RÉPUBLIQUE osztály

„A francia köztársaságok tragédiája”


Tervezés:

Franciaország az 1800-as évek elején hatalma csúcsán állt. Napóleon ugyan felszámolta a haladó szellemű francia demokráciát, de az ország erős gazdasággal rendelkezett, miközben az osztrák, orosz és oszmán birodalmak hanyatlottak, a francia állam erős haditengerészetet épített ki és jelentős területeket foglalt el, ráadásul a nemzeti identitás is megerősödött.

Az egyesült francia-spanyol hadiflotta ugyan az 1905-ös Trafalgari csatában megsemmisítő vereséget szenvedett a brit erőktől, ami szertefoszlatta a Brit szigetek megszállásának tervét, de kezdetben úgy tűnt, hogy a franciák pusztán gazdasági erővel (a Kontinentális rendszerrel, a Brit Birodalomba irányuló áruk blokádjával) képesek lehetnek térdre kényszeríteni ellenfelüket.

A nagyratörő tervek azonban nem teljesültek be és Napóleon 1814-ben, majd a száműzetését követő visszatérése végén, 1815-ben két alkalommal is totális vereséget szenvedett, ami hanyatlásba taszította az országot. Franciaországban bekövetkezett a restauráció (visszaállították a monarchiát) és az ezt követő évtizedekben az inkompetens uralkodók és a polgári mozgalmak harca komoly belső feszültséget okozott.

1848-ban kikiáltották a második köztársaságot, de a kaotikus helyzetet kihasználva Napóleon unokaöccse, Charles-Louis Napoléon Bonaparte (III. Napóleon néven) császárrá koronáztatta magát, elindítva a második császárság korát. III. Napóleon igyekezett mindenben utánozni nagy elődjét és elsődleges céljai közé tartozott, hogy Franciaországból ismét nagyhatalmat teremtsen. Ehhez hozzájárult, hogy tanácsadóit figyelmen kívül hagyva belépett a Krími háborúba, ahol az angol, olasz és oszmán erőkkel együtt fényes győzelmet aratott az oroszok fölött (idővel a britek és a franciák egyre közelebb kerültek egymáshoz, végül szövetséget kötöttek a németek ellen).

III. Napóleon Franciaország haditengerészetét is újjá kívánta szervezni, amiben előnyt jelentett, hogy több évszázadnyi lassú fejlődést követően radikális ötletek terjedtek el a hadihajó-építésben, drasztikus változásokat idézve elő. Az új robbanó-lövedékek képesek voltak megsemmisíteni a korábbi tömör vasgolyók által szinte elsüllyeszthetetlen, fából készült vitorlás sorhajókat, miközben a vas páncélzat nagyobb védelmet biztosított, a vas váz nagyobb, erősebb hajók építését tette lehetővé, a beépített gőzgépek pedig nagyobb sebességet szavatoltak és általuk a hajók függetlenedhettek a széljárástól.

Az új megoldások óriási lehetőséget jelentettek, mivel az addig hatalmas számbeli fölényben lévő brit flotta egy csapásra elvesztette előnyét, ami minden tengeri kikötővel rendelkező birodalmat új hajók építésére, vagy legalábbis vásárlására ösztönzött. Franciaország építette a világ első nyílt tengeri hadviselésre szánt sorhajóját, a GLOIRE osztályt, de a britek azonnal válaszoltak (a WARRIOR osztállyal), ami hamarosan tengeri fegyverkezésbe torkollott, amelybe az újonnan egyesült Németország és Olaszország, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia, az Amerikai Egyesült Államok, az Orosz, az Oszmán, majd a Japán Birodalom is bekapcsolódott.

Az egymást követő, egyre nagyobb méretű hajóosztályok kezdetben országonként eltérő képet mutattak: Franciaországban az 1880-as évek végéig például a barbettás csatahajókat részesítették előnyben, majd az 1890-es években áttértek a toronyhajókra, majd a hagyományosabb kialakítású csatahajókra.

Utóbbiak közé tartozott az 1897-ben rendszeresített CHARLEMAGNE osztály és utódai, az 1898-as Iéna és az 1899-es Suffren. E korai, jellegzetes francia nagyméretű hadihajók több tervezési hibától szenvedtek, ezért a századfordulót követően döntés született a RÉPUBLIQUE (francia; köztársaság) osztály megépítéséről (III. Napóleon 1970-ben, egy megalázó katonai vereség után lemondott a trónról és a rövid életű újabb restaurációs kísérletet követően megalakult a III. köztársaság).


Konstrukció:

A RÉPUBLIQUE osztály 14605 tonnás (a második hajónál 14900 tonnás) vízkiszorításával nagyobb, hosszabb és szélesebb volt elődjénél - utóbbi különösen fontos volt, mivel több korábbi keskeny, magas építésű francia hadihajó szenvedett katasztrofális balesetet, miután a viharos tengeren felborultak. A RÉPUBLIQUE osztály megjelenése is eltért elődeitől: az addig alkalmazott rendkívül magas oldalfalat csökkentették, ezáltal mélyebbre került a hajók súlypontja.

A hajóosztály fegyverzetét tekintve tipikus dreadnought előtti csatahajónak számított: tüzérségét nagyszámú, relatív kiskaliberű lövegek adták. A hajó orrán és tatján 2-2 db 305 mm-es (Canon de 305 mm Modéle 1893/96-os) löveg kapott helyet (párosával egy-egy toronyban), míg a hajó másodlagos tüzérségét 18 db 164 mm-es (Canon de 164 mm Modéle 1893) löveg alkotta.

A 164 mm-es lövegeket a következőképpen helyezték el: 12 löveg párosával 6 toronyba került. Az első és hátsó torony-pár a hajó középvonalához relatív közel került (de úgy, hogy előre-, illetve hátrafelé ellőhettek a 305 mm-es orr- és tat-torony mögött), míg a két középső torony a hajó legszélesebb pontján jobb-, illetve baloldalra, ezáltal ezek egyaránt tüzelhettek előre és hátrafelé (a tornyok közül bármilyen irányba egyszerre öt torony nézett).

A tornyok mellett 6 db 164 mm-es löveget a tornyok alatt található fedélzetbe építettek be: a korlátozott kilövésű szögű barbetták közül kettő előre-, kettő hátrafelé nézett, míg a két oldalsó nagyobb kilövési szöggel rendelkezett, de kizárólag oldalról érkező célpontokat vehetett tűz alá. A RÉPUBLIQUE osztály emellett 25 db 47 mm-es Hotchkiss gyorstüzelő löveggel rendelkezett, a kisméretű torpedónaszádok elleni védelemként, emellett a hajókat 2-2 db 450 mm-es torpedóvető-csővel is felszerelték.

A RÉPUBLIQUE osztály páncélzata is jelentős volt: a csatahajó övvértjének vastagsága középen 280 mm-t tett ki, ami a hajó orra és tatja felé fokozatosan elkeskenyedett (legvékonyabb pontján felül 240 mm-es, az alsó rész viszont mindössze 81 mm-es volt). Az övvért majdnem a hajó teljes hosszán végigért.

Az oldalsó páncélzat mellett 53-70 mm-es páncélfedélzetet alkalmaztak, a torony páncélzatának maximális vastagsága elérte a 350 mm-t (a másodlagos tornyok frontpáncélja 150 mm-es volt, a hátsó részen viszont 254 mm-es, hogy ellensúlyozzák a lövegek tömegét). A parancsnoki híd páncélzata maximum 305 mm-t tett ki.

A RÉPUBLIQUE osztályt jelentős vízkiszorítása miatt 3 db négyhengeres, háromszoros expanziójú gőzgép mozgatta, amelyet 24 db Niclausse kazán fűtött. A hajógépek összteljesítménye 18000 lóerő volt, amely 19 csomós (35 km/h-s) végsebességet tett lehetővé, a hajók hatótávolsága 10 csomós (19 km/h-s) sebesség mellett 8500 tengeri mérföldet (15700 km-es) hatótávolságot szavatolt (a széntüzelésű gőzgépek mellett a hajó már 4 db generátorral is rendelkezett). A RÉPUBLIQUE osztályú hajókon 766–825 fő szolgált.


Szolgálatban:

A nagyméretű, modern csatahajók építése még Franciaország számára is komoly anyagi megterhelést jelentett és a gyors fejlődés miatt újabb és újabb egységek legyártására kényszerült, ami miatt a hajók befejezése több alkalommal késett (ez más országokra, közük az olaszokra is jellemző volt).

A RÉPUBLIQUE osztály első, névadó egységének, a République-nak (ld. balra) az építését 1901 decemberében kezdték meg és kevesebb, mint egy évvel később, 1902 szeptemberében már vízre is bocsátották, de a csatahajó csak 1906 decemberében állt szolgálatba. A második egység, a Patrie (francia; szülőhaza) építése gyakorlatilag párhuzamosan folyt, de nem Brestben, hanem Toulonban: a gerincfektetésre 1902 áprilisában, vízre bocsátására egy évvel később került sor és szintén 1906 decemberében került a flottához (ld. balra).

A RÉPUBLIQUE osztály tragédiája az volt, hogy bár a hajók a francia hajófejlesztés új állomását jelölték, amelyek nagyrészt kijavították a korábbi problémákat, a Brit Birodalom 1905-ben lefektette és mindössze egy évvel később, 1906-ban már át is adta a HMS Dreadnought csatahajót. A Dreadnought megjelenése hasonló hatást váltott ki, mint egy évszázaddal korábban Robert Fulton találmányai, majd az erre épülő új hadihajók. A Dreadnought a csatahajók új nemzedékét képviselte: nagyszámú, nagy kaliberű löveggel, rendkívül vastag páncélzattal és nagyteljesítményű gőzturbinákkal egy csapásra elavulttá tette az összes azt megelőző csatahajót, amelyekre ezután már pre-dreadnought (dreadnought előtti) hajókként utaltak, az új csatahajókat pedig dreadnought (később szuper-dreadnought) jelzéssel illettek.

A RÉPUBLIQUE osztály két hajója ennek ellenére (mint Franciaország legerősebb csatahajó-párja) rendszerben maradt és a Mediterrán flottába kerültek, de működésüket folyamatos balszerencse kísérte. 1907-ben a Partie egyik kazánja szétrepedt, ami megrongálta a gőzvezetékeit. Három évvel később a hajó véletlenül kilőtt egy torpedót, ami eltalálta a mellette haladó République-ot, majd 1911-ben a RÉPUBLIQUE osztály után épült Liberté csatahajó lövegének hajtótöltete berobbant, ennek következtében felrobbant a hajó első lőszerraktára.

A robbanás hatalmas erejű volt: a detonáció feltépte a hajótestet, megsemmisítve a csatahajót (a balesetben 250 fő vesztette életét), ráadásul a páncélzatból leszakadt egy több tonnás darab és eltalálta a 210(!) (más források szerint 300) méterre horgonyzó République-ot, megrongálva a hajótestet (az első világháború előtt a francia haditengerészet több további katasztrofális balesetet szenvedett el).

Az első világháború kezdetén mind a kijavított République, mind a Patrie részt vett az Antivari tengeri csatában, ahol megkísérelték harcra kényszeríteni az osztrák-magyar flottát, de az ütközetben egyedül a kitörni próbáló Zenta könnyűcirkálót sikerült elsüllyeszteniük (a másik részt vevő Ulan romboló sikeren áttört a blokádon). Ezt követően mindkét francia csatahajó az Adriai-tenger bejáratát őrizte, megakadályozva az Osztrák-Magyar Flotta bevetését.

1916-ban mindkét hajó egységeket tett ki a térségben, de a RÉPUBLIQUE osztály egyik tagja sem vett részt több harcban (a háború végéig Görögország partjainál, Szaloniki, illetve Athén kikötőjében állomásoztak, bevetésre készen). 1919-ben mindkét csatahajót tartalékba helyezték, majd egy évvel később a République-ról leszerelték a fegyverzetét, 1921-ben kivonták a flottából és lebontásra eladták. A Patrie (amelyet korábban a helyi flotta zászlóshajójává neveztek ki) szintén tartalékba került, de 1927-ig tovább használták, igaz, már csak mint kiképzőhajót, mielőtt szintén eladták volna lebontásra.

A RÉPUBLIQUE osztályt a franciák annak idején olyan jónak ítélték (még a Dreadnought elkészülte előtt), hogy az ezt követő LIBERTÉ osztály gyakorlatilag a másolatának tekinthető, azzal az egy fő különbséggel, hogy a 18 db 164 mm-es másodlagos löveget 10 db 192 mm-es lövegre cserélték (az elrendezést megtartották, de a tornyokba 2-2 helyett 1-1 löveg került és a 2 oldalsó kazamata-lövegtől megváltak).

A LIBERTÉ osztály négy tagból állt (Liberté, Démocratie, Justice, Vérité), az osztály névadó tagja a fent említett balesetben elsüllyedt, a másik három hajó viszont a LIBERTÉ osztályhoz hasonló életutat futott be: az első világháború alatt részt vettek az osztrák-magyar flotta blokádjában, majd 1921-25-ben kivonták és lebontották őket (a Liberté-t 1925-ben kiemelték és szintén lebontották).


Műszaki adatok:

Név: RÉPUBLIQUE osztály

Típus: (dreadnought előtti) csatahajó

Gyártó: Breszti hajógyár (Breszt)

Rendszerbe állítás éve: 1906

Fizikai jellemzők:

Vízkiszorítás: 14605 t

Hossz: 133,8 m

Szélesség: 24,3 m

Merülés: 8,4 m

Hajtómű: 3 db, 18000 Le-s összteljesítményű gőzgép (4 hengeres, háromszoros expanziójú, 24 kazán (Niclausse)

Legénység: 766–825 fő

Fegyverzet:

Elsődleges fegyverzet: 4 db 305 mm-es löveg (Canon de 305 mm Modéle 1893/96, kettesével a két főtoronyban)

Kiegészítő fegyverzet: 18 db 164 mm-es löveg (Canon de 164 mm Modéle 1893, a másodlagos tornyokban és a testben), 25 db 47 mm-es löveg (Hotchkiss), 2 db 450 mm-es torpedóvető-cső

Páncélzat:

Toronypáncél: max. 350 mm

Övvért: 81-280 mm

Fedélzet páncélzata: 53-71 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 19 csomó (35 km/h)

Hatótávolság: 8500 tm (15700 km) 10 csomós (19 km/h-s) sebesség mellett


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2018 | Minden jog fenntartva.