NOVGOROD osztály

„Jó-e a körhajó”


Tervezés:

Az 1850-es évektől három fejlesztés gyökeresen változtatta meg a tengeri hadviselést. Ezek közül az első a géphajtás volt: a korai gőzgépek rendkívül magas fogyasztásuk ellenére csekély teljesítménnyel rendelkeztek, viszont széljárástól független haladást tettek lehetővé és immunisak voltak az addig a hatalmas, sérülékeny vitorlázat elpusztítására törekvő (ezáltal a hajót mozgásképtelenné tevő) támadásokra.

A második fontos fejlesztést a tökéletesített robbanó lövedékek rendszeresítése jelentette. Amíg a korábbi tömör vas ágyúgolyók csak lyukakat ütöttek a hajótesten, az új lövedékek becsapódáskor felrobbantak, rendkívül súlyos sérüléseket okozva a fa hajótestekben, amelyet ráadásul gyakran meg is gyújtottak. A harmadik fejlesztést a fém (vas, majd acél) páncélzat (később tisztán fémből hajó) jelentette: ez ellenállt a robbanó lövedékeknek és a lehetővé tette a korábbiaknál lényegesen nagyobb méretű egységek létrehozását.

E fejlesztések miatt a fatestű hadihajók egy csapásra elavultak: több csata bizonyította, hogy megfelelően vezetett kisebb, de fémtestű hajókkal felszerelt flották képesek megsemmisíteni lényegesen nagyobb számú és méretű, fából készült vitorlás sorhajót. Ezen fejlesztéseket kezdetben a kis országok ünnepelték, mert éles határvonalat, új kezdetet jelentett: korábban a Brit Birodalom, Franciaország és más nagyhatalmakat nem tudták beérni, hiszen ezek jelentős ipari kapacitásuk mellett az összes már meglévő (fa) sorhajójukra támaszkodhattak, ettől kezdve viszont csak az új építésű (fémtestű, új fegyverzetű és gőzhajtású) hadihajók számítottak.

Mindez azonban hamarosan rendkívül agresszív fegyverkezési versenyhez vezetett, mivel a nagyhatalmak óriási erőbedobással igyekeztek visszaszerezni elvesztett előnyüket, amit az is nehezített, hogy az említett fejlesztések több lépcsőben, számos hajótípuson keresztül valósultak meg és közülük sok fejlesztési zsákutcának bizonyult. Ezek közül a legbizarrabb hajótípust kétségtelenül az Orosz Birodalom hozta létre, amelynek az ország haditengerészetének három szintű problémája ágyazott meg.

Az Orosz Birodalom a XIX. század második felére már hanyatlott: amíg néhány évtizeddel korábban Európa egyik legerősebb hatalmának számított és további területszerzésre törekedett, a brit-francia-török-olasz erők a szárazföldön és a tengeren is megsemmisítő vereséget mértek rá (1853-56-os Krími háború), visszaszorítva az orosz érdekszférát. A vereség, az orosz gazdaság állapota és a szárazföldi haderőt előnyben részesítő stratégia miatt az orosz haditengerészet állandó forráshiánnyal küzdött.

További problémát jelentett a birodalom egyedi alakja és elhelyezkedése. Az Orosz Birodalom volt a világ legnagyobb egybefüggő országa, amely Európával és Ázsiával is határos volt, ami felosztotta az ország körüli vizeket. Emiatt az orosz haditengerészet 5 részre osztotta az erejét: Északi Flottára, Balti Flottára, Fekete-tengeri Flottára, Kaszpi flottára és a keleti Csendes-óceáni Flottára, amelyek között nem volt átjárás. Erre jó példa az 1904-5-ös Orosz-Japán háború, amikor az oroszok a Balti és Fekete-tengeri Flottákból hajókat küldtek a Csendes óceáni flotta megerősítésére. A hajók 1904 októberben indultak, útjuk során elhaladtak az Egyesült Királyság, Spanyolország, Afrika, India és Indonézia mellett, mielőtt 1905 májusában megkísérelték elérni a Csendes-óceáni Flotta központját, Vlagyivosztokot (a 29000 km-es utat tovább nehezítette, hogy más nagyhatalmakkal szemben az oroszok az útvonalon nem rendelkeztek baráti kikötőkkel).

Az Orosz Haditengerészet harmadik problémáját a hazai vizek kettős jellege jelentette: bár a flották tengeri és óceáni területeken tevékenykedtek, az ide történő kijutáshoz szűk szorosokon kellett áthaladniuk, amelyet az ellenség megkísérelhetett blokád alá venni (mindezek mellett további hátrányt okozott a meleg vizű kikötők hiánya, ezért az oroszok folyamatosan küzdöttek a jég ellen).

A szorosok kérdése különösen a Balti-tengeri és Kaszpi-tengeri flották számára jelentett gondot. A szorosokban a csekélyebb merülésű, kisebb hajók jobban megfeleltek, azonban ezek sem megfelelő tűzerővel, sem a nagyobb hajók tüzének ellenálló vastag páncélzattal nem rendelkeztek, ráadásul a Krími háborút lezáró szerződés értelmében az oroszok a Fekete-tengeren nem állomásoztathattak nagyméretű csatahajókat.

1868-ban a termékeny skót hajóépítő mérnök, John Elder részben erre a problémára válaszul azt javasolta, hogy a hajók testét szélesítsék ki, amely ötletet a Krími Flottában szolgáló orosz Andrej Alekszandrovics Popov ellentengernagy továbbfejlesztett, megalkotva egy egyedi alakú hajót, amely a Novgorod nevet kapta (az azonos nevű, legősibb orosz nagyváros után, amely 1999 óta a Velikij Novgorod nevet viseli).


Konstrukció:

Popov John Elder szélesített hajótestét egyesítette a monitor hajótípussal: ezek az amerikai MONITOR osztályt követve minimális merülésű, lapos hadihajók voltak, amelyeket általában mindössze egyetlen toronnyal szereltek fel, bennük gyakran két, a vízkiszorításukhoz képest rendkívül nagy kaliberű löveggel, amelyeket a nagyobb hajók ellen is sikeresen használhattak, miközben a vízből alig kiálló testük és vastag páncélzatuk komoly védelmet biztosított számukra.

A NOVGOROD osztály ennek a koncepciónak a radikális alváltozata volt: Popov a hajót közel tökéletes kör alakúra tervezte. Ennek több előnye volt; a hajó kis mérete ellenére jelentős tömegű ágyúkat is a fedélzetére vehetett, rendkívül csekély volt a merülése, ezért veszély esetén visszahúzódhatott a sekélyebb vizekbe, ahová a nagyobb hajók nem követhették, ráadásul a kör alak igényli a legkevesebb páncélt, amivel csökkenthették az építési költségeket és a vízkiszorítást.

A hajó fegyverzetét két darab 11 hüvelykes (279,4 mm-es) ágyú alkotta. Az ágyúk űrmérete különösen nagy volt (hasonlókat az akár négyszer-ötször nagyobb vízkiszorítású kortárs csatahajók hordozták), de a huzagolt csövű, elöltöltő löveg tűzgyorsasága a későbbi lövegekhez képest rendkívül alacsony, óránként mindössze 6 lövés volt, mivel minden lövés után az ágyút hátra le kellett tolni és süllyeszteni az újratöltéshez. A korai monitorokhoz és úszó ütegekhez hasonlóan a NOVGOROD osztály egyáltalán nem rendelkezett másodlagos tüzérséggel, mivel feladata kizárólag a csatahajók elleni harc volt.

A fegyverzet ún. barbettában kapott helyet: a két ágyút egy forgóasztalra helyezték, amelyet statikus, henger alakú (felül nyitott) páncélzat vett körbe. A barbetta vastagsága helytől függően 178-229 mm között változott. Kis mérete ellenére a NOVGOROD osztály övvértje szintén 178-229 mm vastag volt, ráadásul amíg más hajókon az övvért csak a középső szekciót védte (a hajó létfontosságú részét), addig (a kör alaknak köszönhetően) e típusnál a körkörös védelmet biztosított. Az övvért mellett a NOVGOROD osztályt 70 mm vastag páncélfedélzettel is ellátták és a védelmet fokozta a rendkívül alacsony építés is: a monitor fedélzete szélcsendben is mindössze 46 cm-rel emelkedett a víz szintje fölé (a fedélzet a hajó középpontja - a barbetta - felé fokozatosan emelkedett), ezért az osztály rendkívül kis célpontot nyújtott.

Speciális kialakítása miatt a NOVGOROD osztály mindössze 29,2 méter hosszú, de ugyanilyen széles hajó volt, amely 2531 tonnás vízkiszorítása ellenére csupán 4,1 méteres maximális merüléssel rendelkezett. A hadihajó mozgatását 8 kazánon keresztül 6 db Woolf-Baird gőzgéppel oldották meg, ezek viszonylag csekély, 3360 LE-s összteljesítménnyel rendelkeztek, ezért a hajó csak 6,5 csomós (12 km/h-s) végsebességre volt képes (a NOVGOROD osztályt 6 db hajócsavar mozgatta). Az osztály hatótávolsága szintén csekély volt; teljes sebesség mellett mindössze 480 tengeri mérföld (890 km). A NOVGOROD osztály egyedi megoldásai közé tartozott, hogy (a rendkívül rövid hajótest miatt) a beépített két kémény nem egymás mögé, hanem egymás mellé került, amelyek korlátozták az ágyúk kilövési szögét. A NOVGOROD osztály legénységét 151 fő alkotta.


Szolgálatban:

Az Orosz Haditengerészet igényeinek kielégítésére Popov eredetileg 10 db nagyméretű (egyenként 6000 tonna vízkiszorítású), kör alakú monitor építését javasolta, amelyek akár 20 hüvelykes simacsövű ágyúikkal szükség esetén megakadályozhatták a legnagyobb csatahajók áthaladását is a birodalomba vezető szorosokon. Mivel egyetlen ilyen egység többe került volna, mint a tervezett négy új hadihajó, az orosz admiralitás végül a 2 db hasonló méretű, de hagyományos kialakítású (eredetileg 4 db ö hüvelykes - 229 mm-es - ágyúval felszerelt) CSARODEJKA osztályú monitor kiegészítéseként csupán 2 db, lényegesen kisebb kör alakú hajót rendelt meg: ezek közül az első a Novgorod, a második pedig a Kirov nevet kapta.

A Novgorod építési költsége így is meghaladta a 3 millió rubelt (szemben a hasonló képességű, de csak 0,76 millió rubeles CSARODEJKA osztályú monitorral). A magas árat az indokolta, hogy a Szentpéterváron található Új Admiralitás Hajógyár nem volt felkészülve az egyedi alakú, kiemelkedően széles hajó építésére, ezért át kellett építeni számára egy szárazdokkot, Szentpétervár és a részegységeket gyártó Nyikolajev között nem volt közvetlen vasúti összeköttetés, ezért az alkatrészeket részben vasúton, részben hajón kellett szállítani, valamint a hajó építése előtt megalkottak egy 3,3 méteres és egy 7,3 méteres működő makettet, tesztelendő a nem konvencionális formát. Mivel a tesztek eredményeit megfelelőnek tartották, 1971 legvégén megkezdték a Novgorod építését, amelyet 1973-ban bocsátottak vízre és egy évvel később fejeztek be.

Az építés során a hajót módosították: az algásodás megelőzésére a hajó testét rézzel vonták be, de a vas test és a réz közé fa bélésréteg került, hogy megakadályozzák a galvanizációt (enélkül a réz és vas a sós tengervízben galvánelemként funkcionálva az elektrolízis következtében feloldotta volna a hajótestet). E módosítás miatt a hajó hossza és szélessége 30,8 méterre nőtt.

Az elkészült hajótól egyedi képességei miatt sokat vártak, azonban az üzemeltetés során a NOVGOROD osztálynak több negatív tulajdonsága is nyilvánvalóvá vált. A hajó eleve igen lassú volt, ráadásul az egyetlen kormánylapát rendkívül rossz teljesítményt nyújtott (köszönhetően az áramlást elvezető rendkívül széles hajótestnek), emiatt egy teljes forduló akár egy óráig is eltartott.

Hatalmas felülete miatt a hajó ugyan viharban is stabil maradt, viszont rövidsége miatt hajlamos volt a bólintásra (hosszirányú dőlésre), amitől hajócsavarjai kiemelkedhettek a vízből és a fedélzetet gyakran víz alá került. Egyéb problémák mellett a test kiemelkedően nagy ellenállást fejlett ki, ami tovább lassította (sőt, akár meg is állíthatta) az eleve rendkívül lassú hajót. A lomha fordulást úgy küszöbölték ki, hogy forduláshoz leállították az egyik oldali gőzgépeket (vagy az ellenkező irányba forgatták a hajócsavarokat), de emiatt a hajó tovább lassult.

Hadrendbe állítását követően a NOVGOROD osztályú monitort többször módosították: átépítették a felépítményét, a fedélzet felett egy keresztirányú hidat alakítottak ki, a típust ellátták egy ún. spar torpedóval (egy hosszú rúd végére erősített vízi érintő aknával), majd 86 mm-es torpedóvető csónakok elleni ágyúkkal, valamint kiszerelték a hatástalannak ítélt két külső gőzgépet és hajócsavart (ellensúlyozva a tömeg-növekedést). A Novgorod-ot később is fejlesztették (mások mellett 1883-ban a hajó új kazánokat 1892-ben pedig 37 mm-es Hotchkiss forgótáras ágyúkat kapott).

A Novgorod osztálya egyetlen egysége volt, mert a második kör alakú orosz monitor méretét jelentősen megnövelték: ennek hossza 38,7 méterre, vízkiszorítása 3658 tonnára, barbettájának és övvértjének páncélvastagsága pedig 406 mm-re nőtt. A fejlesztések részeként a főfegyverzetet 305 mm-esre cserélték, a barbettát zárttá alakították és a 8 gőzgép által hajtott, a tapasztalatok alapján a kör helyett enyhén elnyújtott formát kapó egység végsebessége 8,5 csomóra nőtt. E hajó a tervezett Kijev név helyett végül tervezője után a Popov altengernagy nevet kapta és 1875-ben állt szolgálatba.

A Novgorod és a hasonló (azonos fejlesztéseken átesett), de kb. 50%-kal nagyobb Popov altengernagy (közkeletű nevükön a popovkák) ugyan szolgáltak az 1877-78-as orosz-török háború alatt, de mivel az általuk őrzött szorosokat támadás nem érte, harccselekményben nem vettek részt (a baloldali fotón egyszerre látható a két hajó: baloldalt a Popov altengernagy, jobboldalt a Novgorod). A gyakorlatban a popovkák alig teljesítettek jobban a meghajtás nélküli úszó ütegeknél: a kör alakú hajótest miatt rendkívül lassúak és lomhák voltak, teljesen alkalmatlanok nyílt vízi szolgálatra, miközben a gyors fejlődés hamarosan meghaladottá tette fegyverzetüket.

Ennek köszönhetően egyik hajót sem vetették be és 1892-ben mindkét monitort páncélozott úszó üteggé minősítették vissza, 1903-ban pedig raktárhajóvá alakították át őket, mielőtt 1911-ben elbontották a NOVGOROD osztály és a POPOV ALTENGERNAGY osztály egyetlen megépült egységeit.

A kör alakú hadihajó koncepciója nyilvánvalóan sikertelen volt (ezt egyetlen ország sem követte), azonban érdemes megemlíteni, hogy Popov tervei alapján az oroszok megépítettek még egy kör alakú hajót, a fegyvertelen Livadia cári jachtot. Ez elődeivel szemben már inkább szilvamag alakú volt hagyományos orr-, illetve tatrésszel és dicsérték szélességéből fakadó stabilitása miatt, de a megrendelő, II. Sándor orosz cár meggyilkolását követően mindössze egyetlen egy alkalommal használták eredeti feladatkörében.

A kör alakú hajótest mellett idővel a széles hajók és maguk a monitorok is kiszorultak a haditengerészetek fegyvertárából, azonban esetenként ma is épülnek nem konvencionális alakú hajók. Ezek közé tartozik a 2014-ben vízre bocsátott, a popovkáknál lényegesen nagyobb, 70 méter széles modern RAMFORM TITAN osztályú szeizmikus kutatóhajó (e hajó alakjának két oka van: egyrészt a típus egy úszó kutatóállomás, amely relatív alacsony sebességgel halad és számos laboratórium kapott benne helyet, másrészt a szeizmikus kutatáshoz a hajó mérőegységet vontat maga után és a széles test több blokk egyidejű, interferencia nélküli vontatását teszi lehetővé, amivel az üzemeltető időt és pénzt spórol).

Az alábbi fotómontázson balról jobbra a Popov altengernagy, a Livadia és a Ramform Titan tatrésze látható.


Műszaki adatok:

Név: NOVGOROD osztály (Novgorod osztály)

Típus: monitor

Gyártó: Új admiralitás hajógyár (Szentpétervár, Orosz Birodalom)

Rendszerbe állítás éve: 1874

Fizikai jellemzők:

Vízkiszorítás: 2531 t (teljes terhelés mellett 2800 t)

Hossz: 30,8 m

Szélesség: 30,8 m

Merülés: 4,1 m

Hajtómű: 3360 LE-s összteljesítményű gőzgép (Woolf-Baird, 8 kazán)

Legénység: 151 fő

Fegyverzet:

Elsődleges fegyverzet: 2 db 279,4 mm-es löveg (a barbettában)

Kiegészítő fegyverzet: nincs

Teljesítmények:

Végsebesség: 6,5 csomó (12 km/h)

Hatótávolság: 480 tm (890 km 6,5 csomós - 12 km/h-s - sebesség mellett)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2019 | Minden jog fenntartva.