63-as típus

„WZ211”


Előzmények:

Kína a világ legrégebbi, ma is létező civilizációja, de mivel a középkorban még fejlettnek számító ország bezárkózott, társadalmi és gazdasági berendezkedése még az 1800-as években is középkori szinten állt. Az európai nagyhatalmakkal történő háborúkból a Kínai Birodalom kivétel nélkül vesztesen került ki: ez vezetett a kínaiak számára megalázó egyenlőtlen szerződésekhez (egyfajta félgyarmati státuszhoz), ami a széleskörű elégedetlenséggel végül az 1900-as évek elején a császárság megbuktatásához vezetett.

Ezt követően azonban nem alakult ki egységes hatalom és végül Kínában 1925-ben polgárháború tört ki a köztársaságpárti Kuomintang (Kínai Nacionalista Párt) és a kommunista Kínai Kommunista Párt között. Az évtizedeken át tartó véres összecsapás-sorozatban a felek kezdetben kizárólag külföldi importból szerelkezhettek fel, mert Kína ekkor gépiparral gyakorlatilag egyáltalán nem rendelkezett.

Emiatt a kínaiak által használt harckocsik is igen vegyes képet mutattak: volt köztük amerikai, angol, francia, német és olasz típus is. Először a japán-kínai háborúk miatt a németek és olaszok, végül a demokratikus erők vereségével az Amerikai Egyesült Államok és az európai országok szüntették be a fegyvereladásaikat.

A kontinensről kiszorult Kuomintangot (Tajvant) az amerikaiak, míg a kommunista pártot (Kínát) a szintén kommunista szovjetek kezdték támogatni. A szovjetek rendkívül nagy számú modern fegyverzetet juttattak el Kínába, ahol számos típus gyártását is megkezdték (az 58-as típus például a szovjet T-34-85-ös, míg az 59-es típus a T-54-es harckocsi másolata volt).

Az 1960-as évek elején azonban a kínaiak fokozatosan eltávolodtak a szovjetektől - ennek részeként megszűnt a szovjet harcjármű-ellátás - az immár magára utalt országban ez a kínai hadiipar megerősödéséhez vezetett. Ebben a helyzetben logikus lépésként a kínaiak a szovjet eszközök és járművek meglévő másolatait kezdték fejleszteni, ám ez kezdetben több nehézségbe ütközött.

Ez különösen a könnyű harckocsikra volt igaz: az már a második világháború alatt nyilvánvalóvá vált, hogy a hagyományos könnyű harckocsiknak nincs jövőjük, ezért az amerikaiak elsősorban a légideszantos, míg a szovjetek a kétéltű páncélosokra koncentráltak.

Utóbbiakra Kínának is szüksége volt (ld. „Szolgálatban” bekezdés), ezért már jóval a szovjet-kínai eltávolodás előtt, az 1950-es évek elején beszereztek kis számú szovjet PT-76-os kétéltű harckocsit.

1958-ban döntés született a típus hazai (kínai) gyártásáról, ám az egy évvel később bemutatott 60-as típus (WZ221) prototípusa még a hírhedten alacsony megmunkálási színvonalú szovjet harcjárművekhez képest is rossz minőségű volt és több műszaki problémától szenvedett, ezért a hadsereg nem rendszeresítette.

Mivel azonban Kínának égető szüksége volt egy kétéltű páncélosra, a harcjármávet az alapoktól újratervezték, majd részletes próbáknak vetették alá. A tesztelés egészen 1963-ig elhúzódott, ezért a sorozatérett harckocsi a rendszerbe állítás évéről a 63-as típus nevet kapta (a páncélost a gyártó - kínai - Norico WZ211-esként jelölte).


Konstrukció:

A többi kínai harcjárműhöz hasonlóan a 63-as típus is egy külföldi (szovjet) páncélosra épült (jelen esetben a PT-76-osra), ennek ellenére a kínai modell számos részletében eltért a bázismodelltől.

A 63-as típus a PT-76-oshoz képest valamivel nagyobb volt: testének hossza 24 cm-rel 7,15 m-re, szélessége 5 cm-rel 3,2 m-re, magassága pedig közel 20 cm-rel 2,5 méterre nőtt. A torony elhelyezése is eltérő volt: a PT-76-os tornya a harckocsi első szekciójában kapott helyet, míg a kínai változatnál a torony középre került.

Az átalakított test és elrendezés mellett lényeges különbséget jelentett az új torony, amely a szovjet harckocsi kétfős tornyával szemben három legénységi tag befogadását tette lehetővé (ezáltal a 63-as típus legénysége 3-ról 4-re nőtt). A megnövelt számú katona alkalmazása tehermentesítette az egyes legénységi tagokat és növelte a hatékonyságot.

A PT-76-os korai változatai a 76,2 mm-es D-56T löveget kapták (a szovjet típus lövegének kaliberéről kapta a nevét), később viszont korlátozott számban készültek 85 mm-es löveggel felszerelt példányok is (PT-85). Ezzel szemben a 63-as típust a kezdetektől egy 85 mm-es huzagolt csövű löveggel (62-85TC) szerelték, amelyet a 62-es típusú könnyű harckocsihoz is használtak.

Szintén a 62-es típushoz hasonlóan a 63-as típus is egy koaxiális 7,62 mm-es géppuskával és egy 12,7 mm-es nehézgéppuskával rendelkezett (előbbi a szovjet SZGMT, utóbbi a DSK géppuska másolata volt) - a nehézgéppuskát a 63-as típusnál sem a parancsnok, hanem a töltő kezelte.

A 63-as típus majdnem minden tekintetben felülmúlta a PT-76-ost, páncélzata azonban ahhoz hasonlóan gyenge volt: a páncélvastagság túlnyomórészt 10 mm-es volt, a frontrészen alul 11 mm, a homlokzat felső részén 14 mm. Ez praktikusan azt jelentette, hogy a harcjármű csak kiskaliberű fegyverek tüzének és repeszeknek állt ellen, a lövegek mellett a nehézgéppuskák is átütötték.

A hengerelt, hegesztett acél páncélzat előnye volt az alacsony ár és az egyszerű gyárthatóság, azonban ennél fontosabb volt, hogy ne növelje tovább a harckocsi tömegét. Ez különösen fontos volt annak tükrében, hogy a 14,6 tonnás PT-76-ossal szemben a 63-as típus alapváltozata is már 18,4 tonnát nyomott (a későbbi változatokban ez 20 tonna fölé nőtt), az úszóképességet azonban minden áron meg kellett tartani.

A több mint 25%-os tömeg-növekedés ellenére a 63-as típus is egy (igaz, helyi gyártású) 6 hengeres, 241 lóerős dízelmotort kapott (ezt a kísérleti 60-as típusból emelték át), ezért a páncélos mozgékonysága a szovjet harckocsinál lényegesen rosszabb volt.

Külsőre a futóművön nem változtattak, megtartották az oldalanként 6 darab közepes méretű, visszafutó-görgő nélküli főfutókat.

A harckocsi alapváltozata löveg-stabilizátorral vagy éjjellátó készülékkel nem rendelkezett, viszont a PT-76-os - átalakított - vízsugár-hajtóműveivel igen (a 63-as típus kerekei a vízben is forogtak, minimális többlet-teljesítményt produkálva) - vízben a harckocsi maximum 12 km/h-s sebességgel haladhatott.


Fejlesztések:

Amíg a 60-as típus a korai kínai elveket követte (egy szovjet harcjárművet majdnem egy az egyben lemásoltak, a különbséget elméletben csak a gyártó ország adta), addig a 63-as típus önmagában is több téren jelentett előrelépést.

A bázismodell ennek ellenére csak minimális számban készült, mert hamar nyilvánvalóvá váltak a problémák: elsősorban a hajtómű elégtelen teljesítménye. Emiatt áttértek a 63-I típus-ra (WZ211-1), amely új, 12 hengeres, 402 lóerős (12150-L2-es) motorjának köszönhetően már kellően mobilnak számított.

Az 1970-es években ezeket a harckocsikat felszerelték lézertávmérővel és infravörös éjjellátóval, de a 63-II típusú páncélosok továbbra is elavultnak számítottak. A kínaiak a problémákat a 63A típusú harckocsival kívánták orvosolni.

Az 1997-ben megjelent 63A típus (gyári nevén WZ213) minden téren fejlettebb volt elődjénél. Fegyverzetét a korábbi 85 mm-es helyett már egy 105 mm-es (csökkentett hátrasiklású) löveg alkotta, motorját pedig egy új, 581 lóerős dízelmotorra cserélték, ami a páncélos 22 tonnás tömege ellenére műúton 75 km/h-s végsebességet tesz lehetővé. Átdolgozták a vízsugár-hajtóműveket is, ami a korábbiaknál lényegesen erősebb motorral párosítva vízben jelentős, 28 km/h-s végsebességet tesz lehetővé.

A 63A típus hatékonyságát jelentősen növeli, hogy nagy átütésű, szárnystabilizált, leváló köpenyes páncéltörő lőszert (angol rövidítéssel APFSDS) is használhat és a korábbiakkal ellentétben nemcsak éjjellátóval, de hatékony löveg-stabilizátorral és GPS-szel is ellátták. A harckocsi 105 mm-es irányított páncéltörő rakétával is tüzelhet. A 63A típus elődeinél nagyobb méretű, mert a többlet-tömeg ellensúlyozására előre és hátra is egy-egy kiegészítő légtartályt építettek be (ezáltal a típus hossza 9,6 méterre nőtt).

Idővel a 63A típusból is jelentek meg továbbfejlesztett változatok: egy szélerősség-mérő beszerelése mellett ilyen volt a 63A-I típus (WZ213-1), amely modernebb érzékelőkkel rendelkezik és robbanó reaktív páncélzat felszerelésére is alkalmassá tették. A 63A-II típus (WZ213-2) hasonló, kiegészítő-páncélzat felszerelését lehetővé tevő testtel rendelkezik (a modernizált, vízben a korábbiaknál is gyorsabb 63HG típus nem került sorozatgyártásba).


Szolgálatban:

Könnyű harckocsi létére a 63-as típus Kína védelmében és támadás esetén is fontos szerepet játszott volna. Ennek oka részben a dél-kínai területek voltak, ahol számos tó, mocsaras terület és rizsföldek található, megnehezítve a hagyományos páncélosok mozgását. Szintén komoly gondot jelentett a kritikán aluli infrastruktúra (többek között az alacsony teherbírású hidak), melyek nem tették lehetővé a nehéz fő csataharckocsik üzemeltetését (hasonló okból hozták létre az 59-es típusú harckocsi arányosan lekicsinyített változatát, a fentebb is említett 62-es típust).

A 63-as típus kulcsszerepet játszott volna Tajvan lerohanásakor: a kommunisták máig feltett szándéka, hogy erőszakkal is, de elfoglalják Kína demokratikus részét és egyesítsék a két országot, ám ezt nehezíti, hogy közöttük egy 180 km-es tengersáv található.

Ezzel Tajvan is tisztában van, ezért elsődlegesen légterét és a part menti területeket igyekszik védeni: emiatt a 63-as típusú kétéltű harckocsikat támadás esetén a parttól nagyobb távolságra tervezték indítani, majd a főerőket szállító sérülékeny partraszállító hajók csak azután kötöttek volna ki, hogy az első hullám megtisztította a tengerparti területeket.

Erre a célra összesen több mint 1500 db 63-as típusú harckocsit építettek és bár túlnyomó részüket (kb. 1200 db-ot a kínaiak használtak), korlátozott számban egy tucat további ország is vásárolt a típusból, köztük Albánia, Észak-Korea és Kambodzsa.

A típust Tajvan ellen eddig nem használták, a Vietnámi háborúban, a Japán és Vietnám közötti harcokban és a Srí Lankai polgárháborúban viszont ténylegesen is bevetették. A 63-as típus harctéri teljesítménye hasonló volt a PT-76-oséhoz: bizonyította kiváló mozgékonyságát még nehéz terepen is, miközben tűzereje elégséges volt a legtöbb célpont leküzdéséhez, ugyanakkor a vékony páncélzata miatt súlyos veszteségeket szenvedett.

Hibái ellenére a legtöbb üzemeltető a mai napig használja a típust, a kínaiak pedig (mint a Tajvan elleni támadás kulcsjárművét) folyamatosan fejlesztették. Jelenleg a kínai hadsereg és a tengerészgyalogság nagyjából 800 példánnyal rendelkezik, ebből 300 db a legmodernebb 63A típus, a többit vegyesen alkotják a korábbi modellek.

Ma már több hasonló típus áll rendszerben a kínai hadseregben (pl.: a 63A típusra épülő ZTD05 könnyű harckocsi, illetve a szintén e típuson alapuló ZBD2000-es csapatszállító), de valószínűleg még a 63-as típusú harckocsit is hosszabb ideig rendszerben fogják tartani.


Utóélet:

A 63-as típus eredetileg csupán a PT-76-os másolata volt, de a 63A típusú harckocsi már lényegesen felülmúlta szovjet elődjét. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően - élemedett kora ellenére - a 63-as típus a mai napig komoly erőt képvisel, amelyet a ráépülő speciális feladatú harcjárművek is fokoznak:


77-es típus „WZ511” (kétéltű páncélozott csapatszállító):

A 77-es típusú harcjárművek a 63-as típus alapjára épülő úszóképes csapatszállító harcjárműveket takarnak (külsőre és feladatukat tekintve is hasonlítanak a szovjet BTR-50-esre). E típusból később lövegszállító (77-1-es típus „WZ511-1”), egyszerűsített csapatszállító (77-2-es típus „WZ511-2”), műszaki mentő (76-os típus) és önjáró löveg (89-es típus) variánst is létrehoztak.


7402-es típus (torpedóvető harcjármű):

Szintén a 63-as típus adta az alapot a 7402-es típusú torpedóvető harcjárműnek is. Ez az 1975-től fejlesztett típus egy teljesen (maximum 10 méter mélyre) a víz alá merülni képes páncélos, amelynek tornya helyén 2 db 533 mm-es torpedóvető kapott helyet. Korlátozott képességei miatt csak nagyon alacsony számban, egyetlen egység rendszeresítette.


ZBD2000 (kétéltű csapatszállító):

Ahogy az fentebb is olvasható, a ZBD2000-es (ld. jobbra) szintén a 63-as típuson alapult, de 26 tonnás tömegével annál lényegesen nehezebb. A modern típusból hozták létre a 105 mm-es löveggel felszerelt, kétéltű könnyű harckocsi-variánst, a ZTD05-öst.


Műszaki adatok:

Név: 63-I típus „WZ211-1”

Típus: kétéltű könnyű harckocsi

Fizikai jellemzők:

Tömeg: 19,83 t

Hossz: 8,44 m (törzs hossza: 7,14 m)

Szélesség: 3,12 m

Magasság: 2,52 m

Motor: 402 Le-s (12150L-2, 12 hengeres, dízelüzemű)

Legénység: 4 fő

Támadás és védelem:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 85 mm-es löveg (62-85TC típus, a toronyban)

Kiegészítő fegyverzet: 1 db 7,62 mm-es géppuska (59T típus, párhuzamosított), 1 db 12,7 mm-es géppuska (54-es típus, légvédelmi)

Páncélzat: 10-14 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 64 km/h (úton), 30 km/h (terepen), 12 km/h (vízben)

Hatótávolság: 370 km (vízben 120 km)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2019 | Minden jog fenntartva.