KAMORTA osztály

„Fejlesztési alap”


Tervezés:

A mai értelemben vett indiai haditengerészet az 1800-as évek óta működik, alapját az 1612-ben létrehozott brit Kelet-indiai Társaság haditengerészete alkotta (az Őfelsége Indiai Haditengerészete kezdetben indiai legénységgel, de brit tisztekkel működött, az Egyesült Királyságban gyártott hajókkal, brit fennhatóság alatt). Az indiai haditengerészet több helyi konfliktusba vett részt (többek között az Első Ópiumháborúban), de az első világháború alatt csak kisegítő feladatokat (konvoj-kíséretet, utánpótlás-szállítást és aknamentesítést) végzett.

A második világháború kezdetén minimális méretű és erejű haderő gyors fejlődésnek indult és ismét számos küldetésen vett részt. Amikor véget ért a második világháború, a Királyi Indiai Haditengerészetben (angol rövidítéssel RIN) 25000 fő szolgált és a 4 fregattal, valamint 4 korvettel (illetve több tucatnyi kisebb hajóval és több száz partraszálló járművel) rendelkeztek, de a békére való tekintettel azonnal nagyarányú leszerelés indult el.

1946-ban széleskörű zendülés tört ki az indiai haditengerészetben (a kiváltó ok az indiai személyzet másodrendű helyzete volt, de hamarosan az ország függetlenségéért harcoló tüntetéssé vált), ám ez rövid életűnek bizonyult, mert az indiai hadsereg nem nyújtott segítséget.

Az Egyesült Királyság a második világháborúban teljesen kimerült, ezért gyarmatát már nem tudta megtartani: megkísérelt ugyan egy részben indiai vezetésű, széttagolt államszervezetet létrehozni, de ez nem sikerült és a brit miniszterelnök hamarosan kijelentette: az ország 1948 júniusa előtt átadja a hatalmat.

India 1947. augusztus 15-én független országgá vált, de egy nappal korábban a volt gyarmat észak-nyugati része külön országként vált függetlenné (ez lett a Pakisztáni Iszlám Köztársaság, röviden Pakisztán). A brit rendezési tervben nem volt egyértelmű a határ menti régiók hovatartozása, ami a hindu vallású India és a muszlim Pakisztán között több háborút eredményezett. Ennek részeként 1971-ben Pakisztán különálló, keleti része - indiai katonai segítséggel - Banglades néven függetlenné vált.

A folyamatos háborúskodás és az ázsiai kommunista diktatúrák jelentette fenyegetés miatt India nagyarányú fejlesztésre kényszerült, ugyanakkor az országnak sokáig nem volt jó kapcsolata a két akkori szuperhatalommal, az Amerikai Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval.

Mindez azt eredményezte, hogy az indiai hadsereg fegyverzete rendkívül sokszínűvé vált: szolgáltak második világháborús amerikai harcjárművek, a gyarmati időkből származó brit típusok, az 1950-es években Európából (elsősorban Franciaországból) beszerzett egységek, az 1960-as években pedig a Szovjetunió biztosított felszerelést. Ez egészségtelen helyzetet teremtett: az amúgy is fejletlen ellátó-hálózatnak nagyszámú típust kellett kiszolgálnia, miközben többségükhöz nem állt rendelkezésre megfelelő alkatrész-utánpótlás.

Ennek kiváltására az indiaiak mind nagyobb mértékben indiai eredetű harcjárműveket rendszeresítettek: a tervek (és a mérnökök egy része) kezdetben külföldről érkezett, de a gyártást már Indiában végezték, majd ezekből kiindulva születtek meg az első teljesen indiai típusok. Ez utóbbi kategóriába tartozik a KAMORTA osztály is, amelyet kifejezetten tengeralattjárók elleni harcra fejlesztettek (az alábbiakban erről a típusról lesz szó).


Konstrukció:

A 28-as programként is ismert KAMORTA osztályú tengeralattjáró-elhárító hadihajó (angolszász rövidítéssel: ASW) eredetileg az orosz 20380-as programban kifejlesztett hajótípusra épült, de az indiai fél olyan mértékben áttervezte a hajót, hogy az már csak külsőre emlékeztet az orosz SZTEREGUSIJ osztályra, a 20380-as projekt gyártásba került változatára.

A KAMORTA osztály az indiaiak besorolása alapján korvett, vízkiszorítása alapján viszont inkább fregattként kategorizálható. Ennek oka az intenzív áttervezés: az eredeti tervek alapján épült orosz SZTEREGUSIJ osztály vízkiszorítása 1800 tonna (teljes terhelés mellett 2200 tonna), hossza 104,5 méter - a KAMORTA osztály közel azonos hajóteste 109 méter hosszú, ugyanakkor vízkiszorítása eléri a 2500 (teljes terhelés mellett a 3500) tonnát (a modern besorolásban a korvettek maximális vízkiszorítása ritkán lépi túl a 2000 tonnát).

A KAMORTA osztály - ahogy fentebb is olvasható - kifejezetten tengeralattjáró-elhárító feladatkörű hajóként épült, ezért fegyverzetét víz alatti célok ellen optimalizálták. Az indiai hajók elsődleges fegyverzetét 2 db RBU-6000 „Szmercs-2”-es tengeralattjáró-elhárító rakétaindító egység alkotja: ezek 12-12 db 213 mm-es rakéta kilövésére alkalmasak (a hajókra a második világháborús brit Hedgehog rendszerhez hasonló, az 1960-as években kifejlesztett szovjet tengeralattjáró-elhárító ütegnek az indiai Larsen & Toubro által továbbfejlesztett változata került).

A tengeralattjáró-elhárító rakéták mellett a KAMORTA osztály orrán 1 db 76 mm-es (licencgyártású) OTO Melara löveg kapott helyet, de beépítésre került 2 db AK-630-as automata légvédelmi üteg (az amerikai Phalanx szovjet megfelelője) és 4 db 533 mm-es torpedóvető cső.

Modern hajótípusként a KAMORTA osztály a tengeralattjárók ellen nem elsősorban saját fegyverzetére, hanem helikopterére támaszkodik. Ebből a célból a hajó 1 db Westland Sea King helikoptert (pontosabban annak kifejezetten India számára tervezett, modernizált Mark 42B változatát) szállíthatja. Ezek kiváltására később az Indiában tervezett és gyártott HAL Dhruv modellt tervezték használni, ám a típust a haditengerészet alkalmatlannak tartotta a feladatra, ezért ehelyett orosz Kamov Ka-31-eseket (a Ka-27-es modernizált változatát) választották.

Mindezek mellett felmerült, hogy a hajókat légvédelmi rakétafegyverzettel is ellássák (köztük a modern, izraeli segítséggel fejlesztett Barak 8-assal) - az osztályon végeztek teszteket, de mindeddig egyik föld-levegő rakétát sem rendszeresítették.

A KAMORTA osztály számos érzékelővel rendelkezik (köztük többféle radarral, valamint szonárral, ezek az amerikai és nyugat-európai színvonaltól elmaradnak, de a legtöbb (elavult) Ázsiában üzemelő hajókénál jobb teljesítményűek.

A páncélzat nélküli KAMORTA osztály (a nemzetközi trendnek megfelelően) rendelkezik lopakodó elemekkel - a radar-keresztmetszet csökkentése érdekében a hajó teste éd felépítménye nagyméretű, enyhén döntött egyenes felületekből áll és többek között az orron található gyorstüzelő löveg is ”lopakodó” burkolatot kapott.

A KAMORTA osztályt 4 db Pielstick 12 PA6 STC típusú dízelmotor hajtja: ezek összteljesítménye eléri a 20384 lóerőt, ezáltal a típus 31,8 csomós (58,9 km/h-s) sebességre képes, hatótávolsága 25 csomós (46 km/h-s) sebesség esetén 3450 tengeri mérföld (6000 km). Az indiai hadihajó legénységét 180 fő tengerész és 13 tiszt alkotja.


Szolgálatban:

A KAMORTA osztályt 2003-ban rendelték meg, gyártásukat a KORA osztályú rakétás fregattok elkészítését követően kezdték meg. Mindkét osztályt az indiai Garden Reach Shipbuilders & Engineers építette, lévén a GRSE-ként rövidített vállalat India elsődleges hadihajó-gyára (majdnem minden modern indiai hajóosztály itt készült).

A KAMORTA osztály névadó tagjának építése azonban csak 2006 végén kezdődött, aminek egyik fő oka a hajótest anyagában keresendő. A KAMORTA osztályhoz (D40S/B típusú) nagy szilárdságú acélt terveztek használni, ám ennek magas import-költsége miatt döntés született a kiváltásáról. A feladatra az indiai DMR 249A acélt választották, de a magas minőségű anyag előállítása problémákba ütközött. A hajó részben indiai fejlesztésű szenzorai és fegyverzete szintén hozzájárult a késéshez és egyben költség-túllépést is eredményezett (ez gyakori az indiai haditengerészetnél).

India Ázsia (és egyben a világ) legnagyobb népességű demokratikus országa, ennek ellenére haditengerészete sokáig csak partvédelemre és a Pakisztán elleni harcra szolgált. A hidegháborút követően az ország haditengerészete igyekezett kizárólag hazai gyártású egységekkel kiváltani a korábbi hajókat és ebbe a sorba illeszkedik a KAMORTA osztály is, amely mintegy 90%-ban Indiában gyártott (és részben helyi tervezésű) alkatrészekből áll (ezzel ellensúlyozva a fegyverkező kommunista Kína jelentette növekvő fenyegetést).

A KAMORTA osztály 4 egységből áll, melyek a következők: Kamorta (P 28), Kadmatt (P 29), Kiltan (P 30) és Kavaratti (P 31). Ezek átadását eredetileg 2011-12-re tervezték, a határidő-kitolások miatt azonban az első egység, a Kamorta csak 2014-ben állt szolgálatba, a Kiltan és a Kavaratti átadása pedig 2017-re csúszott.

A hajók rövid ideje szolgálnak, ez idő alatt érdemi harccselekményben nem vettek részt. Az egyetlen KAMORTA osztállyal kapcsolatos jelentősebb hír 2017. február 1-én jelent meg, amikor a névadó Kamorta baloldali géptermében tűz ütött ki, de ezt a beépített tűzoltó-rendszerrel sikerült eloltani: a balesetben személyi sérülés nem történt.

A KAMORTA osztályt számos bírálat érte - az indiai gyártás ugyanis több lemondással járt. A hajók elektronikai rendszereinek teljesítménye elmarad más országokétól és ennél is nagyobb problémát jelent, hogy miközben a KAMORTA osztály egy kisebb fregatt vízkiszorításával rendelkezik, fegyverzete a korvettek között is gyengének számít.

Korlátozott képességei ellenére a Fülöp-szigetek - haditengerészetének modernizációja részeként - pályázatott írt ki, amelyen 4 vállalat vett részt, köztük a KAMORTA osztályt gyártó GRSE. A GRSE ajánlotta a legalacsonyabb árat, de mivel az utólagos vizsgálatok kimutatták, hogy a cég nem rendelkezik az elvárt minimális tőkével, a vállalatot (így a KAMORTA osztályt) kizárták a lehetséges gyártók közül.

A KAMORTA osztály iránt más ország eddig nem érdeklődött és az indiai haditengerészetnek komoly fenntartásai vannak a típus képességeit illetően, az osztály mégsem tekinthető kudarcnak, mert tervezése és gyártása során rendkívül értékes tapasztalatokat nyertek az új generációs hadihajó-építésről (az osztály az első indiai tervezésű tengeralattjárók elleni harcra tervezett hajó és egyben az első indiai fejlesztű lopakodó hadihajó).

A KAMORTA osztály nem tudta leváltani a (még szovjet eredetű) ABHAY osztályú korvetteket, de a többek között (egyenlőre csak Anti Submarine Warfare Shallow Water Craft-ként ismert) utód-típus is profitál a KAMORTA osztály építéséből, a négy hajó pedig még hosszú ideig szolgálhat az indiai haditengerészetnél.


Műszaki adatok:

Név: Kamorta (KAMORTA osztály)

Típus: (tengeralattjáró elhárító) korvett (valójában fregatt)

Gyártó: Garden Reach Shipbuilders & Engineers (Kolkata)

Rendszerbe állítás éve: 2014

Fizikai jellemzők:

Vízkiszorítás: 2500 t (teljes terhelés mellett 3500 t)

Hossz: 109,1 m

Szélesség: 13,7 m

Merülés: ismeretlen m

Hajtómű: 20384 lóerős összteljesítmény; 4 db dízelmotor (Pielstick 12 PA6 STC)

Legénység: 193 fő

Fegyverzet:

Elsődleges fegyverzet: 2 db tengeralattjáró-elhárító rakétaindító (RBU-6000; egyenként 12 rakétával)

Kiegészítő fegyverzet: 1 db 76 mm-es löveg (OTO Melara), 2 db 30 mm-es automata légvédelmi üteg (AK-630M), 4 db 533 mm-es torpedóvető cső, 1 db helikopter (Westland Sea King vagy Kamov Ka-31)

Páncélzat:

Toronypáncél: 0 mm

Övvért: 0 mm

Fedélzet páncélzata: 0 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 31,8 csomó (58,9 km/h)

Hatótávolság: 3450 tm (6000 km, 25 csomós - 46 km/h-s - sebesség mellett)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2017 | Minden jog fenntartva.