Siedmiotonowy polski

„7TP”


Előzmények:

Hosszú és gazdag történelme ellenére a ma is ismert, önálló Lengyelország csak 1918-ban jött létre. Ennek oka, hogy a környező nagyhatalmak többször is felosztották maguk között a lengyel területeket (pl.: 1793-ban és 1795-ben).

Mint kevésbé befolyásos ország, ki volt téve a nagyhatalmak törekvéseinek, akik nemcsak az ország szétszakításáért, hanem újraegyesítéséért is felelősek voltak. Amikor véget ért az első világháború, a győztes felek mindent megtettek, hogy ellehetetlenítsék még egy világháború kialakulásának lehetőségét.

A vesztesektől területeket csatoltak el, hatalmas kártérítésre kötelezték őket és megtiltották jóformán minden haditechnikai eszköz gyártását és szolgálatba állítását. Ezen intézkedések részeként egy ütközőzónát hoztak létre maguk és a legyőzött Németország között - ezt alkotta többek között Lengyelország és Csehszlovákia.

Az újraalakult (második) Lengyel Köztársaság a megváltozott határok miatt már 1919-ben háborúkba bonyolódott (lengyel-ukrán, illetve lengyel-szovjet háború). Bár függetlenségüket sikerült megtartani, az ország vezetése instabil marad, ezért 1926-ban egy katonai puccsot követően Lengyelország katonatisztek által irányított rendszerré vált.

A számos szempontból egészségtelen irányítás felismerte az 1930-as években magára találó, majd náci irányítás alá kerülő Németország és a Szovjetunió általi fenyegetést, ezért igyekezett modern és ütőképes hadsereget létrehozni.

Ez nem volt egyszerű feladat, mivel nagy mérete ellenére Lengyelország nem rendelkezett kellően komoly háttériparral - emiatt kezdetben főként külföldről vásároltak (pl.: a Vickers 6-Ton harckocsit).

A lengyelek többféle külföldi páncélossal rendelkeztek (pl.: francia FT-17-esekkel és R35-ösökkel), de később az angol Carden Loyd tankett vázán kialakították saját típusukat, a TK-3-at és annak fejlettebb verzióját, a TKS-t.

Ez az aprócska, torony nélküli harcjármű túlzottan kicsi és védtelen volt és a leváltására tervezett 4TP sem jelentett előrelépést, ezért a lengyelek megvásárolták az angol Vickers 6-Ton könnyű-harckocsi licencgyártási jogát, majd megkezdték annak továbbfejlesztését.

Az új páncélos, a Siedmiotonowy Polski (7TP) nevet kapta (jelentése: ~ 7 tonnás lengyel harckocsi), noha csak a (6 tonnásnak nevezett) angol bázismodell volt 7,3 tonnás, lengyel utódja 9,9 tonnát nyomott.


Konstrukció:

A 7TP tehát a Vickers Mark E harckocsin alapult, de a lengyelek - lehetőségeikhez mérten - igyekeztek továbbfejleszteni a típust. Ezen módosítások ellenére a páncélos külsőre továbbra is angol elődjére hasonlított, azonban a fő változatnál a két, egyfős torony helyett egyetlen központit tornyot építettek be.

A nagyobb toronyra azért volt szükség, hogy beépíthessenek egy páncéltörő löveget, mivel az 1930-as évek végére nyilvánvaló vált, hogy a korábbi, kizárólag géppuskával felszerelt páncélosok (pl.: Mark VI-os könnyű harckocsi) háborús körülmények között jóformán használhatatlan.

A 7TP-be a svéd Bofors vállalat 37 mm-es páncéltörő lövege került - ezzel a fegyverrel minden akkori harckocsit ki lehetett lőni (kis távolságból még a Panzerkampfwagen IV korai változatainak páncélját is átütötte).

A nagy (800 m/s feletti) kezdősebességű és gyorsan tüzelő (átlagosan 12 lövés/perc) lövegből a Stowarzyszenie Mechaników Polskich z Ameryki (röviden SMPzA, jelentése: ~ amerikai-lengyel mechanikai vállalat) wz.36 néven vontatott páncéltörő löveget szerkesztett (a harckocsi-löveg jele wz.37 volt). A löveg kiegészítéseként egy további géppuskát is beépítettek - ennek nagyméretű, vízhűtéses köpenye miatt a 7TP tornyának elejére jellegzetes, henger alakú kiálló páncélzatot terveztek.

Az angol típushoz képest a 7TP páncélzatát is növelték: a legvastagabb helyen, az orr-részen a korábbi 13 mm-es páncéllapok helyett 17 mm-eseket alkalmaztak (ez nem tűnhet soknak, de a kortárs német Panzerkampfwagen III Ausf. A, B és C változatoknál ez a szám csak 15 mm volt).

A nagyobb torony és a vastagabb páncélzat miatt megnövekedett össztömeget úgy ellensúlyozták, hogy lecserélték a korábbi motort. Az új hajtómű, a PZInż.235 (svájci Saurer VBLDd) 110 lóerő leadására volt képes, ellentétben a Vickers 6-Ton 80, illetve 90 lóerejével.

A kb. 25%-os teljesítmény-növekedés ellenére a 7TP végsebessége csupán 2 km/h-val, 37 km/h-ra növekedett, mivel a futómű korlátozta a nagyobb sebesség elérését. Ennek oka, hogy a lengyel páncélos örökölte elődje felfüggesztését: az egyszerű, de nem túl hatékony, oldalankénti nyolc, kis futógörgős megoldást.

A háromfős legénységű típus érdekessége, hogy Európában ebben a sorozatgyártású páncélosban alkalmaztak először dízelüzemű hajtóművet (ez az üzemanyag a benzinnél jobban bevált, ezért később a harckocsikon szinte egyeduralkodóvá vált).

Emellett a 7TP-t felszerelték a Gundlach Peryskop obrotowy-val, azaz a Gundlach periszkóppal, mely a világon elsőként teljes, 360 fokos látóteret biztosított a parancsnoknak.


Fejlesztések:

Hasonlóan több, az 1930-as években épült harckocsihoz, a 7TP sem teljesen új fejlesztés volt - mint fentebb is olvasható, a Vickers 6-Ton-ra épült. A lengyel páncélos első változatai még külsőre is az Egyesült Királyságban épült típusra hasonlítottak, mivel nem volt lövegük és ikertornyokat kaptak. A tornyokba egy-egy ciężki karabin maszynowy (Ckm) wz.30-as géppuskát építettek - ezt ma egyes forrásokban „7TP dw”-ként, azaz kettős tornyúként jelölik.

A lengyelek hamarosan észlelték, hogy egy csak géppuskákkal felfegyverzett páncélos képtelen leküzdeni az ellenséges harckocsikat, ezért ennek a verziónak a gyártását leállították és áttértek az egyetlen tornyú változatra.

A növekvő német és szovjet fenyegetések miatt döntés született egy megerősített 7TP gyártásáról is. Mivel a löveget megfelelően erősnek tartották, ezen nem változtattak, ezáltal csökkent a fejlesztési idő és nem bonyolították a gyártást.

A hajtásláncot viszont megerősítették, emiatt lehetővé vált modernebb hajtóművek beszerelése (mivel a korábbiakkal ellentétben mindkét új hajtómű léghűtéses volt, ez a modell könnyen megismerhető motorhűtő nélküli farrészéről).

Az új erőforrások könnyebbek voltak a bázismodellénél és az új, hegesztett páncél szükségtelenné tette a kiegészítő merevítők beszerelését, csökkentve a típus tömegét - mindezek ellenére a 9TP-nek keresztelt új harckocsi végsebessége jelentősen, 26 km/h-ra csökkent.

Az alábbi képen balra 7TP-k, jobbra egy 9TP látható.

Meglepő, hogy - egymástól függetlenül - az azonos vázra épülő lengyel 7TP és a szovjet T-26 szinte ugyanazt a végeredményt produkálta, de ahogy a szovjetek, úgy a lengyelek is felismerték, hogy e járművet már nem lehet továbbfejleszteni, ezért a későbbi változataik (10TP, 14TP, 20/25 TP) már nem erre épültek (ezek közül egy sem került sorozat-gyártásba).


Szolgálatban:

A két nagyhatalom, a náci Németország és a kommunista Szovjetunió lerohanta, majd alig egy hónap alatt elfoglalta a magára maradt Lengyelországot. A második világháború casus belli-jeként ismertté vált hadjárat úgy vonult be a történelembe, mint a lengyelek elkeseredett harca a hatalmas létszámbeli és technikai fölényben lévő németek ellen.

Ezt a németek számára hízelgő helyzetet a náci propaganda is tüzelte, például azon mítosz terjesztésével, hogy a német harckocsik ellen lengyel lovas katonák kivont kardokkal támadtak.

Az tény, hogy 1939. szeptember 1-én a lengyel „Pomorska” lovas dandár egy merész támadást hajtott végre a háromszoros túlerőben lévő német gyalogság ellen. A kezdetben sikeresnek tűnő akció során több ellenséges páncélautó megjelenése azonban megfutamította a támadókat, jelentős veszteségeket okozva a lovasoknak.

De az is igaz, hogy a lengyel lovasok sikeresen késleltették a támadást, ráadásul nem is vetették be TK-3-as tankettjeiket és a támadás után a helyszínre hívott haditudósítóknak a nácik harckocsikat mutogattak, noha ezeket később szállították oda (a propaganda ellenére valószínűleg lovasság sohasem indult rohamra páncélosok ellen).

Lengyelország rendkívül gyors elfoglalása azonban nem volt olyan könnyű, mint azt a nemzeti-szocialisták próbálták közvetíteni. A háborúban gyakorlatilag minden lengyel harcjármű részt vett: a szárazföldi erők legütőképesebb típusa a 7TP volt, amely könnyűszerrel képes volt kilőni minden német páncélost.

A Panzerkampfwagen I-es és II-es könnyű harckocsik teljesen hatástalanok voltak e járművel szemben, de hatalmas számbeli fölényükre és a légi-támogatásra támaszkodva ezt a típust is sikerült semlegesíteni. A lengyelek legkomolyabb problémája az volt, hogy mindössze 133 db 7TP épült (a kéttornyos változatokat átépítették vagy kiképzésre használták).

A löveges variánsokkal főként a visszavonulást segítették és minden jelentősebb összecsapásban bevetették őket. A hatalmas túlerő miatt azonban a lengyelek egymás után vesztették el 7TP-jeiket, néhányat pedig személyzetük pusztított el, nehogy szovjet kézre jussanak (egyes példányokkal még szeptember utolsó napjaiban is harcoltak).

Annak ellenére, hogy Lengyelország elesett, a 7TP-k kiválón vizsgáztak, mindössze vékony páncélzatuk okozott problémákat. A németek azonban nem alkalmazták nagy számban a típust, mivel - ellentétben a csehszlovák LT wz. 35-tel - nem sikerült nagyobb számban ép példányokat zsákmányolni.

A 133 db 7TP mellett 13 db 9TP is részt vett a harcban - 20 db 7TP német, legalább egy szovjet kézre került, de egyetlen ország sem vásárolt a típusból (a románok tesztelték, de végül az LT vz. 35-öt választották, annak vastagabb páncélzata miatt).

A 7TP szerepe azért is volt kiemelkedő, mert - a háború gyorsasága miatt - a leváltására tervezett típusok gyártására már nem maradt idő (hasonló problémával küzdöttek a franciák is).


Utóélet:

Lengyelország két hazai fejlesztésű, löveggel ellátott harckocsit gyártott a második világháború előtt: a TKS-t és a 7TP-t. Mindkét páncélos hamar elavult és később már nem is használták őket, de korában a 7TP kissé vékony páncélzatú, ám kétségkívül hatékony típusnak számított.

A páncélosból egy átépített verzió is épült és a számára kifejlesztett periszkópot az angolok Vickers Tank Periscope MK.IV jelzéssel gyártották - ezt, illetve az eredetit számos második világháborús harckocsiba (köztük - a zsákmányolt 7TP-k révén - a szovjet T-34-esbe és a német Tiger I-be is beépítették):


Ciągnik Siedmiotonowy Polski „C7P” (lövegvontató):

A 7TP fejlesztésével egy időben megkezdődött a páncélosra épülő lánctalpas vontató tervezése is. A kezdetben C6P-ként kódolt járműhöz a 7TP számos alkatrészét felhasználták, amitől nőtt a csereszabatosság és egyszerűsödött a karbantartás, valamint csökkent a logisztikai igény.

A 8,5 tonnás, nagyméretű felépítményű C7P-ből 350 db-ot rendeltek, de csupán 151 példány készült el, melyeket 1939-ben mind bevetettek - a lövegek vontatása mellett speciálisan tervezett kocsikat is vontattak és a mozgásképtelenné vált 7TP-k mentésére is használták őket. Fegyverzet hiányában nagy részük sértetlenül került német kézre, akik szintén rendszerbe állították és legalább 1941-ig használták.


Műszaki adatok:

Név: siedmiotonowy polski „7TP”

Típus: könnyű harckocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 9,90 t

Hossz: 4,60 m

Szélesség: 2,40 m

Magasság: 2,27 m

Motor: 110 Le-s (PZInż.235, 6 hengeres, dízelüzemű)

Legénység: 3 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 37 mm-es löveg (wz.37, a toronyban)

Kiegészítő fegyverzet: 1 db 7,92 mm-es géppuska (Ckm wz.30, párhuzamosított)

Páncélzat: 10-17 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 37 km/h (úton), ismeretlen km/h (terepen)

Hatótávolság: 160 km


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.