JAVA osztály
„Az igyekezet a fontos”
Tervezés:
Az évszázadokon keresztül Németalföld-ként ismer területet számos birodalom uralta: többek között a rómaiak, a frankok, a Habsburgok és a spanyolok. 1579-ben az akkor még szigetekből álló, széttagolt területen megalakult az Utrechti Unió, két évvel később pedig a hét tartomány által alapított Holland Köztársaság.
A XVII. században (a nagyhatalmak belső problémái miatt) Hollandia gyors fejlődésnek indult és tengeri nagyhatalommá válhatott: hajósaik számos felderítőútra indultak a Csendes-óceánon, jártak Ausztráliában, Afrikában, Amerikában és Ázsiában. A hollandok több gyarmatra tettek szert (köztük Fokföldre - a mai Dél-afrikai Köztársaságra), amelyeket az 1602-ben alapított Holland Kelet-indiai Társaság és a Holland Nyugat-indiai Társaság irányított.
Ezt a mintegy egy évszázados, rendkívül gyors felvirágzással járó időszakot holland aranykornak nevezik, mivel az egész ország fejlődésnek indult, köztük a mezőgazdaság és az ipar, de a tudományok és a művészetek is.
A fejlődés alapja a Koninklijke Marine, a (holland) Királyi Haditengerészet volt, amelynek hatáskörn nem csak az expedíciók biztosítására terjedt ki, de több alkalommal harcolt nemcsak a dánok, de az akkori legerősebb birodalmaknak számító angolok, franciák és spanyolok ellen is (a XVII-XIX. század között Hollandia rendelkezett a világ egyik legerősebb haditengerészetével).
A sorozatos háborúk azonban meggyengítették az országot és a Holland Köztársaság fokozatosan vesztett erejéből, amíg vissza nem süllyedt a helyi hatalmak közé. Ezzel egy időben a holland haditengerészet ereje is gyorsan csökkent és a XIX-ik században már csak kisebb hadihajókat rendeltek. A hollandok a nagy haditengerészetek mögött néhány évtizeddel lemaradtak és még az 1870-80-as években is építettek fából készült vitorlás hajókat (pl.: ATJEH osztály), igaz (a két BUFFEL osztályú ágyúnaszád révén) már rendelkeztek fémtestű hadihajókkal is.
Az 1800-as évek végének jellegzetes holland hajói volt a 3 db, 3500 tonna vízkiszorítású EVERSTEN osztályú partvédő őrhajók, a 6 db 4000 tonnás HOLLAND osztályú-, valamint az egyedi, 4500 tonnás Koningin Wilhelmina der Nederlanden védett cirkáló. Mindegyik hajóra jellemző az alacsony vízkiszorítás és sebesség, valamint a nagyszámú és a hajók méretéhez képest erős, de vegyes fegyverzet.
Az 1910-es évekre Hollandia haditengerészete már csak két feladatra koncentrált: Hollandia partvidékének védelmére, valamint a Vereenigde Oost-Indische Compagnie (Holland Kelet-indiai Társaság) privatizált területeiből létrehozott egységes gyarmat (a mai Indonézia) felügyeletére - a holland flotta mindkét területen csak járőrtevékenységet végzett, célja csupán a támadástól való elrettentés volt.
Ekkor Hollandia legnagyobb hadihajója a Koning der Nederlanden volt: egy 5300 tonna vízkiszorítású, fémtestű, lékelésre is alkalmas, három árbocos toronyhajó (átmenet a korábbi, oldalsó ágyúkkal rendelkező sorhajók és a későbbi tornyos hajók között). Hollandiát Európában nem fenyegette támadás és az ország az első világháború alatt semleges maradt, ugyanakkor az Ázsiában terjeszkedő japánok komoly veszélyt jelentettek a Holland Kelet-Indiákra.
Amikor az 1910-es évek elején Japán három 5000 tonnás védett cirkálót (a CSIKUMA osztály tagjait) bocsátott vízre, a hollandok válaszul egy még nagyobb hajóosztály építéséről döntöttek: ez lett a JAVA osztály, amelyet a gyarmati Jáva szigetéről neveztek el (a hajókat a kieli német Friedrich Krupp Germaniawerft tervezte, de a gyártást a hollandiai de Schelde gyár végezte).
Konstrukció:
A JAVA osztály könnyűcirkálókat takart, amelyek - szemben a korábbi fémtestű holland hadihajókkal - többé-kevésbé megfeleltek a kor nagyhatalmainak azonos osztályú hajóinak. A 155,3 méter hosszú egységek vízkiszorítása 6670 tonnát tett ki, teljes terhelés mellett viszont meghaladta a 8000 tonnát is, azaz lényegesen nagyobbak voltak, mint az akkor szolgáló holland hajók.
A JAVA osztály fegyverzetét már egységesítették: a rendszeresített holland hajóosztályokkal szemben itt a hajó teljes (elsődleges) tüzérsége azonos kaliberű volt. Érdekes, hogy nem néhány (4-8) nagy kaliberű löveget használtak kettesével-hármasában az első-hátsó tornyokban, hanem összesen 10 db (a svéd Bofors által gyártott), 150 mm-es löveget, ráadásul minden löveg külön toronyba kerül.
E lövegek mellett a hajókra 8 db (szintén a Bofors-tól származó) 40 mm-es légvédelmi löveget terveztek - a kisméretű, páncélozatlan célpontok (csónakok, torpedórombolók) ellen további 8 db 12,7 mm-es (amerikai Browning típusú) nehézgéppuskát használtak. A fegyverzet kiegészítéseként később a JAVA osztály már 2 db Fokker C.XI-W típusú kétfedelű felderítő hidroplánt is szállított (mindössze 14 db C.XI-W épült, ezeket kizárólag Hollandia használta).
A JAVA osztály tervezésénél a hollandok a nagy sebesség és hatótávolság elérésére törekedtek, amit természetesen csak a páncélzat rovására érhettek el. Az osztály hajói övvértet kaptak, ennek vastagsága mindössze 75 mm volt. Maga a páncélzat elrendezése megfelelt a kor más cirkálóin alkalmazottnak, de azoknál vékonyabb volt.
A lövegtornyok 100 mm-es páncélzatot kaptak, a parancsnoki híd 125 mm-est, ugyanakkor a páncélfedélzet csupán 25 mm-t (helyenként 50 mm-t) tett ki.
A JAVA osztály legfontosabb részegysége a hajtóműve volt. A hajókba 3 db Parsons gőzturbinát építettek, amelyeket 8 db Schultz-Thornycroft kazán táplált. A 3 hajócsavaros JAVA osztály méretéhez képest akkoriban jelentős, 72000 lóerős összteljesítményű motorjainak köszönhetően 31 csomós (57,4 km/h-s), ideiglenesen pedig akár 32,2 csomós (59,6 km/h-s) sebességre is képes volt.
Mivel távoli, gyarmati alkalmazásra szánták, a hajók 1200 tonna nyersolajat szállítottak, ezzel 4340 tengeri mérföldet (8040 km-t) tehettek meg két feltöltés között (12 csomós - 22,2 km/h-s - átlagsebesség mellett). A JAVA osztály hajóin 526 fős legénység szolgált.
Szolgálatban:
A JAVA osztályt eredetileg háromtagúra tervezték: két ”normál” egységre (Java és Sumatra), valamint a Celebes nevű hajóra - ez utóbbi 3 méterrel hosszabb és 155 tonnával nehezebb lett volna, mint testvérhajói, mivel ezt a Holland Kelet-Indiákon állomásozó flotta zászlóshajójának szánták. A Java gerincét 1916. május 31-én fektették le, a Sumatra-t másfél hónappal később, de az építés rendkívül lassan haladt. Ennek több (köztük pénzügyi és politikai) oka volt, de amikor 1919-ben leállították az el sem kezdett Celebes építését, a másik két hajó még építés alatt ált (a Celebes helyét az egyedi De Ruyter könnyűcirkáló vette át).
A Sumatra 1920. december 29-én került le a sólyáról, a Java fél évvel később, de csak 1925, illetve 1926 májusában álltak szolgálatba. Tervezésükkor, az 1910-es években a JAVA osztály tagjai állták az összehasonlítást a kor más hadihajóival, de mire átadták őket, már menthetetlenül elavultnak számítottak. Meghajtásuk és sebességük elfogadható volt, de fegyverzetükkel kapcsolatban több probléma is felmerült. A 150 mm-es lövegek korlátozott hatótávolsága és átütő-ereje nem tette lehetővé a harcot nagyobb hajókkal, a lövegek nem teljesen zárt toronyba kerültek, ráadásul az elrendezésük sem volt megfelelő: 2 kapott helyet a hajó orrán, 2 a farán, 3-3 pedig az oldalakon - emiatt egy oldalsortűz esetén legalább 3 löveg tétlenségre volt kárhoztatva.
Rendszerbe állításukat követően a Java és a Sumatra évekig nem látott harcot, mivel sem Hollandiát, sem gyarmatait nem fenyegette támadás. Az 1936-ban kezdődött Spanyol polgárháborúban a Java konvojokat kísért - a második világháború kitörését követően mindkét egység kísérőhajóként üzemelt.
Amikor a Japán Birodalom belépett a második világháborúba, nem csupán az Amerikai Egyesült Államok visszaszorítására törekedett: ezzel egy időben Ázsia jelentős részére igyekezett kiterjeszteni a fennhatóságát. Azért, hogy összehangolják az erejüket, a Szövetségesek megalakították az ABDACOM-ot: egy amerikai-brit-holland-ausztrál közös parancsnokságot, amely a japán előretörést volt hivatott megállítani. Számos összecsapásra került sor az ABDACOM erői és Japán között, de ezek rendre a japánok győzelmével végződött.
Ezek közé a harcok közé tartozott az 1942. február 18-20 között vívott Badung-szorosi csata, amelyben a 2 japán teherhajót kísérő 4 romboló képes volt visszaverni a 3 cirkálóból (köztük a Java-ból), 7 rombolóból, 2 tengeralattjáróból és 20 repülőgépből álló támadást (a harcban a Java nem sérült meg).
Az egy héttel későbbi Jáva-tengeri csatában (a korábbiakhoz hasonlóan ismét a tapasztalatlan holland Karel Doormann parancsnoksága alatt) 2 nehéz- és 3 könnyűcirkáló, valamint 9 romboló támadott meg egy valamivel nagyobb japán köteléket. A harc teljes kudarccal végződött: elsüllyedt 2 cirkáló és 3 torpedóromboló (az Exeter cirkáló megsérült), másnap pedig odaveszett a 2 épen maradt cirkáló is. A harcokban hullámsírba veszett a fentebb említett De Ruyter és (torpedótalálat következtében) a Java is (gyakorlatilag a teljes legénység odaveszett).
A több alkalommal javításra szoruló Sumatra a második világháború kitörésekor Európában tartózkodott: a hajó a nácik által megszállt Hollandiából az Egyesült Királyságba menekült. Több konvojt kísért, majd a Holland Kelet-Indiákra vezényelték, ahol átfogó javításon esett át. A Japán támadás hírére, a javításokat felfüggesztve (mindössze 15 csomós sebességgel) a hajó Ceylonra (a mai Srí Lankára) hajózott, majd (a holland erők vereségét és a Holland Kelet-Indiák elvesztését követően) visszatért az Egyesült Királyságba.
Mivel a Sumatra hajtómű-problémáit nem sikerült megszüntetni, a hajót túl lassúnak és megbízhatatlannak ítéltek a további szolgálatra, ezért 1944. június 9-én, a Normandiai partraszállás részeként elsüllyesztették, hogy testével védje a mesterséges Mulberry kikötőt, amely kulcsszerepet játszott a Szövetséges csapatok kirakásában (itt 10 hónap alatt 500 ezer járművet, 2,5 millió katonát és 4 millió tonna utánpótlást raktak ki).
A védelmükre hajókból létrehozott mesterséges zátonyok (hajóroncsok) sikeresen megvédték a kikötőt, de miután a Szövetségesek elfoglalták Amszterdam kikötőjét, a Mulberry feleslegessé vált, ezért elhagyták. A Sumatra a második világháborút követően évekig a sekély vízben állt (a vízvonal a hajó fedélzetéig ért), de végül 1951-ben a Sumatra-t bontásra elárverezték.
A JAVA osztály tagjai ugyan nem életek meg dicsőséges szolgálatot (főleg azért, mert évtizedekkel korábbi technológiai szintet képviseltek), de hozzájárultak a holland hadihajó-ipar fennmaradásához. Ma a holland haditengerészet csupán néhány támadásra alkalmas hajót üzemeltet, de a helyi gyártású DE ZEVEN PROVINCIËN osztály állja az összehasonlítást a hasonló méretű kortárs egységekkel.
Műszaki adatok:
Név: Java (JAVA osztály)
Típus: páncélos cirkáló
Gyártó: de Schelde (Vlissingen)
Rendszerbe állítás éve: 1925
Fizikai jellemzők:
Vízkiszorítás: 6670 t (teljes terhelés mellett max. 8087 t)
Hossz: 155,3 m
Szélesség: 16 m
Merülés: 6,2 m
Hajtómű: 3 db, 72000 Le-s összteljesítményű gőzturbina (Parsons), 8 db kazán (Schultz-Thornycroft)
Legénység: 526 fő
Fegyverzet:
Elsődleges fegyverzet: 10 db 150 mm-es löveg (Bofors)
Kiegészítő fegyverzet: 8 db 40 mm-es légvédelmi löveg (Bofors), 8 db 12,7 mm-es nehézgéppuskát (Browning), 2 db felderítő hidroplánt (Fokker C.XI-W)
Páncélzat:
Toronypáncél: max. 100 mm
Övvért: 75 mm
Fedélzet páncélzata: 25 mm
Teljesítmények:
Végsebesség: 31 csomó (57,4 km/h)
Hatótávolság: 4340 tm (8040 km, 12 csomós - 22,2 km/h-s - sebesség mellett)