VASCO DA GAMA osztály

„Fővárosi úszó üteg”


Tervezés:

Az európai földrész legnyugatabbi területe az ibériai félsziget, amelynek nyugati részét a névadó ibérek népesítettek be az i. e. 1600-as évektől, majd az egy évezreddel később bevándorló kelták keveredésével létrejött a keletibér kultúra. A területet később meghódították a rómaiak, a germánok, majd a gótok, mielőtt az i. sz. 600-as évek fordulóján felvették a keresztény vallást.

A vizigótok uralkodásának az arabot betörése vetett véget, akik fokozatosan észak felé szorították az őslakókat, megalapítva a Córdobai Kalifátust - egy keskeny északi sáv kivételével az egész félszigetet birtokba vették. Több évszázados jelenlétüknek az ezredfordulón megkezdődött reconquista, az arabok fokozatos kiűzése vetett véget: a visszahódított területen megalakult a portugál, a kasztíliai és az aragóniai királyság.

Portugália kisebb volt keleti szomszédainál, de a további több évszázados belviszályt követően, a XV. század elejére az uralkodóház megerősítette a hatalmát, majd 1494-ben (a tordesillasi szerződésben) felosztotta a leendő gyarmatokat Spanyolországgal (a nyugati hosszúság 48 fokától nyugatra található területeket Spanyolország, az ettől keletre találhatókat Portugália kapta meg).

A portugál felfedezők több mint egy tucat afrikai és dél-amerikai országot elfoglaltak: az egyik legismertebb portugál felfedező Vasco da Gama volt, aki 1497-ben elindult, egy évvel később pedig elérte India partjait.

A spanyolok és portugálok a következő évtizedekben óriási mennyiségű aranyat, fűszereket és más értékes árukat szállítottak haza az újvilágból, de ezeket gyorsan felélték, a háborúk és járványok pedig fokozatosan meggyengítették az ibériai félsziget két birodalmának ereje. A habsburg, majd a bourbon királyok által irányított Spanyolország és Portugália is súlyos veszteségeket szenvedett a napóleoni háborúkban, majd a spanyol polgárháborúban, korábbi gyarmataik pedig függetlenné váltak.

Mindezek hatására az 1800-as évekre Portugália már kisméretű, relatív gyenge országnak számított, igaz, igyekeztek haderejüket modernizálni. A portugálok az 1930-as években állították szolgálatba az első gőzhajtású hajóikat, ugyanakkor még 1841-ben is épült (az utolsó) vitorlás sorhajó (a Vasco da Gama).

A géphajtás tökéletesedésével nyilvánvalóvá vált, hogy a vitorlás hadihajóknak nincsen jövője, ezért 1945 után már minden új hajó rendelkezett gőzgéppel (igaz, egy ideig még készültek vegyes meghajtású egységek).

A többi tengeri határral is rendelkező kis országhoz hasonlóan Portugália számára is komoly gondot jelentett partvidékének védelme a nagyobb haditengerészetektől. Ekkoriban a portugál vezetés a haditengerészet számára két célt tűzött ki: a hajók Afrika partvidéken számos expedíciót hajtottak végre, miközben a védelem a főváros, Lisszabon védelmére koncentrált (feltételezve, hogy háború esetén a kikötőváros lehet az ellenség elsődleges célpontja). Ezt a feladatot kezdetben páncélozatlan hajókkal látták el, de az 1870-es években rendszerbe állítottak egy partvédő páncélost, a VASCO DA GAMA osztály névadó tagját.


Konstrukció:

A VASCO DA GAMA osztály megalkotásánál a portugálok azt a kérdést igyekeztek megválaszolni, hogy egy gyengébb ország hogyan védekezhet hatásosan egy lényegesen több, nagyobb hajóval rendelkező támadó ellen. A Lisszabonra koncentráló védelem számára előnyt jelentett, hogy a parti ütegek támogathatták a védekezést. A haditengerészetet elsősorban az akkoriban alig egy évtizede létező torpedókat használó torpedónaszádokkal és a szintén új technológiát jelentő géphajtású tengeralattjárókkal képzelték el, emellett azonban egy hagyományosabb páncélozott hadihajót is megrendeltek.

A VASCO DA GAMA osztály a korszak páncélozott csatahajóira hasonlított, de azoknál lényegesen kisebb méretű volt. A hajó gyakorlatilag úszó ütegnek tekinthatő, amelyet erős tüzérséggel és vastag páncélzattal szereltek fel, hogy összecsaphasson a nagyobb hajókkal, miközben azoknál kisebb merülésével szükség esetén elmenekülhetett a part menti sekély vizekbe, ahová a nagyobb hajók nem követhették.

Maga a VASCO DA GAMA osztály 61 méter hosszú volt, legnagyobb merülése 5,8 métert tett ki, míg a hajó vízkiszorítása 2384 tonna volt.

A hajóosztály méretéhez képest szokatlanul nagy, 260 mm-es lövegekkel rendelkezett: a két ágyút redutban (zárt, erősen páncélozott oldalfalú mellvértben) helyezték el egymás mellett, a középső szekcióban. A VASCO DA GAMA osztály emellett egy orrba szerelt, előrefelé tüzelő 150 mm-es löveggel, míg további négy ágyú szolgált az ellenséges torpedónaszádok elleni védelemként.

A partvédő páncélos védelme is (méretéhez képest) szokatlanul erős volt: a hajót övvért védte, ennek vastagsága a középső szekcióban 230 mm-t tett ki, ez az orr és a far irányába fokozatosan elkeskenyedett (a legvékonyabb helyen 100 mm-es volt). A lövegeket oldalról 250 mm-nyi páncélzat védte, de felülről nyitottak voltak.

Tüzérségét és páncélzatát tekintve a VASCO DA GAMA osztály építésekor modern hadihajónak számított, azonban külsőre egy korai gőzhajó látványát nyújtotta. A toronnyal nem rendelkező hajót egy 3000 lóerős teljesítményű gőzmotorral szerelték fel, ez 10,3 csomós (19,1 km/h-s) végsebességet biztosított számára.

Az egyetlen kéményes hadihajót a gőzgép mellett még háromárbocos barkentin vitorlázattal is felszerelték (ahogy korában számos más hajót is): ez egyrészt szeles időben lehetővé tette a szénfelhasználás csökkentését, másrészt a hajó az erőforrás műszaki hibája esetén sem vált mozgásképtelenné. A VASCO DA GAMA osztály legénysége 232 főből állt.


Szolgálatban:

Portugália képtelen lett volna VASCO DA GAMA osztály megépítésére, ezért azt az angol Thames Iron Works gyártotta le. A hajó építését 1875-ben kezdték meg, egy évvel később bocsátották vízre és 1878-ban állították rendszerbe, mint a portugál haditengerészet legerősebb hadihajóját (testvérhajója nem épült). Mivel Portugália nem kezdeményezett háborúkat és a hajó elsődleges feladata a főváros védelme volt, a Vasco da Gama csak protokoll-küldetésekre hagyta el a portugál felségvizeket (pl.: 1897-ben részt vett a Viktória angol királynő gyémántjubileumát ünneplő flotta-felvonuláson).

A századfordulóra a már több mint két évtizedes hajó rendkívül elavultnak számított, ezért 1901-ben Olaszországba hajózott, ahol egy jelentős, minden részletre kiterjedő fejlesztésen esett át. A hajó testét kettévágták és egy 9,91 méter hosszú betoldással meghosszabbították. A Vasco da Gama tüzérségét leszerelték és hosszú csövű 200 mm-es lövegekkel látták el, amelyek a korábbi 260 mm-eseknél lényegesen jobb ballisztikai jellemzőkkel rendelkeztek.

A 150 mm-es orr-löveget szintén leváltották, akárcsak a 4 gyorstüzelő löveget, amelyet 6 lövegre cseréltek. Páncélzatát szintén módosították, amely hatására tömege vízkiszorítása 2972 tonnára nőtt. Ezt kompenzálandó a Vasco da Gama a korábbinál kétszer erősebb, 6000 lóerős gőzgépet kapott: a vízcsöves kazánokkal rendelkező hajtómű a végsebességét 15,5 csomóra (28,7 km/h-ra) növelte. Az átépítés után a hajó a korábbi egy helyett már két kéménnyel rendelkezett, segéd-vitorlázatát viszont eltávolították.

Az újjáépített hajó folytatta a főváros védelmét, de szolgálati ideje során az egyetlen jelentős esemény az volt, amikor 1907. augusztus 27-én gázrobbanás történt, amelyben a legénység számos tagja megsérült, magában a páncélosban azonban nem keletkezett komolyabb sérülés.

1910-ben megdöntötték a király hatalmát és kikiáltották az első portugál köztársaságot, de az új vezetésnek nem sikerült konszolidálnia a hatalmát és folyamatosak voltak a kormányváltások, illetve a katonai puccsok és puccs-kísérletek. Ennek részeként 1913-ban Vasco da Gama legénységének egy részét őrizet alá helyezték, mivel puccsot terveztek a köztársaság megdöntésére. Két évvel később a hajón ismét lázadás tört ki, de ezt nem sikerült elfojtani: a matrózok megölték a hajó kapitányát, majd lőni kezdték Lisszabont (a támadásban kb. 100 lakos vesztette életét).

Portugália az 1910-es évek végére rendkívül rossz anyagi helyzetbe került, a tervezett három dreadnought megépítése meg sem kezdődött, ezért a Vasco da Gama (amely még az első világháború kezdetén is az ország legerősebb hadihajója, egyben zászlóshajója volt) nyugdíjazása nem történt meg, sőt, még az 1926-os katonai puccsot követően sem váltották le. Végül a VASCO DA GAMA osztály egyetlen hajóját 1935-ben selejtezték le: ekkorra a hajó már több mint 50 éves volt, ezáltal a világ egyik leghosszabb ideig szolgálatban álló egységének számított, ennek ellenére háborúban soha nem vett részt.

A partvédő páncélos felváltását az 1933-39 közötti flottafejlesztés tette lehetővé, amely során a portugálok 22 új egységet (köztük kisméretű cirkálókat, rombolókat és tengeralattjárókat) vásároltak. A Vasco da Gama nevet később is használták: többek között egy, a két világháború között szolgált cirkáló viselte a nevet, valamint az 1991-től használt VASCO DA GAMA osztályú fregattok is ezt a neve viselik (a háromtagú osztály a német MEKO osztályú rombolók módosított változatai).

A portugál haditengerészet gyarmatai feladását követően máig partjainak védelmére koncentrál, valamint néhány hajója NATO kiküldetéseken vesz részt.


Műszaki adatok:

Név: VASCO DA GAMA osztály

Típus: partmenti páncélos (harmadosztályú csatahajó)

Gyártó: Thames Iron Works (Blackwall)

Rendszerbe állítás éve: 1878

Fizikai jellemzők:

Vízkiszorítás: 2384 t

Hossz: 61,0 m

Szélesség: 12,0 m

Merülés: 5,8 m

Hajtómű: 1 db, 3000 Le-s összteljesítményű gőzgép, barkentin vitorlázat

Legénység: 232 fő

Fegyverzet:

Elsődleges fegyverzet: 2 db 260 mm-es löveg (a barbettában, egymás mellett)

Kiegészítő fegyverzet: 1 db 150 mm-es löveg (az orrban), 4 db gyorstüzelő löveg

Páncélzat:

Toronypáncél: nincs (a redut maximum 250 mm-es)

Övvért: 100-230 mm

Fedélzet páncélzata: 0 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 10,3 csomó (19,1 km/h)

Hatótávolság: ismeretlen (segédvitorlázattal korlátlan)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2018 | Minden jog fenntartva.