MAJESTIC osztály

„Sorozatgyártott óriások”


Tervezés:

A Brit Birodalom felemelkedését és több évszázados vezető szerepét különleges elhelyezkedésének köszönhette: a terület egyrészt kellően közel helyezkedett el a középkort követően vezető szerepet betöltő nyugat-európához, ezért az új találmányokat és eszméket az angolok gyorsan átvehették, ugyanakkor a birodalom a kontinenstől különálló szigeten terült el. Utóbbi azért volt kulcsfontosságú, mert a briteknek az ország védelméhez elegendő volt egy ütőképes tengeri haderő, ami akár nagyságrendileg nagyobb szárazföldi haderő partraszállását is megakadályozhatta, ezáltal a két szomszédos nagyhatalom, a franciák és németek nem tudták feldúlni vagy elfoglalni az angol területeket.

A Brit Birodalom idővel hatalmas távolságú tengeri kereskedelmi utakat hozott létre és számos országot gyarmati sorba taszított, a világ legerősebb birodalmává változtatva a relatív kis területű anyaországot. A több kontinensre kiterjedő birodalom és különösen a brit-szigetek védelmében az angolok azt a szabályt követték, hogy modern egységekkel felszerelt tengeri haderejüknek erősebbnek kell lennie az őt követő két legnagyobb haditengerészet együttes erejénél.

Ezt a szabályt hosszú ideig képesek voltak fenntartani és több megsemmisítő csapást mértek hatalmas (köztük spanyol és francia) flottákra, de az 1800-as évek második felében a birodalomnak egy sosem látott problémával kellett szembenéznie. A hadihajó-építésben radikálisan új elgondolások valósultak meg: a vastag páncélzatú fém hajótest, a korábbiaknál nagyobb távolságú ágyúk, a robbanólövedék és a géphajtás.

Ez önmagában a fejlődés természetes menetének része volt, más országokhoz hasonlóan a britek is új hajókat építettek, azonban e hadihajók olyan jelentős előrelépést jelentettek, hogy egy csapásra minden korábbi hadihajó elavulttá vált, ez pedig semlegesítette a britek addig létező óriási számbeli fölényét, lévén az új hajókat a korábbiakkal gyakorlatilag lehetetlen volt megsemmisíteni.

Mindezt tetézte, hogy Franciaország és a széttagolt területekből ekkor egyesített Németország gazdaságilag megerősödtek és megkísérelték beérni a brit haditengerészetet. Ezt megakadályozandó az angolok hatalmas költségű hajóépítési programokat folytattak, amit az újabb, még nagyobb teljesítményű hadihajók miatt még az évszázad végén is folytattak.

Azért, hogy a második és harmadik legerősebb (ekkor a francia és orosz) hadiflotta együttes erejét továbbra is felülmúlják, a Brit Birodalom 1889-ben jelentős flottafejlesztési programba kezdett, amelynek részeként 42 db cirkáló és 18 db torpedónaszád mellett 10 db csatahajót rendeltek meg (8 db 14000 tonnás ROYAL SOVEREIGN osztályú csatahajót és 2 db 10000 tonnás CENTURION osztályú csatahajót).

Mivel az évszázad végére a korábbiaknál is fejlettebb találmányok jelentek meg, az 1890-es évek elején az angolok a John Poyntz Spencer politikusról elnevezett Spencer Programme keretében egy új nagy létszámú csatahajó-sorozat, a MAJESTIC (angol; fenséges) osztály megépítését fogadták el.


Konstrukció:

A MAJESTIC osztály első látásra a ROYAL SOVEREIGN osztály és közvetlen elődje, a Renown csatahajó egyenes ági utóda volt: az ú hadihajó vízkiszorítása 16060 tonnát tett ki, hossza 128 méter, szélessége maximum 23 méter volt, míg a hajó merüléses 8,2 métert ért el, azaz kismértékben nagyobb volt elődeinél.

Valójában azonban a MAJESTIC osztály több lényeges újítást hozott, amelyek jelentősen növelték a hatékonyságát. Ezek közé tartozott, hogy a brit haditengerészetnek ez volt az első hadihajója, amely a korábbi 254 mm-es lövegekkel szemben már 305 mm-es (10 helyett 12 hüvelykes) elsődleges tüzérséggel rendelkezett, ami ráadásul hatékonyabb volt a ROYAL SOVEREIGN osztály 343 mm-es lövegeinél. Utóbbit a brit nagy kaliberű lövegeken először alkalmazott füst nélküli lőpor (kordit) tette lehetővé, lévén ennek maximális nyomása (ezáltal a lövedék ereje) lényegesen magasabb volt az addig használ fekete füstű lőpornál.

Dreadnought-előtti hajóosztályként a MAJESTIC osztály fegyverzete több különböző kaliberű lövegből állt. A 305 mm-es Mark VIII-as lövegekből hajónként mindössze 4 db-bot építettek be (kettesével az első és hátsó fő tornyokba). Ezen kívül a hajó 12 db 152 mm-es, 16 db 76 mm-es, és 12 db 47 mm-es (gyorstüzelő) löveget hordozott, amelyekből a 2-2 előre, illetve hátrafelé néző löveget leszámítva mindet (két sorban) a hajó oldalán található kazamatákba építettek be, ezért a fegyverzetet csak oldalsortűz esetén lehetett hatékonyan alkalmazni. A hajók a lövegek mellett egyenként 5 db 450 mm-es torpedóvető-csövet szállítottak.

A MAJESTIC osztály a védelmi képességek terén is előrelépést jelentett. A hajó látszólag gyengébb volt elődeinél: az első toronytól a hátsó toronyig húzódó övvértje 229 mm vastag volt, az elsődleges lövegeket védő barbetták és a parancsnoki híd 360 mm vastag páncélzattal rendelkezett, míg a csatahajó fedélzetét elhelyezkedéstől függően 64 és 114 mm között változó vastagságú páncélzat védte.

A korábbi ROYAL SOVEREIGN osztály ennél lényegesen vastagabb övvérttel rendelkezett, azonban a MAJESTIC osztály nem az addig használt compound típusú vas-acél páncélzatot, hanem a felületkeményített Harvey páncélzatot kapta, amely lényegesen nagyobb keménysége miatt kisebb vastagság mellett is nagyobb védelmet biztosított. A csatahajó védelmi képességeit növelte, hogy jelentős számú vízzáró blokkot alakítottak ki benne, amely bizonyos fokú védelmet nyújtott a torpedó-találatok ellen.

A MAJESTIC osztály meghajtását 8 db Schotch kazánon keresztül 2 db három hengeres, háromszoros expanziójú gőzgép biztosította (10000 lóerős összeteljesítménnyel), amelyek két hajócsavart hajtottak, maximum 16 csomós (30 km/h-s) sebességgel. A hajón 672 fős legénység teljesített szolgálatot.


Szolgálatban:

Ahogy fentebb is olvasható, a MAJESTIC osztály erős és fejlett csatahajónak számított, ráadásul ez volt a történetem legnagyobb számban gyártott csatahajó-osztálya: 9 hajójával még a korábbi (8 egységes) ROYAL SOVEREIGN osztályt is felülmúlta.

Elsőként a Magnificent építését kezdték meg, 1893 december 18-án, de a Brit Birodalom rendkívüli hajóépítő kapacitását mutatta, hogy a 9 hajót gyakorlatilag egy időben 5 hajógyár építette (Chathamban és Portsmouthban három-három hajót építettek). Az építés gyors ütemben haladt: 1895 decemberében már átadták a Magnificent és Majestic egységeket, 1896-ban a Prince George és Victorious nevű hajókat, 1897-ben a Jupiter-t, további egy évvel később pedig a Caesar, Hannibal és Illustrious csatahajókat.

A Caesar és az Illustrious kivételével 7 egység először az ún. Csatorna flottába került - ezek feladata a Brit szigetek és a kontinens közötti vizek (gyakorlatilag az anyaország) védelme volt (a flotta zászlóshajójának szerepét a Magnificent töltötte be). Ezek a hajók részt vettek Viktória királynő 1897-es gyémántjubileumán (uralkodásának 60 éves évfordulóján), míg a fennmaradó egységek a Mediterrán flottában teljesítettek szolgálatot (a Victorious pedig később Kínában állomásozott).

A MAJESTIC osztály megjelenésekor rendkívül gyors és mozgékony csatahajó-osztálynak számított (igaz, ennek ára a magas üzemanyag-fogyasztás volt), ráadásul a hajó jelentős tűzerővel rendelkezett, azonban 1906-ban rendszerbe állt a HMS Dreadnought, egy forradalmian új csatahajó típus, amely (ahogy korábban a vastestű hajók) minden korábbi hadihajót egy csapásra elavulttá tett.

Természetesen ennek ellenére a MAJESTIC osztályú csatahajók rendszerben maradtak, több különböző flottában szolgálva. Az első világháború kitörését követően a hajóosztály több tagját bevetették. 1915-ben a Majestic és a Prince George a Dardanellákon harcolt az Ottomán Birodalom ellen, de a Prince George-ot eltalálta egy török parti üteg, ezért javításra Máltára hajózott, az osztály névadó hajóját, a Majestic-et pedig a német U-21-es tengeralattjáró megtorpedózta, elsüllyesztve a csatahajót.

A Hannibal, Magnificent, Mars és Victorious hajókról 1915-ben eltávolították a 305 mm-es lövegeket, (ezeket a LORD CLIVE osztályú monitorokba építették be) és csapatszállítókként használták őket a Dardanellák ostroma (más néven Gallipolli-félsziget ostroma) alatt. Ezt követően ezeket a hajókat már csak lőszerszállítóként használták, a Hannibal-t és a Victorious-t viszont szervizhajóvá alakították. 1916-ban az Illustrious is elvesztette csatahajó jellegét, miután előbb raktárhajóvá, majd úszó barakká alakították.

A fennmaradó hajók közül a Caesar több állomáshelyen szolgált és részt vett az orosz polgárháborúban, mielőtt raktárhajóvá alakították volna. Legtovább a Hannibal és a Jupiter maradtak szolgálatban: ezek túlélték az első világháborút és csak 1920-ban ítélték őket lebontásra. 1922-ig minden még rendszerben álló MAJESTIC osztályú hajó azonos sorsra jutott.

A MAJESTIC osztály megjelenésekor különösen erős és modern hajóosztály volt, azonban a gyors fejlődés hamar elavulttá tette, ezért végül az angolok nem tudták kihasználni a hajók erejét. A MAJESTIC osztály létezése ennek ellenére fontos lépés volt, kiindulási pontot biztosítva nemcsak a következő brit csatahajó-osztálynak (CANOPUS osztály), de több külföldi haditengerészet is lemásolta őket (a britek által a japánoknak épített SIKISIMA osztály és a Mikasza csatahajók gyakorlatilag a MAJESTIC osztály tökéletes másai voltak).


Műszaki adatok:

Név: Majestic (MAJESTIC osztály)

Típus: csatahajó (pre-dreadnought)

Gyártó: Portsmouth Dockyard (Portsmouth)

Rendszerbe állítás éve: 1895

Fizikai jellemzők:

Vízkiszorítás: 16060 t

Hossz: 128,0 m

Szélesség: 23,0 m

Merülés: 8,2 m

Hajtómű: 10000 Le-s összteljesítményű gőzmotoro (2 db, 3 hengeres, háromszoros expanziójú), 8 kazán (Scotch)

Legénység: 672 fő

Fegyverzet:

Elsődleges fegyverzet: 4 db 305 mm-es löveg (kettesével a tornyokban)

Kiegészítő fegyverzet: 12 db 152 mm-es löveg (a kazamatákban), 16 db 76 mm-es löveg (a kazamatákban), 12 db 47 mm-es löveg (gyorstüzezlő, a kazamatákban), 5 db 450 mm-es torpedóvető-cső

Páncélzat:

Toronypáncél: max. 360 mm

Övvért: 229 mm

Fedélzet páncélzata: 64-114 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 16 csomó (30 km/h)

Hatótávolság: ismeretlen tmf (ismeretlen km)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2018 | Minden jog fenntartva.