Crusader-hez hasonlóan hátsó, a Centaur és a Cromwell viszont felső kipufogó-nyílásokat kapott. Az allábi fotók közül a baloldali egy Cavalier-t, a jobboldali egy Centaur-t mutat.


Szolgálatban:

A Cavalier a kompromisszumok ellenére (tűzerő terén) jelentős előrelépést jelentett a brit cirkáló harckocsik között, mert az 57 mm-es löveggel néhány esetben még német Tiger nehéz harckocsikat is sikerült kilőni. Az A24-es páncélosból 500 darabot rendeltek, de a gyártás beindítása (annak ellenére, hogy a típus alapján egy jelentős számban gyártott típus adta), jelentősen késett. Az A24-est így csak 1942 közepén kezdték gyártani és 1943-ig építették, ami azonban megpecsételte a páncélos sorsát.

A legnagyobb probléma éppen az a gyártás meggyorsítását szolgáló döntés volt, hogy a típust a Crusader-re építik, különösen a Liberty motorra. Ezt az erőforrást eleve nem tartották elég megbízhatónak, ráadásul a további teljesítmény-növelés még hajlamosabbá tette a hajtóművet a meghibásodásra, miközben nem biztosított elég erőt.

Ezzel szemben a Cromwell (eredetileg Cromwell III) Meteor motorját ugyan kérdésesnek tartották (mivel eredetileg nem harckocsi-motornak fejlesztették) és sokáig a teljes gyártó-kapacitást a repülőgép-ipar szívta el, de a Rolls-Royce erőforrás kiválóan szerepelt, megbízhatóságban és teljesítményben is jelentősen felülmúlva a Nuffield Liberty motorját.

Mindez azt jelentette, hogy a Cromwell (amely tűzerejét és védelmét tekintve gyakorlatilag megegyezett a Cavalier-rel) nagyobb tömege ellenére brit cirkáló harckocsik között rendkívüli, 64 km/h-s végsebességre volt képes, miközben a Cavalier-t még az újabb váltós Centaur is felülmúlta. Emiatt a Cavalier gyártását 500 példány után beszüntették, miközben több mint 1400 Centaur és 4000-nél is több Cromwell épült.

A Cavalier úttörő harckocsi volt: ez volt az első 57 mm-es löveggel felszerelt brit páncélos (a gyártás beindítása részben azért húzódott el, mert időbe telt, amíg a korábbiaknál nagyobb löveget integrálták az új toronyba), a babérokat azonban már a Meteor-motoros Cromwell aratta le.

A legyártott Cavalier (és Centaur) harckocsikat megbízhatatlan Liberty motorjuk miatt kizárólag kiképzésre használták, a britek 1945-ben azonban legalább 12 db Cavalier-t a Szabad Francia Erőknek adtak át, akik azt a németek ellen használták Európában (kis számú Centaur-t Meteor motorral Cromwell X-zé fejlesztettek tovább és ezeket a brit haditengerészet a Normandiai partraszállás során használta). A háború végével a megmaradt Cavalier-eket kivonták a szolgálatból, mivel ekkorra a Cromwell-t is új harckocsi váltotta ki (az A34 „Comet”).


Utóélet:

A Cavalier a második világháborús brit cirkáló-harckocsi fejlesztés tipikus tagja volt, amely (hasonlóan a korábbi Coventanter és későbbi Challenger harckocsihoz) egy kompromisszumos fejlesztett változat volt, amelyet azonban hamarosan elhomályosított egy még nagyobb teljesítményű páncélos:


Cavalier ARV (műszaki mentő harckocsi):

A Cavalier-ből kialakított műszaki mentő változat tornyát eltávolították és ehelyett egy ”A” alakú darut építettek be (a harctéri motorcseréhez).


Műszaki adatok:

Név: A24 Mark VII „Cavalier” (gavallér)

Típus: cirkáló harckocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 27,00 t

Hossz: 6,35 m

Szélesség: 2,90 m

Magasság: 2,44 m

Motor: 410 Le-s (Nuffield Liberty, ”V” hengerelrendezésű, 12 hengeres, benzinüzemű)

Legénység: 5 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 57 mm-es löveg (QF6, a toronyban)

Kiegészítő fegyverzet: 2 db 7,92 mm-es géppuska (Besa, egy-egy párhuzamosított és a testben)

Páncélzat: 20-76 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 39 km/h (úton), 23 km/h (terepen)

Hatótávolság: 266 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2019 | Minden jog fenntartva.