KÖNIGSBERG osztály

„Német holttestek, norvég temető”


Tervezés:

Amikor a XIX. század közepén létrejött az egyesített Német Birodalom, megszületett az egyesített német haditengerészet, a Kaiserliche Marine (német; Császári Haditengerészet). E haderőnem kezdetben igen korlátozott volt: megörökölte a német államok kisszámú hadiflottáit, de 1871-1888 között csak névleg volt önálló - gyakorlatilag a szárazföldi haderő alá tartozott.

A Német Birodalom első császára, I. Vilmos nem tulajdonított jelentős figyelmet a haditengerészetnek, ezért e haderő helyzete csak az uralkodó 1888-as halálát követően változott meg. Még 1888 folyamán, mindössze 99 napnyi uralkodást követően I. Vilmos utódja, III. Frigyes német császár is elhunyt, akit II. Vilmos követett.

II. Vilmos német császár birodalmát az európai szuperhatalmak, mindenekelőtt a Brit Birodalom és Franciaország szintjére kívánta hozni, amelyben kulcsszerepet játszott a német haditengerészet, aminek két oka volt. Egyrészt II. Vilmos más európai nagyhatalmakhoz hasonlóan gyarmatokat kívánt létesíteni, amelyek stabil ellátásához védelmet kellett biztosítania a polgári vízi közlekedésnek, emellett a haditengerészetnek elég erősnek kellett lennie ahhoz, hogy egy esetleges nagyhatalmak közötti háború esetén támadhassa az ellenség hajózási útvonalait.

II. Vilmos nagyratörő terveit Alfred von Tirpitz flottatengernagy valósította meg: szinte azonnal, már 1890-ben megkezdődött az első német csatahajó-osztály, a 10000 tonnás BRANDENBURG osztály építése, amelyet hamarosan továbbiak követtek. A nagyméretű csatahajók mellett a németek nagyszámú kisebb egységet is építettek. Ezek egy része a korábbiakhoz hasonló parvédő hajó volt erős fegyverzettel és védelemmel, de csekély tengerállósággal, mert feladatuk Németország északi partvidékének védelme volt (különösen Berlin és más, a partközeli sávban elhelyezkedő német nagyvárosoké). A parvédő hajók mellett a németeknek szükségük volt gyors, nyílt tengeri szolgálatra alkalmas egységekre; mindenekelőtt cirkálókra, amelyek erősebb fegyverzetükkel képesek voltak a kisebb naszádok, fregattok és rombolók megsemmisítésére, ugyanakkor elmenekülhettek a lényegesen nagyobb tűzerejű, de lassabb csatahajók elől.

A Német Birodalom első modern értelemben vett cirkálója az 1900-ban hadrendbe állított GAZELLE osztály volt, amely kiváltotta a korábbi WACHT, METEOR és HELA osztályú avisokat (kisebb, fregatt méretű hadihajókat).

Ahogy a nagyobb csatahajók, a német cirkálók mérete is gyorsan nőtt: az 1900-as GAZELLE osztály még csak 2700 tonna vízkiszorítással rendelkezett, a következő, 1904-től hadrendbe állított BREMEN osztály már 3200 tonnával, az 1905-ös KÖNIGSBERG osztály pedig 3400 tonnás vízkiszorítással. A gyors ütemű fejlesztés oka a századfordulót követően egyre inkább a felkészülés volt egy nagy háborúra, amely az első világháború előtt egy tengeri fegyverkezési versenyhez vezetett, de az első világháború alatt a német haditengerészet ennek ellenére nem tudta felvenni a versenyt a lényegesen nagyobb brit haditengerészettel, amelyet a francia, olasz, japán, valamint a háború második felében az amerikai haditengerészetek is támogatott.

Az elvesztett háború végén a német császárság, így a német haditengerészetet támogató megbukott és a győztesek rendkívül kemény békefeltételeket szabtak: Németország számára megtiltották gyakorlatilag minden modern harcjármű fejlesztését, gyártását és hadrendben tartását. A háborút követően a német legénység számos hajót elsüllyesztett, a többit a győztes országok internálták, ezért az új német haderő, a Vorläufige Reichsmarine (1921-től Reichsmarine) csak minimális számú hadihajóval rendelkezett és a Versailles-i békeszerződés limitálta a jövőben megépíthető hajók számát (a teljes német haditengerészet maximum 15000 főből állhatott, 6-6 dreadnought előtti csatahajóval és könnyűcirkálóval, valamint 12-12 rombolóval és torpedórombolóval, tengeralattjárók nélkül).

A német haditengerészet első új hadihajója egy könnyűcirkáló volt, az Emden, amelyet 1926-tól egy új cirkáló-osztály, a KÖNIGSBERG osztály követett. Utóbbi hajóosztály a Königsberg nevet kapta az azonos nevű város után (ez 1946 után a Szovjetunióhoz, majd Oroszországhoz tartozott, Kalinyingrád néven). A KÖNIGSBERG osztály megnevezést a már említett, 1907-es egységek mellett egy második könnyűcirkáló-osztály is használta, amelyeket 1916-tól állítottak hadrendbe. Utóbbi osztály összes egysége ”K” betűvel kezdődő elnevezést kapott, ezért az angolszász szakirodalomban néha ”K osztály”-ként szerepelnek (a kortárs brit rendszerben a hajóosztályokat eleve betűkódokkal látták el, ahol az osztály összes egységének neve az adott betűvel kezdődött).


Konstrukció:

A Versailles-i békeszerződésben ugyan engedélyezték Németország számára kisszámú hadihajó hadrendben tartását, ezeket azonban úgy korlátozták, hogy azok ne jelenthessenek valódi fenyegetést (kizárólag elavult, 10000 tonna vízkiszorítás alatti, dreadnought előtti csatahajókat és könnyűcirkálókat rendszeresíthettek), ezért a németek igyekeztek a korlátok ellenére egy ütőképes hajóosztályt megalkotni.

A korábbi Emden könnyűcirkáló még első világháborús terveken alapult, a KÖNIGSBERG osztály viszont teljesen új fejlesztésű volt. E hajóosztály teljes hossza elérte a 174 métert (15,2 méteres maximális szélességgel), a korábbiaknál lényegesen nagyobb, 6750 tonnás vízkiszorítással (szemben az Emden 5400 tonnás vízkiszorításával), ráadásul az érvényes flottaszabályzás miatt a cirkáló-osztályt igyekeztek a lehető legkönnyebbre tervezni (mások mellett az addig alkalmazott szegecselés helyett hegesztést alkalmaztak), bár a megszabott 6100 tonnás tömeg-határt a hajók így is túllépték.

Az Emden és az ezt megelőző német cirkálók a 149,1 mm-es 15 cm SK L/45 löveget hordozták (az Emden összesen 8 löveget), a KÖNIGSBERG osztályon viszont áttértek az azonos kaliberű 15 cm SK C/25 jekű főfegyverre, amely kisebb tömege ellenére nagyobb kezdősebeséggel, áttételesen lényegesen nagyobb hatótávolsággal rendelkezett, valamint tűzgyorsasága is nagyobb volt. Az új fejlesztésű fegyverzetet emellett új elrendezésben alkalmazták: a különálló lövegek helyett nagyméretű tornyokat építettek be, tornyonként három (összesen 9) löveggel. Egyesi megoldásként a két hátsó torony közül egyet a középvonaltól balra, a másikat jobbra eltolták, ez azonban nem vált be, ezért későbbi hajókon már nem alkalmazták.

Az új 149,1 mm-es lövegek drasztikus mértékben megnövelték a hajóosztály tűzerejét, azonban a korlátozott vízkiszorítás miatt a KÖNIGSBERG osztály jóformán nem rendelkezett másodlagos fegyverzettel: a hajók mindössze 2 darab 88 mm-es légvédelmi löveget hordoztak, valamint 3 darab négyes 500 mm-es torpedóvető csövet. Fegyverzete kiegészítéseként a cirkáló összesen 8 darab kisebb naszádot és csónakot szállított.

Cirkálóként a KÖNIGSBERG osztály erős fegyverzettel és nagy sebességgel rendelkezett, amelyet azonban a védelem kárára értek el. Az osztály tagjai mindössze 50 mm vastag övvérttel rendelkeztek, amelynél csak a parancsnoki híd kapott vastagabb páncélzatot (100 mm), míg a fedélzetet 40 mm-es páncélzattal burkolták. A vízfelszíni páncélzat mellett a cirkálókat ellátták torpedók elleni védelemmel, emellett az egységek a teljes hossz 72%-ában kettős fenékkel, valamint 19 vízzáró rekesszel rendelkeztek.

A könnyűcirkálókat 4 darab gőzturbina és 2 darab 10 hengeres dízelmotor mozgatta. A hajók névleges teljesítménye 65000 lóerő volt, tényleges összteljesítményük viszont elérte a 68000 lóerőt, ezáltal akár 32 csomós (59 km/h-s) sebességgel is haladhattak. A KÖNIGSBERG osztály eredetileg 514 fős legénységgel hajózott (21 tisztel és 493 matrózzal), amelyet azonban később közel 600 főre bővítettek.


Szolgálatban:

A KÖNIGSBERG osztály három tagból állt (Königsberg, Karlsruhe, Köln), amelyek építését mindössze 4 hónap különbséggel kezdték meg, 1926-ban. A vízrebocsátás 1927-28 folyamán készült el; az első, névadó hajó, a Königsberg 1929. április 19-én állt hadrendbe, amelyet még abban az évben követett a Karlsruhe, 1930-ban pedig a Köln.

A KÖNIGSGBERG osztályú könnyűcirkálók szolgálatba állításukat követően a legújabb német hadihajóknak számítottak, ennek ellenére kezdetben csak kiképzésre használták őket, mert egyrészt Németország az első világháborút követően elvesztette gyarmatait, ezért nem volt igény a hajókra, másrészt megkezdődött a német haditengerészet fokozatos felduzzasztása, ezért szükség volt az egyre nagyobb számú újonc kiképzésére.

A nemzetiszocialista német munkáspárt 1933-as hatalomra kerülését követően Németország hatalmas erőkkel kezdett hadereje fejlesztésébe, amely a haditengerészetet is érintette. A KÖNIGSBERG osztály hamarosan elavulttá vált, ahogy hadrendbe állt a LEIPZIG osztály (kissé nagyobb méretű, tökéletesített KÖNIGSBERG osztály), de mivel a német haditengerészet az első világháborúhoz hasonlóan jelentős számbeli hátrányban volt az elsődleges ellenfél brit haditengerészettel szemben, a KÖNIGSBERG osztályt is hadrendben tartották.

Az osztály három könnyűcirkálója részt vett a Spanyol polgárháború alatt az ország körüli vizek ellenőrzésében, de tényleges harctevékenységre nem került sor. Időközben az osztály tagjait többször modernizálták: légvédelmi fegyverzetüket megerősítették és hidroplánokat építettek be. Amikor 1939-ben kitört a második világháború, a KÖNIGSBERG osztályú könnyűcirkálók védelmi célú aknazárakat telepítettek az Északi tengeren, 1940-ben viszont mindhárom egység részt vett Norvégia megszállásában.

A könnyűcirkálók norvég partmenti erődítményeket támadtak, de a Königsberg-et a célpont bergeni erőd 3 darab 210 mm-es lövedéke is eltalálta; víz ömlött a kazánterembe, amely hatására az egység elvesztette meghajtását és csak sodródott, de a helyszínen tartózkodó testvérhajója, a Köln német bombázókkal és a gyalogsággal sikeresen megsemmisítette az erődöt, amelyet követően a hajót bevontatták a kikötőbe.

Sérülései miatt a Königsberg-et röcid ideiglenes javítás után visszarendelték Németországba, de a még a kikötőben tartózkodó cirkálót brit bombázók támadták. A statikus hajó könnyű célpontot jelentett és az 5 találat hatására a könnyűcirkáló elsüllyedt. A KÖNIGSBERG osztály második tagja, a Karlsruhe sikeresen semlegesítette célpontját, de miután visszaindult Németországba, a brit T osztályú Truant tengeralattjáró két torpedója eltalálta, ahol megismétlődött a Königsberg esete: a hajó elvesztette meghajtását és elektromos áram hiányában nem működtek a vészhelyzeti szivattyúk, ezért még 1940 folyamán Karlsruhe is rövid idő alatt elsüllyedt.

A könnyűcirkáló-osztály utolsó tagja, a Köln a norvégiai bevetést követően sikeresen hazatért, majd a Balti tengerre vezényelték, ahol a part menti német előrenyomulást támogatta. A KÖNIGSBERG osztály a második világháború közepére már menthetetlenül elavult, ezért a Köln-t különböző másodlagos feladatkörökben használták: a gyalogság támogatása mellett iskolahajóként, illetve helikopter-tesztekhez.

A hadihajót később visszavezényelték Norvégiába, ahol 1944 legvégén brit bombázók megrongálták, ezért kénytelen volt hazatérni. A cirkáló további bevetéseken már nem vett részt, mert nem volt kapacitás a javítására, mielőtt kevesebb, mint 4 hónappal később amerikai bombázók bombázói elsüllyesztették. A kikötő sekély vizében a megfeneklett Köln felépítménye a vízvonal fölé ért, ezért a könnyűcirkáló tüzérségét tovább használták, amíg brit csapatok el nem foglalták a kikötőt.

Rövid háborús szolgálata ellenére a KÖNIGSBERG osztály fontos szerepet töltött be a német haditengerészetben, mert a LEIPZIG osztályon kívül a németek egyáltalán nem rendelkeztek új építésű könnyűcirkálókkal.


Műszaki adatok:

Név: Königsberg (KÖNIGSBERG osztály)

Típus: könnyűcirkáló

Gyártó: Kriegsmarinewerft (Wilhelmshaven, Németország)

Rendszerbe állítás éve: 1929

Fizikai jellemzők:

Vízkiszorítás: 6750 t (teljes terhelés mellett 7800 t)

Hossz: 174,00 m

Szélesség: 15,30 m

Merülés: 6,28 m

Hajtómű: 2 db 68000 LE-s összteljesítményű gőzturbina (Parsons), 6 kazán (Penhoët)

Legénység: 514 fő

Fegyverzet:

Elsődleges fegyverzet: 9 db 149,1 mm-es löveg (15 cm SK C/25, hármasával 1 első és 2 hátsó tornyokban)

Kiegészítő fegyverzet: 2 db 88 mm-es löveg (SK L/45, légvédelmi), 12 db 500 mm-es torpedóvető cső

Páncélzat:

Toronypáncél: 0 mm

Övvért: 50 mm

Fedélzet páncélzata: 40 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 32 csomó (59 km/h)

Hatótávolság: 5700 tm (10600 km 19 csomós - 35 km/h-s - sebesség mellett)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2021 | Minden jog fenntartva.