A13 Mark III

„Covenanter”


Előzmények:

Az első világháború alatt a Brit Birodalom alkalmazta legsikeresebben a harckocsikat, ám ez azzal a következménnyel járt, hogy még az 1930-as években is az első világháborús elveket tartották szem előtt.

E stratégia kulcselemét a gyalogsági harckocsik adták, melyek erős páncélzatukkal és lövegükkel áttörtek az ellenség statikus vonalán. Mivel e típusok sebessége rendkívül alacsony volt, az ellenséges alakulatok üldözését és a járőrözést a kizárólag géppuskával felszerelt könnyű harckocsik végezték.

Ez a rendszer azonban nem számolt azzal, hogy az ellenséges alakulatok (a közepes harckocsik) nagy sebességű mozgásra képesek, sem azzal, hogy a könnyű harckocsik páncélozott járművekkel találkozhatnak, ráadásul a gyalogsági harckocsik lasú mozgása erősen korlátozta a hatékonyságot.

Idővel a brit döntéshozók is felismerték e helyzet tarthatatlanságát és megalkottak egy új páncélos-típust: a cirkáló harckocsit (gyakorlatilag a közepes harckocsit). A cirkáló harckocsik átmenetet képeztek a könnyű- és gyalogsági-páncélosok között - nagy sebességre voltak képesek, ugyanakkor löveggel is felszerelték őket. Feladatuk eredetileg a gyalogsági típusok támogatása volt, növelve az üldöző-harckocsik tűzerejét.

Az első brit cirkáló-harckocsit 1936-ban rendelték meg - ez lett az A9 Mark I-es, melyet egyszerűen Cruiser I-nek (angol; 1-es cirkáló) neveztek. E harcjármű rendkívül vékony páncélzatot kapott, lövege viszont megegyezett a Matilda II gyalogsági harckocsiéval.

A védelmi képesség hiánya azonban már ekkor gondot jelentett, ezért néhány hónappal az A9-es után elkészítették a hasonló A10 Mark II „Cruiser II”-t. Ennél a harckocsinál a páncélzat maximális vastagságát megkétszerezték (14-ről 30 mm-re) és elhagyták a harcokban nehézkesen használható két segédtornyot.

Mivel azonban a változtatások hatására az új típus tömege 14 tonna fölé nőtt, a végsebessége műúton is csupán 26 km/h volt, azaz alig volt gyorsabb a gyalogsági harckocsiknál, ezért létrehozták az A13 Mark I „Cruiser III”-at.

Neve ellenére a Cruiser III-as valódi előrelépést jelentett: a korábbiaknál lényegesen erősebb hajtóművével és Christie-típusú futóművével akár 48 km/h-s sebességre is felgyorsulhatott. Az állandó műszaki problémákon azonban nem sikerült úrrá lenni, ezért 65 példány legyártását követően egy még újabb típussal váltották le, ám a vastagabb páncélzatú A13 Mark II „Cruiser IV” sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Emiatt az Egyesült Királyság 1938-ban rendeltek egy újabb cirkáló harckocsit: a Cruiser V-öst. A lehető legalacsonyabb ár mellett a harckocsinak továbbra is a 40 mm-es QF 2-es löveget kellett hordoznia, emellett 30 mm-es páncélvastagságot vártak el és a típusnak az A13-as Christie-típusú futóművát kellett használnia.

Mivel az erre a célra kifejlesztett A14-est és A16-ost túlságosan drágának ítélték, végül az A13 Mark III-as rendszeresítése mellett döntöttek (e típust kezdetben „Cruiser V” becenévvel illették, majd ehelyett a Covenanter nevet használták, amely eredetileg egy skót presbiteriánus mozgalom neve volt).


Konstrukció:

A második világháború alatt a brit páncélosokra (a cirkáló harckocsikra különösen) igaz volt, hogy ez újabb típusok külsőre szinte tökéletes másai voltak elődjüknek: ennek oka a költségek alacsonyan tartása és a fejlesztési idő lerövidítése volt. Ebbe a sorba a Covenanter is beleillett, noha elődjénél rövidebb és laposabb, ugyanakkor szélesebb és nehezebb volt.

A fegyverzetben nem történt előrelépést: az A13 Mark III-as is a 40 mm-es, 2 fontos gyorstüzelő löveget kapta. Ez egy 1936-ban kifejlesztett páncéltörő löveg volt, amellyel félautomata töltésének köszönhetően percenként 22 lövést is le lehetett adni.

További előnyt jelentett a fegyver hosszú, mintegy két méter hosszú csöve, ezáltal még 500 yardon (457 méteren, 60 fokos becsapódási szög esetén) is szabványos páncéltörő lőszerrel 37 mm-nyi páncélt ütött át (ezzel az értékkel korának egyik legsikeresebb páncéltörő lövegének számított). A löveg kiegészítéseként a Covenanter egy párhuzamosított Besa géppuskát is kapott.

A relatív nagy tűzerő és mozgékonyság mellett a cirkáló harckocsik hosszú időn át szenvedtek elégtelen páncélzatuktól, ennek kiküszöbölésére majdnem minden ilyen típus védelme felülmúlta elődjét. Az A13 Mark III-as páncélzatának maximális vastagsága már elérte a 40 mm-t, de egyes helyeken továbbra is mindössze 7 mm-es fémlapokat használtak.

A harckocsi önvédelmi képességét növelte, hogy páncélzatát részben döntött elemekből állították össze, emiatt a fenékgyújtós páncéltörő lőszerek találatai lepattanhattak a Covenanter-ről (ezt a megoldást a szovjetek csak jóval később, a T-34-esen kezdték alkalmazni).

A változtatások hatására a típus tömege 15-ről 18 tonnára nőtt, de ez annak ellenére nem jelentett problémát, hogy a harckocsi motorjának teljesítményét nem növelték. Ennek oka, hogy a 12 hengeres Meadows-motor ugyanúgy 340 lóerőt adott le, mint az előd Cruiser IV-es Nuffield Liberty erőforrása, amely a páncélos tömegéhez képest igen nagy teljesítményt biztosított (közel 19 lóerő/tonnát).

Az A13 Mark III-as páncélzata és sebessége mellett a korábbiaknál kisebb sziluettjében is bízhatott, ezáltal nehezebb volt eltalálni (ezt többek között az egymással 180 fokot bezáró hengereknek köszönhette, igaz, helyhiány miatt a motor hűtőrendszerét át kellett helyezni a cirkáló harckocsi első szekciójába).


Fejlesztések:

Elődeihez hasonlóan a Covenanter is egy ún. „off the drawing board” harckocsi volt: ez azt jelentette, hogy már a tervek véglegesítése előtt megrendelték, így nem építettek prototípusokat és előszériás modelleket.

Ezt a háborús előkészületek miatt vezették be és így valóban le lehetett rövidíteni a fejlesztési időt, ugyanakkor mivel nem volt idő a felmerülő gyermekbetegségek orvoslására, a legtöbb ilyen harckocsi teljes gyártási periódusa alatt különböző műszaki problémáktól szenvedett.

Az A13 Mark III-asnál ez az elégtelen teljesítményű motorhűtés volt, amit - ahogy az fentebb olvasható - kényszerűségből a páncélos elejébe terveztek, így viszont nem tudta ellátni a feladatát.

Emiatt az elkészült Covenanter Mark I-esek sivatagi hadviselésre gyakorlatilag alkalmatlanok voltak és mérsékelt égöv mellett is számos műszaki hiba forrása volt a hűtőrendszer.

A Covenanter Mark II-esek (melyeket Cruiser V*-ként is jelöltek) ezért kaptak egy kiegészítő hűtőrendszert, de még ez sem bizonyult elegendőnek, ezért később ezt is lecserélték a Covenanter Mark III-asra (más néven Cruiser V**-ra).

Ez utóbbi változat már két kiegészítő olajhűtővel rendelkezett, melyeket a motor két oldalára erősítettek fel, emellett több további, kisebb változtatást eszközöltek (a Mark III-assal szinte megegyező változat volt a Covenenanter Mark IV-es is).

Az egyre erősebb hűtőrendszerű modellek mellett enyhén átalakított alváltozatokat is készítettek. Ilyenek voltak az erősebb rádióval és álcalöveggel felszerelt parancsnoki variáns, valamint a szintén löveg nélküli, tűzhelyesbító „Observation Post” (~ megfigyelő) típusok.

Ezek a három fő változatra épültek, akárcsak a gyalogság támogatásra átépített, gyakorlatilag rohamlövegként funkcionáló, egy-egy 76 mm-es tarackkal rendelkező „Close Support” modellek, (mindhárom fő sorozatból készült ilyen változat, ezeket a nevük mögötti „CS” karakterpárral különbözették meg - egy ilyen példány látható balra).


Szolgálatban:

A második világháború kezdetén elérhető legújabb brit harckocsiként az A13 Mark III-ast a korábbiaknál lényegesen nagyobb számban rendelték meg és kezdték gyártani. A Covenanter-ek lekésték az európai harcokat, ezért elsőként az 1. páncélos hadosztályt szerelték fel a típussal, ők ugyanis szinte teljes harckocsi-állományokat elvesztették, amikor az Operation Dynamo (angol; dinamó hadművelet) keretében kimenekítették őket Franciaországból.

Az A13 Mark III-asok készen álltak arra, hogy az anyaországban vegyék fel a harcot a németekkel, de a partraszállást az Anglia feletti légi háborúval sikerült megakadályozni. Ezt követően a brit szárazföldi csapatokat Észak-Afrikába vezényelték, ám a rendívül forró területen való üzemeltetésre a Covenanter alkalmatlannak bizonyult, ezért az oda küldött 1. páncélos hadosztály összes ezredét kénytelenek voltak átfegyverezni.

A feleslegessé vált harckocsikat a 9. páncélos hadosztály kapta meg, ám ez a közel 15000 főből álló alakulat sohasem hagyta el Nagy Britannia területét és páncélosaikat elsősorban kiképzésre használták.

1942-ben az egy évvel korábban megalakított Guards Armoured Division (~ a királyi őrség páncélos hadosztálya) is A13-asokat kapott, de amikorra az alakulatot 1944-ben bevetették, a Covenanter-eket már nyugdíjazták (az alakulat ezért M4 „Sherman”-ekkel harcolta).

A fentiek mellett több további egységet is ezzel a típussal láttak el (többek között az 1. lengyel páncélos hadosztályt), de A13 Mark III-asok csak minimális számban kerültek ténylegesen bevetésre Észak-Afrikában (ezek is többségében átalakított példányok voltak).

Ennek következtében - darabszámához képest - ez a harckocsi szenvedte el a legkisebb veszteséget. Összesen 1771 db Covenanter készült, ebből valószínűleg mindössze egyetlen példányt pusztítottak el a németek (azt is véletlen, egy 1942-ben Canterburyt ért légitámadás alatt).

Az A13 Mark III-asok megfelelőnek bizonyultak kiképzésre és a sikeresebb A15 Mark VI „Crusader” cirkáló harckocsi alapját adta, de vékony páncélzatuk és a hűtőrendszer elégtelensége miatt már 1943-ban elavultnak ítélték és kiselejtezték őket.


Utóélet:

A Covenanter az első nagy sorozatban gyártott brit cirkáló harckocsi volt, ennek ellenére kiforratlansága miatt bár 1940-től 43-ig szolgálatban állt, jelentősebb számban sosem vetették be, de éppen emiatt több specializált változatot is elkészítettek a könnyen hozzáférhető típusból:


Covenanter ARV Mark I (műszaki mentő):

A legtöbb harckocsihoz hasonlóan az A13-asokból is építettek műszaki mentő változatot, a mozgásképtelenné vált példányok frontvonal mögé szállításához, de ebből a Bridgelayer-hez hasonlóan torony nélküli modellből mindössze egyetlen egyet gyártottak.


Covenanter AMRA (akna-tisztító harckossi):

Ez a változat egy szabványos Covenanter-re szerelt AMRA Mark IC (Anti-Mine Roller Attachment; akna elleni görgős berendezés) nevű aknakeresőből állt (utóbbi egy két sorban elhelyezett nehéz kerékpárt takart, amely aknára hajtava (a páncélos előtt) felrobbantotta azokat.


Covenanter Bridgelayer (hídvető harckocsi):

Az A13 Mark III-asra épített hídvető harckocsi. Ehhez a Covenanter-ek tornyát eltávolították és egy nyitott állapotban közel 10 hosszú, két részből álló, ún. „ollós” hídelemet építettek rá (ez az egység korában igen modernnek számított).


Műszaki adatok:

Név: A13 Mark III „Covenanter”

Típus: cirkáló (közepes) harckocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 18,00 t

Hossz: 5,79 m

Szélesség: 2,62 m

Magasság: 2,24 m

Motor: 340 Le-s (Meadows D.A.V, lapos ”V” hengerelrendezésű, 12 hengeres)

Legénység: 4 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 40 mm-es löveg (QF 2-pounder, a toronyban)

Kiegészítő fegyverzet: 1 db 7,92 mm-es géppuska (Besa, párhuzamosított)

Páncélzat: 7-40 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 48 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 160 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.