NORDKAPP osztály

„Kis mindenes”


Tervezés:

A többi észak-európai országhoz hasonlóan a mai Norvégia területén már 10000 évvel ezelőtt is éltek emberek, miután a jégkorszak enyhülésével a jég visszahúzódott, lakhatóvá téve a területet. Az évezredeken át egyre szervezettebb formát öltő társadalomra komoly hatást gyakorolt az ókori Római Birodalom (többek között ennek köszönhetően alakult ki a helyi rúnaírás), de a rómaiak soha nem foglalták el a Skandináv-félszigetet.

A norvégok számára dicsőséges viking kor után az országra ráerőltették a keresztény hitet és ezzel megkezdődött a hanyatlás. A középkorban a terület lakosságát betegségek tizedelték meg, majd miután IV. Olaf norvég és dán király meghalt, utódja (Olaf anyja, I. Margit királynő) létrehozta a kalmári uniót, a szomszédos Norvégia, Svédország és Dánia laza szövetségét. E döntés azonban Norvégia számára előnytelen volt, mivel a döntések a jóval nagyobb lakosságú Dániában születtek, 1523-ban pedig Svédország kilépett a kalmari unióból, a dán-norvég perszonálunió azonban még három évszázadon át fennmaradt.

A dán-norvég unió 1807-ben Franciaország szövetségeseként belépett a napóleoni háborúba, ám emiatt a Brit Birodalom blokád alá vonta az országot, óriási károkat okozva a sózott tőkehal és más halak exportjából élő Norvégiának. A napóleoni háború Franciaország vereségével ért véget, de a svédek megtámadták a dánokat, az 1814-es kieli béke értelmében pedig a helyzet megfordult: Svéd-Pomeránia (egy kis észak-európai hercegség) átadásáért Svédország megkapta Norvégiát.

Az 1800-as évek közepétől Norvégia az erőteljes iparosodással együtt gyors fejlődésnek indult, majd a megerősödött nemzeti kormány 1905-ben felmondta az uniót Svédországgal. A függetlenné vált ország semlegesnek nyilvánította magát és nem vett részt az első világháborúban. A második világháború alatt ismét deklarálta semlegességét, ám mind a német Harmadik Birodalom, mind pedig az Egyesült Királyság megszállta az országot.

A háború végéig német uralom alatt álló Norvégia ma relatív nagy területű (385 ezer négyzetkilométer), de gyéren lakott (5 millió fős) ország, amely azonban olajlelőhelyeinek köszönhetően a világ egyik leggazdagabb országa. A fjordok által szabdalt ország a hidegháborúban nem vett részt, a hozzá képest szegény Európai Uniónak nem tagja, de előnyeit élvezi, mert belépett az Európai Gazdasági Térségbe és a schengeni övezetbe.

Norvégia katonailag gyenge ország, amely elsősorban haditengerészetére, a Kystvakten (norvég; Partiőrség) nevű haderőnemre épít, ám ennek elsődleges feladata nem harccselekmények, hanem a norvég felségvizek védelme az illegális külföldi halászattól (az ország már 1906-ban kinyilvánított egy 7 km-es part menti területet, amelyen megtiltotta külföldi hajók halásztevékenységét - ezt a zónát később többször szélesítették).

A Kystvakten (angol rövidítéssel: RNoN) mindig is kisszámú és kisméretű hajókból állt: sokáig néhány ezer tonnás, ám nagy kaliberű löveggel felszerelt partvédő páncélosok tették ki a vezérhajókat, amelyeket néhány száz tonnás torpedóvetők kísértek.

1960-as években (amerikai támogatásból) épült, 1700 tonna vízkiszorítású OSLO osztályú tengeralattjáró-elhárító fregattok alkották a norvég hadiflotta gerincét, ám ezek a hajók az amerikai DEALEY osztályú kísérő rombolókon alapultak, igaz, a Hortenben (Dél-Norvégiában) található haditengerészeti hajógyár építette őket.

Az 1980-as években a norvég haditengerészetet jelentősen megerősítették: Németországtól megrendeltek 6 db UTE osztályú, kisméretű tengeralattjárót, valamint legyártották a Valkyrien teherszállító hajót, és a NORDKAPP osztályú többcélú tengeri járőrhajót (jelen cikk ez utóbbit mutatja be).


Konstrukció:

A NORDKAPP osztály (amely nevét az azonos nevű, Észak-Norvégiában található községről kapta), egy kisméretű hajó, amelyet elsősorban a norvég felségvizek civil hajók elleni védelemre terveztek, de szükség esetén ellenséges hadihajók ellen is bevethető.

Az osztály hajóinak fegyverzete tipikusnak számít a kisméretű modern hadihajók között, igaz, a megszokottnál kisebb méretben. A hajók elsődleges fegyverét egy-egy 57 mm-es Bofors löveg alkotja, amely közepes és nagy távolságú lövések leadására alkalmas. Ezt 12,7 mm-es nehézgéppuskákkal egészítették ki, elsősorban arra az esetre, ha egy elfogott és vizsgálatnak alávetett hajón tűzharc alakulna ki.

A hajóosztály elsődleges fegyverét az AGM-119 „Penguin” hajó-elhárító rakéták alkotják, amelyet Norvégia fejlesztett ki (amerikai és német támogatással). A kevesebb, mint fél tonnás rakéták hangsebesség alatt, közvetlenül a vízfelszín felett (angol szakkifejezéssel sea skimming) haladnak, ezáltal megnehezítve (ideális esetben lehetetlenné téve) a radarok általi bemérést. A Penguin rakéták maximális hatótávolsága 34 km, célravezetésük passzív infravörös lézerrel történik, azaz a cél által kibocsátott jelek alapján, ezért nincs szükség arra, hogy a rakétának a hajó radarja a célt a teljes út alatt megvilágítsa.

A NORDKAPP osztályt a rakéták mellett torpedókkal és (tengeralattjárók elleni) mélységi töltetekkel is fel lehet szerelni, de békeidőben a hajó csak lövegére és nehézgéppuskájára támaszkodik, a rakétákat és torpedókat ugyanis ekkor nem szerelik fel.

A NORDKAPP osztály hajói kisméretűek; hosszuk 105 méter, vízkiszorításuk 3200 tonna, ennek ellenére a taton egy-egy helikopter-leszállófedélzetet is kialakítottak az ehhez tartozó hangárral. Kezdetben a hajókon brit Westland Lynx helikopterek szolgáltak, ezeket később nyugat-európai NHIndustries NH90-esek váltották fel, tovább növelve a bevetési lehetőségeket (a felszálló-fedélzet lépcsőzetessé, ezáltal könnyen felismerhetővé teszi a NORDKAPP osztályú hadihajókat).

Második világháború után gyártott hadihajóként a NORDKAPP osztály nem rendelkezik páncélzattal, védelmét modern elektronikai rendszerei biztosítják. A hajó szenzorrendszerének központi eleme jelenleg a TRS-3D típusú föld-levegő radar, amely 2006-ban váltotta a korábbi radart.

A 3200 tonnás vízkiszorításával igen könnyűnek számító NORDKAPP osztályú hajókat 4-4 db Wichmann 9AXAG típusú dízelmotor hajtja (2-2 hajócsavaron keresztül): a hajtóművek összteljesítménye 14400 lóerő. Ez egyfelől relatív gazdaságos fenntarthatóságot szavatol, ugyanakkor a hajók végsebessége korlátozott; ”mindössze” 22 csomó (41 km/h). A hajók legénysége 58 fő, ebből 52 matróz tartozik a hajó személyzetéhez, a fennmaradó 6 pedig a helikopter üzemeltetéséért felel.


Szolgálatban:

Az első NORDKAPP-osztályú hajókat 1978-ban rendelték meg, a hajók vízre bocsátására 1980-tól, rendszerbe állításukra 1981-től került sor (az építés relatív gyorsan haladt, mert Norvégia rendelkezett a kisebb hajók építéséhez szükséges tudással és egy kisebb egység értelemszerűen rövidebb idő alatt elkészült). Az eredeti tervekben 7 hajó megépítése szerepelt, de ezt már 1977-ben 3 egységre csökkentették. Az 1981-82-ben szolgálatba állított három hajó neve a következő: KV Nordkapp (W320), KV Senja (W321) és KV Andenes (W322). Maga a Nordkapp elnevezés hagyományos a norvég haditengerészetnél, a NORDKAPP osztály első tagja már a negyedik norvég hadihajó, amely ezt a nevet viseli.

Az elkészült hajók tisztán katonai szolgálata máig egyetlen alkalomra korlátozódik, mivel Norvégia felségvizei békésnek számítanak. Az egyetlen bevetésre 1991-ben került sor, amikor a többnemzetiségű erők tagjaként az Andenes az Öbölháború alatt a Perzsa-öbölben teljesített járőrfeladatot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hajókat ne használnák, sőt, a valóságban mindhárom hajó folyamatosan aktív szolgálatot lát el. A NORDKAPP osztály tagjai gyakorlatilag az év minden napján a norvég felségvizeken járőröznek - elsődleges feladatuk a halászat szabályozása: kiszűrik az illegális halászatot, a csempészeket és egyéb problémás eseteket (a hajók jeges vízben is haladhatnak).

E tevékenység nem veszélytelen. 1994-ben a magát aktív tengervédelmi szervezetnek tartó, a Greenpiece-ből kivált Sea Shepherd Conservation Society (amely a japán bálnavadászokat zaklató ”támadásairól” és filmre vételéről vált ismertté), a 744 tonnás Whales Forever (brit ex-Switzer Mercator) hajóval belépett a norvégok számára kényes „exlusive economic zone” (EEZ) területre.

A Whales Forever-t néhány kilométeres távolságból kezdetben a norvég parti őrség egy kisméretű hajója kísérte, amelyet 2 nap után az Andenes váltott fel. Amikor a belső, partközeli zónát a Sea Shepherd társaság hajója megközelítette, az Andenes felzárkózott és 50 méterre megközelítette a Whales Forever-t, megpróbálva elterelni a polgári hajót a szárazföldtől.

A norvég hadihajó nem nyitott tüzet, de kötelekkel megkísérelte megakasztani a Whales Forever hajócsavarjait, amelyet azonban mindhárom esetben kimanővereztek. A hadihajó kapitánya 1994. július 6-án, 7:45-kor közölte a Whales Forever-rel, hogy a belső zónába való belépés miatt a hajó legénységét letartóztatják.

A megközelítés közben mindkét hajó erősen manőverezett, aminek következtében a Whales Forever belerohant az Andenes-be. A balesetet követően a Whales Forever a megismételt letartóztatási parancs ellenére megkísérelt elmenekülni, amit két figyelmeztető lövés és a többször megismételt utasítások ellenére folytatott. Az Andenes motorcsónakot indított és (tengeralattjárók elleni) mélységi töltetet robbantott a hajó alatt, de továbbra sem nyitott tüzet - az ”összecsapás” végén a súlyosan sérült Whales Forever sikeresen elmenekült, a gyorsabb norvég hadihajó (amely az ütközésben szintén megsérült) az üldözést beszüntette.

Egy újabb, 2013-as baleset után felmerült az Andenes nyugdíjazása, ám ez máig nem történt meg (a hajó 2014-ben a FRIDTJOF NANSEN osztályú Helge Ingstad fregattal együtt részt vett a RECSYR hadműveletben, amely Szíria vegyi-fegyvereinek begyűjtését és megsemmisítését célozta).

A NORDKAPP osztály mára háttérbe szorult, mert a norvég haditengerészet az utóbbi évtizedekben számos új hadi hajót állított rendszerbe és 2009-től szolgálatba álltak a BARENTSHAV osztályú partvédelmi hajók, amelyek gyakorlatilag a NORDKAPP osztály utódainak számítanak (hasonló felépítménnyel, azonos céllal és elrendezéssel).

Emellett azonban a NORDKAPP osztály hajóit több alkalommal is modernizálták: ennek köszönhetően került beépítésre a fentebb is említett új radar (2006-ban) valamint történt meg a helikopter NH90-esre cserélése (2011-ben). A parti őrséggel kapcsolatos feladatkörök segítésére a hajókra csörlős darukat is szereltek, amelyek 6 db (hajónként kettő) PLR-5002-es típusú, 5 tonnás merevtestű motorcsónakot tehetnek vízre (nagyban megkönnyítve az átszállást más hajókra).


Műszaki adatok:

Név: Nordkapp (NORDKAPP osztály)

Típus: partvédő hadihajó

Gyártó: Karljohansvern Orlogsstasjon (Horten)

Rendszerbe állítás éve: 1981

Fizikai jellemzők:

Vízkiszorítás: 3200 t

Hossz: 105,0 m

Szélesség: 14,6 m

Merülés: 4,9 m

Hajtómű: 14400 lóerős összteljesítmény; 4 db dízelmotor (Wichmann 9AXAG)

Legénység: 58 fő

Fegyverzet:

Elsődleges fegyverzet: 1 db 57 mm-es löveg (Bofors, az orrban)

Kiegészítő fegyverzet: hajók elleni (felszín-felszín) rakéta (AGM-119), 12,7 mm-es nehézgéppuska, 324 mm-es torpedóvető cső (Mk 32), mélységi töltetek, 1 db Westland Lynx helikopter

Páncélzat:

Toronypáncél: 0 mm

Övvért: 0 mm

Fedélzet páncélzata: 0 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 21 csomó (41 km/h)

Hatótávolság: ismeretlen tm


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.