80-as típus

„ZTZ80”


Előzmények:

Kínában már a demokratikus és a kommunista erők közötti polgárháborúban is használtak harckocsikat, de a kezdeti időkben a (jellemzően hadurak által vásárolt) egy-két páncélos inkább csak reprezentációs célokat szolgált, hatékonyságuk minimális volt.

A kínai felsővezetés még a második világháború alatt sem értette meg a páncélosokkal vívott hadviselés szabályait, ezért az általuk bevetett harckocsik nagy része a harcokban elpusztult, miközben az elért sikerek minimálisak voltak.

A kínai kommunisták már a második világháború alatt is rendelkeztek szovjet harckocsikkal (pl.: BT-sorozatú gyorsharckocsikkal, T-34-es, majd a fejlettebb T-34-85-ös közepes harckocsikkal) és később, a polgárháború végén ezek váltak az ország páncélos-haderejének magjává (a T-34-85-öst idővel 85-ös típus néven maguk is gyártani kezdték).

1950-ben Kína és a Szovjetunió egy számos területre kiterjedő szövetséget kötött, amelynek részeként a szovjetek nemcsak megkezdték a legújabb T-54-es harckocsijaik kínai értékesítését, de a páncélos kínai gyártását is megszervezték.

Ez eredményezte az 59-es típust, amely 27 éven át gyártásban maradt és az elkészült példányok száma meghaladta a 9000-et.

A kínaiak igyekeztek folyamatos modernizációval megőrizni az 59-es típus hatékonyságát, ám ez az 1960-as évektől szignifikánsabban nehezebb lett, miután az egymástól egyre jobban különböző ideológiájú két diktatúra között 1960-ban törés következett be.

Az egyre látványosabb szembenállás óriási problémát jelentett a kínaiak számára, mert ennek következtében nemcsak a legtöbb kommunista állam vált ellenségessé, de megszűnt a modern szovjet fegyver és harcjármű-utánpótlás is.

Az új típusok hiánya akkor vált égetővé, amikor új szovjet fő csataharckocsik jelentek meg: a T-62-es, a fejlettebb T-64-es, majd a T-72-es és a T-80-as, amelyek ellen az 59-es típusnak már nem volt esélye.

Ezt kivédendő a kínaiak egy elfogott szovjet T-62-es alapján megalkották az 59-es típus feljavított változatát, a 69-es típust. Ez a harckocsi a nemzetközi piacon jelentős sikereket ért el (a kínaiak mellett további 9 ország rendszeresítette), de maguk a kínai páncélos erők nem voltak megelégedve a teljesítményével.

Emiatt a harckocsit további fejlesztésnek vetették alá: ebben komoly segítséget jelentett, hogy az 1980-as években csökkent a Kína és a nyugati országok közötti ellentét, melynek részeként eltörölték a fegyver-embargók egy részét, így lehetővé vált modern (nyugati) részegységek vásárlása.

Ez vezetett a 79-es típushoz (eredeti jelzéssel 63-III típushoz), amelyet fejlett amerikai és európai alkatrészek felhasználásával jelentősen feljavítottak. Mivel azonban a 79-es típus is az 59-es típuson alapult, örökölte annak korlátozott képességeit, ezért hamarosan egy még újabb, átalakított testű harcjárművet is létrehoztak: a 80-as típust (angolszász jelzéssel Type 80, a gyár belső jelölése a ZTZ80 volt).


Konstrukció:

A 79-es típushoz hasonlóan a 80-as típus is egy öszvérmodell lett: egy szovjet harckocsin alapuló páncélos, amelyet a kínaiak saját és nyugati részegységek felhasználásával fejlesztettek tovább. Elődeivel ellentétben viszont a 80-as típus külsőre már nem egyezett meg a szovjet T-54-essel: ennek oka az új tervezésű test volt. A testtel szemben a 80-as típus tornya a korábbiakhoz hasonlóan félgömb alakú volt, benne háromfős legénységgel, viszont 100 helyett egy 105 mm-es löveggel.

A minimális kaliber-növekedés ellenére a 80-as típus tűzereje lényegesen felülmúlta elődeiét, ugyanis a harcjárműben a nyugati világban általánosan elterjedt, kiváló brit Ordnance L7-es löveget (annak helyi gyártású másolatát) alkalmazták. A nagyobb tűzerőben szerepet játszott a négyféle (kínai fejlesztésű) lőszer is, melyek a következőek voltak: páncéltörő, szárny-stabilizált, leváló köpenyes nyomjelző lőszer (angol rövidítéssel APFSDS-T), nyomjelzős kumulatív lőszer (HEAT-T), nagy robbanóerejű rogyókúpos gránát (HESH), valamint nagy robbanóerejű repeszgránát (HE).

A típus kiegészítő fegyverzete egyetlen párhuzamosított géppuskából és egy, a torony tetejére szerelt (légvédelmi célú) nehézgéppuskából állt.

Modern harcjárműként a 80-as típusú harckocsi páncélzatának pontos vastagsága nem hozzáférhető, mindössze annyi ismert, hogy anyaga homogén acél, azonban már a tervezéskor lehetővé tették robbanó reaktív páncélzat (ERA) felerősítését. A 80-as típusú harckocsit (elődjeivel szemben) kötényezettel is felszerelték, amely a futómű felső részét védte a repesztalálatoktól és a kiskaliberű fegyverektől.

A 80-as típusú harckocsit elődeitől már távolról meg lehetett különböztetni új futóműve miatt. Ennek oka, hogy nemcsak a korábbi 5 nagyméretű futógörgővel szakítottak, de a helyettük alkalmazott 6 kisebb méretű kerék elrendezése is egyedi volt (az első három futógörgő között relatív nagy volt a távolság, a 3-ik, 4-ik és 5-ik görgők között minimális, míg az utolsó két futógörgő között ennél némileg nagyobb).

A harckocsi az új löveg mellett új hajtóművet is kapott: a 12150L-7BV jelzésű dízelmotor 730 lóerős teljesítmény leadására volt képes, ezzel műúton maximum 56 km/h-s sebességre gyorsulhatott. Ebben szerepet játszott továbbfejlesztett futóműve is: az 1., 2., 5. és 6. futógörgőket hidraulikus lengéscsillapítókkal szerelték fel (a 3. és 4. futógörgők a korábbi torziós felfüggesztést kapták).

A főfegyvert modern, kéttengelyes stabilizátorral, tűzvezető rendszerrel, ballisztikai számítógéppel és lézertávmérővel szerelték fel, ezáltal drasztikusan javult a találati aránya. Jelentős tömege miatt a 80-as típusú harckocsi nem volt úszóképes, azonban mélyvízi gázlófelszereléssel ellátták, valamint felszerelésének része volt többek között egy automata tűzoltó-berendezés is (nukleáris, biológiai és vegyvédelmi berendezéssel viszont nem rendelkezett).



Fejlesztések:

A korábbi kínai fő csataharckocsikkal szemben a 80-as típusú harckocsin olyan mélyreható változtatásokat eszközöltek, hogy az már csak közvetetten számított az 59-es típus, valamint a szovjet T-54-es továbbfejlesztett változatának. Ez az átépítés hosszabb tervezési folyamatot igényelt, ezért a sorozat első tagja, a névadó 80-as típus el sem jutott a sorozatgyártásig.

Az alapváltozattal a következő variáns, a 80-II típus külsőre megegyezett, azonban a korábbiaknál hatékonyabb tűzvezető rendszerrel, valamint nukleáris, biológiai és vegyvédelmi berendezésekkel látták el.

A 80-as típus első exportra szánt változata a 85-I típus volt, de ez a bázismodellhez hasonlóan nem került gyártásba, ahogy nem értékesítették a kínai 105 mm-es löveggel és a korábbiaknál erősebb motorral ellátott 85-II típus-t sem.

Ezt újabb hasonló prototípusok követték: a 85-IIA típus és a 85-IIM típus, melyeknél a 105 mm-es löveget egy nagyobb teljesítményű, 125 mm-es főfegyverre cserélték - ezáltal kb. 2 tonnával nőtt a harcjármű tömege és a legénység számát három főre kellett redukálni. Ezen változatok alapján készült el a Pakisztánnak szánt 85IIAP típus is, míg az ezt követő, lényegesen fejlettebb 85-III típus már módosított konstrukció volt (ennek ellenére szintén nem került sorozatgyártásba).

Kína sem a 80-as, sem pedig a 85-ös típusú harckocsikat nem használta - ennek oka, hogy hazai (kínai) szolgálatra egy külön alváltozatot, a 88-as típus-t fejlesztették. Ez utóbbi gyakorlatilag a 80-II-es modellt takarta, de az első tároló-rekeszeket eltávolították a toronyról (helyükre robbanó reaktív páncéllapok kerültek).

A 88A típus és a 88B típus hasonló páncélosok voltak, míg a 88C típus (más néven 96-os típus, ld. jobbra) gyakorlatilag a 85-IIM típus Kínának szánt példányait takarták.

Később a 80-as típus alapján hozták létre a 96A típus-t, amely egy minden téren megerősített modellt takart: 125 mm-es, irányított páncéltörő rakéta indítására is alkalmas löveget kapott, rétegelt páncélzattal, valamint robbanó reaktív páncélzattal is felszerelték.

A megnövekedett tömeg ellensúlyozására a 96-as típusú harckocsit egy még erősebb, 780 lóerős motorral szerelték fel, ezáltal az új modell végsebessége 65 km/h-ra nőtt.


Szolgálatban:

A 80-as sorozat (88-as típus) Kína első 2. generációs fő csataharckocsija volt, amelynek gyártását a Belső-Mongóliai Első Gépjármű Csoport Vállalat készítette, amely korábban a 69-es és 79-es típusok előállítását is végezte.

A 80-as típusú harckocsi és utódai egy új korszak, új gondolkodásmód kezdetét jelentették a kínai hadsereg számára. Kína is felismerte, hogy a modern konfliktusokban többé már nem lehet pusztán a létszámfölényre építeni, ezért hatalmas létszámú, de elavult fegyverekkel felszerelt katonaságát fokozatosan alakítja egy kisebb létszámú, viszont modern eszközökkel ellátott, ütőképes sereggé.

Részben emiatt bár a 80-as típusú harckocsi a korábbi sokezres létszám helyett mindössze néhány száz példányban készült, az átadott járművek komoly csapásmérő erőt képviseltek.

A korábbi, elavult modellek fokozatos selejtezése miatt a 88-as típusú fő csataharckocsi az 1990-es évek végére Kína páncélos erőinek legfontosabb típusává vált. Kínai szokás szerint a harcjárműről kevés adat látott napvilágot: a gyártás valószínűleg 1995-ben fejeződött be, az elkészült páncélosok szám 500 és 3000 között lehet.

Korlátozott darabszáma és magas ára miatt a hét kínai katonai régió közül mindössze egy, a pekingi állította szolgálatba a típust. Ez jelezte a 88-as típusú harckocsik presztízsét is: a Pekingi Katonai Régió ugyanis kiemelt fontosságú, mivel az itt szolgáló mintegy 300000 katona feladata az ország legfontosabb városainak (köztük a fővárosnak) a védelme egy lehetséges orosz támadástól.

Mivel ilyen támadás nem történt, a típust valószínűleg mindössze egyetlen alkalommal vetették be: 1989-ben, amikor a demokráciáért tüntetők ellen a kínai kommunisták saját hadseregüket használták fel (a több mint ezer halálos áldozattal járó mészárlás később Tienanmen téri vérengzés néven vált ismertté).

Kína mellett a 80-as sorozatú harckocsikból Mianmar (korábbi nevén Burma) és Szudán vásárolt (egyenként kb. 200 példányt), a fent említett Pakisztán azonban nem. A 88-as típusú harckocsi lényegesen hatékonyabb volt elődeinél, a 2000-es évektől azonban egy még fejlettebb páncélos jelent meg: a 99-es típusú fő csataharckocsi.

Jelenleg Kína három különböző fő csataharckocsit tart rendszerben - a jövőt a 99-es típusú harckocsi és alváltozatai jelentik, de korlátozott számban továbbra is használják a 80-as sorozat utolsó tagját, a megerősített 96-os típusú fő csataharckocsit, valamint a modern löveggel és tűzvezető rendszerekkel felszerelt, ám egyéb téren menthetetlenül elavult 59-es típusú harckocsikat (a korábbi szériákat mind selejtezték).


Utóélet:

A 80-as típusú harckocsi változatai átmenetet jelentettek a kínai páncélos erők fejlődésében, a minőségi és mennyiségi változás azonban olyan nagy mértékű volt, hogy a 80-as sorozat tagjai két évtized alatt maguk is elavulttá váltak:


99-es típus „ZTZ99” (fő csataharckocsi):

Az 1990-es évek elején, a 88-as típus leváltására Kína és Pakisztán (a szovjet T-72-est tanulmányozva) megalkotta a 90-II-es prototípust, majd a 98-as, végül pedig a 99-es sorozatú fő csataharckocsikat. A 99-es típus a 88-ashoz hasonlóan 125 mm-es löveggel és hatékony páncélzattal rendelkezett, de új, kompromisszumoktól mentes vázra épül. Hatékonysága mellett azonban a 99-es típus a 80-as típus hátrányát is örökölte: rendkívül maga ára miatt e cikk írásakor a kb. 8000 kínai harckocsiból csak mintegy 600 db 99-es típusú és ezek közül is csupán 124 db a harmadik generációs 99A típus, ezért a korábbi harckocsikra továbbra is szükség van.


Műszaki adatok:

Név: 80-as típus „ZTZ80”

Típus: fő csataharckocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 38,00 t

Hossz: 6,33 m

Szélesség: 3,37 m

Magasság: 2,29 m

Motor: 730 Le-s (12150L-7BV, dízelüzemű)

Legénység: 4 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 105 mm-es löveg (83-as típus, a toronyban)

Kiegészítő fegyverzet: 1 db 7,62 mm-es géppuska (párhuzamosított)

Páncélzat: ismeretlen mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 56 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 430 km (vízben 120 km)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.