HOCHE osztály

„Felfegyverzett hotel”


Tervezés:

A Gloire (francia; dicsőség) hagyományos hajónév, amelyet a XVIII. és XIX. századokban több mint egy tucatnyi francia hadihajó viselt, de ezek közül a Stanislas Charles Henri Dupuy de Lome mérnök által tervezett, 1860-ban szolgálatba állított Gloire messze a legismertebb, mert e páncélhajó volt a világ első vas páncélzatú óceánjáró hadihajója. Elsősége révén a típus igen kezdetlegesnek számított: az 5600 tonna vízkiszorítású páncélhajó még fa vázzal készült és 900 lóerős motorja mellett 1660 négyzetméter összterületű, három árbocos teljes vitorlázattal rendelkezett, ennek ellenére megjelenése egy rendkívül gyors és mélyre ható fejlődés kezdetét jelentette.

Az új fejlesztésű robbanólövedékek a korábbi fatestű hajókat, köztük a legnagyobb sorhajókat is képesek voltak néhány lövéssel megsemmisíteni, a vastag fém páncélzat azonban ellenállt ezeknek, ráadásul kiderült, hogy acélból a korábbiaknál lényegesen nagyobb méretű hadihajók építhetők, amelyeknek a gépi hajtás miatt már nincs szüksége hatalmas létszámú kiszolgáló-személyzettel rendelkező, sérülékeny vitorlázatra sem.

A GLOIRE osztályra válaszul a Brit Birodalom egy évvel később megépítette a 9200 tonnás WARRIOR osztály két tagját, amely a nagyhatalmak közötti hadihajó-fejlesztési versenyé nyitánya volt, mivel a britek és franciák mellett az amerikaiak, a japánok, a németek és az olaszok is gyors ütemben fejlesztették haditengerészeteiket.

Az alig egy évtizeddel később, 1873-ban hadrendbe állított brit DEVASTATION osztály két tagja már a későbbi értelemben vett, modern elrendezésű hadihajók voltak: főfegyverzetüket párosával az első és hátsó páncélozott lövegtornyokban helyezték el, már egyáltalán nem rendelkeztek vitorlázattal és bár 9300 tonnás vízkiszorításuk 50%-kal nagyobb volt a Gloire-énál, üzemeltetésükhöz 30%-kal kevesebb matrózra volt szükség.

A brit fejlesztések ellen a franciák maguk is számos új egységet építettek: ezek közé tartozott az 1870-es évekbeli AMIRAL DUPERRÉ osztály, valamint az ezt követő BAYARD, VAUBAN, TERRIBLE és AMIRAL BAUDIN osztályok. A francia hadihajó-építést a haditengerészet korlátozott pénzügyi kerete hátráltatta, ezért a 11200 tonnás, egyetlen hajóból álló AMIRAL DUPERRÉ osztály utáni két hajóosztály annak kicsinyített változata volt. Azért, hogy a kisebb vízkiszorítás ellenére növeljék a hajók tűzerejét, az Amiral Duperré 4 db 340 mm-es lövege helyett a TERRIBLE osztály egységei 2-2 db 420 mm-es ágyút kaptak, a nagyobb méretű ADMIRAL BAUDIN tagjai pedig 3 db 370 mm-es ágyút.

Az ADMIRAL BAUDIN osztály eredetileg egy teljesen új fegyverzetű típusnak készült, kifejezetten az olasz CAIO DUILIO osztály ellen és ahhoz hasonlóan 100 tonnás (450 mm-es) lövegekkel tervezték, de a teszteken kiderült, hogy már a kisebb, 76 tonnás (370 mm-es) lövegek elsütése is túlságosan nagy megterhelést okoz, ezért letettek a 100 tonnás lövegek használatáról.

Mivel azonban a továbbfejlesztett, hosszabb csövű 76 tonnás lövegek megnövelt méretű hajtótöltettel a 100 tonnás lövegekhez hasonló teljesítményt nyújtottak, az eredetileg 6 tagúra tervezett AMIRAL BAUDIN osztályból mindössze kettő egység épült és helyettük egy új, négytagú hajóosztályt terveztek: ez lett a HOCHE osztály (az osztály nevét a mindössze 29 éves korában elhunyt francia Louis Lazare Hoche tábornokról kapta).


Konstrukció:

A HOCHE osztály elődeivel szemben már nem az AMIRAL DUPERRÉ osztályra épült, ezért a hajó főtervezője, Charles Ernest Huin több egyedi megoldást alkamazhatott rajta. A 102,85 m hosszú és 20,22 m széles HOCHE osztály közel 11000 tonnás vízkiszorítással rendelkezett és újszerű építése miatt átmenetet képezett a korábbi barbettás páncélhajók és a későbbi toronyhajók között (eredetileg barbettás páncélhajónak tervezték, de már az építés korai fázisában áttértek a teljesen zárt tornyok használatára). A típus jellegzetes megoldása volt csekély oldalmagasságe és kiemelkedően nagy méretű felépítménye, ami miatt le Grand Hotel (francia; a nagy hotel) gúnynévvel illették.

XIX. század végi hadihajóként a HOCHE osztályt nagy méretű vágósarkantyúval tervezték, az első és hátsó tornyokba épített 1-1 db 340 mm-es löveg csak másodlagos fegyvernek számított, ugyanis rendkívül alacsony, 12 lövés/óra tűzgyorsasággal rendelkeztek. A 340 mm-es lövegek mellett a hadihajót felszerelték 2 db 274 mm-es löveggel, amelyek a felépítmény bal-, illetve jobb oldalán, egy-egy barbettában kaptak helyet.

A HOCHE osztály másodlagos tüzérségét összesen 18 db 138 mm-es löveg alkotta, amelyeket egyesével, kazamatákba telepítettek, egyenlően elosztva a felépítményen, valamint további 10 db 47 mm-es löveget és 10 db 37 mm-es löveget is beépítettek (a hadihajó a korábbi vitorlásokhoz hasonlóan megerősített árboccal rendelkezett, amelyekre fegyvereket szereltek, ezáltal kosolásnál felülről tűz alá vehették az ellenséges hajók fedélzetét). A lövegek mellett az osztály 5 db 380 mm-es torpedóvető csövet szállított.

A HOCHE osztály páncélzatát - francia hadihajókon elsőként - ún. compound páncélzattal oldották meg. Ez a páncéltípus egy rendkívül erős, de törékeny, magas széntartalmú acélrétegből és egy puha, alacsony széntartalmú vasrétegből állt. Találat esetén az acél nagymértékben csökkentette a lövedék energiáját, de amennyiben az acél széttört, az erre hegesztett belső, rugalmasabb vasréteg ideális esetben megállította a becsapódó lövedéket, egyben megakadályozta, hogy az acélszilánkok bejussanak a hajótestben és összetartotta a sérült páncélzatot.

A HOCHE osztály övvértje a hajó teljes hosszán végigért, a középső, kritikus részegységeket védő területen szélessége elérte a 457 mm-t, míg a legvékonyabb részen (az orron) 254 mm vastag volt. A tornyok és barbetták maximális vastagsága 406 mm volt, a parancsnoki hídé 64 mm, valamint egy 99 mm-es páncélfedélzetet alkalmaztak (utóbbi egy 79 mm vastag kovácsoltvas rétegből és egy 20 mm vastag lágyacél rétegből állt).

Az egykéményes HOCHE osztály 2 db függőleges gőzgéppel rendelkezett, amelyek 12000 lóerős teljesítményt biztosítottak és egyetlen központi hajócsavart forgattak; ezzel 16,5 csomós (30,6 km/h-s) sebességet érhettek el. A nagyszámú másodlagos fegyverzet miatt a hajót 611 fős legénység szolgálta ki.


Szolgálatban:

A HOCHE osztályt egy, a korábbiaknál lényegesen erősebb hajóosztálynak szánták, amelyet elsősorban a Földközi-tengerre szántak, az olasz hadihajók ellen. A tervezett négy egység közül az első, Hoche-t 1880-ban rendelték meg és egy évvel később lefektették le a hajó gerincét, de csak 1886-ban történt meg a vízrebocsátása és az egység 1890-ben állt hadrendbe.

A jelentős csúszás oka a hajó hibás tervezése volt. A csekély oldalmagasság a kiemelkedően nagy méretű és magas felépítménnyel instabillá tette a hajót, amelyet ezért módosították, csakhogy utóbbi tovább növelte a vízkiszorítását. A hadihajó övvértje eredetileg is mindössze 0,61 méterrel ért a vízvonal fölé, az átépítést követően azonban szinte teljesen víz alá került, ezért nem nyújtott hatékony védelmet. A bal alsó fotón már a Hoche átépített változata látható, amelyen visszaállították az eredeti oldalmagasságot, ennek ellenére a hajó orra nyugodt tengeren, szélcsendben is víz alá került.

Szintén problémát jelentett, hogy bár nagyszámú löveget hordozott, a sündisznó-szerű elrendezés miatt a HOCHE osztály nem tudta koncentrálni a tűzerejét. Ez alól kivételt jelentettek az oldalsó 274 mm-es lövegek, mert a felépítményt úgy alakították ki, hogy ezek előre-, oldalra- és hátrafelé is tüzelhessenek, ezáltal bármilyen irányba 3 db nagy kaliberű löveg tüzelhetett (utóbbira a vágósarkantyú miatt volt szükség, ugyanis úgy gondolták, hogy a kosolást követően a hajó egy erőteljes, frontális tűzzel semmisítheti meg sérült ellenfelét), de mire hadrendbe állt, a kosolás már elavult taktikának számított.

A problémák miatt már a vízrebocsátás előtt, 1895-ben csökkentették a hajó fegyverzetét (kiszereltek 6 db 138 mm-es löveget), de ez nem volt elegendő, ezért részben visszabontották a felépítményét, illetve új, kisebb tömegű háromszoros expanziójó gőzgépeket építettek be, amivel sikerült megoldani a páncélzat és stabilitás kérdését, ráadásul a 610 tm-ről (1130 km-ről) 1292 tm-re (2393 km-re) nőtt a hajó hatótávolsága.

A hibás tervezés miatt már a hajó építése alatt nyilvánvalóvá vált, hogy egy jelentős áttervezés is csak részben orvosolná a problémákat, ezért a HOCHE osztályt törölni kívánták és ehelyett visszatértek a korábbi AMIRAL BAUDIN osztályhoz, megalkotva a MARCEAU osztályt. Mivel ekkorra a Hoche teste már elkészült, azt végül befejezték, így a HOCHE osztály végül egytagúvá vált.

Két évvel hadrendbe állítását követően, 1892-ben a Hoche összeütközött a Maréchal Canrobert nevű gőzössel, amelyet a hadihajó döfőorra gyakorlatilag kettévágott, de elsüllyedése előtt a legénységet sikerült kimenteni a Hoche-ra. Az újabb hajók, köztük a MARCEAU osztály egységeinek hadrendbe állítását követően, 1898-ban a Hoche-t átépítették, amely 1901-ig tartott. Az egység a Mediterrán Hajóraj tagja volt, de mivel a tervezési problémákat több átépítést követően sem sikerült kijavítani, 1904-ben másodosztályú, tartalékos hajóvá sorolták vissza.

1906-ban hadrendbe állt a brit Dreadnought, amely olyan jelentős előrelépést jelentett, hogy az összes korábbi hadihajót, köztük a legújabb francia csatahajókat is elavulttá tette, tovább csökkentve a HOCHE osztály harcértékét. A Hoche 1908-ig maradt aktív szolgálatban, mielőtt 1913-ban, még az első világháború kitörése előtt célhajóként megsemmisítették. A hajó több hadgyakorlaton vett részt, éles bevetésére azonban egyszer sem került sor.

A Hoche a francia hadihajó-fejlesztés tipikus egysége volt. Több különleges megoldással rendelkezett, amelyekkel a remények szerint felülmúlhatta a kortárs brit hadihajókat, de végül csupán egyetlen egység készült el és az sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, azonban a HOCHE osztály után is több egyedi kialakítású francia hadihajó épült (pl.: CARNOT osztály, DUPUY DE LOME osztály, D’ENTRECASTEAUX osztály).


Műszaki adatok:

Név: Hoche (HOCHE osztály)

Típus: barbettás páncélhajó

Gyártó: Lorient hajógyár (Lorient, Franciaország)

Rendszerbe állítás éve: 1917

Fizikai jellemzők:

Vízkiszorítás: 10990 t

Hossz: 102,85 m

Szélesség: 20,22 m

Merülés: 8,31 m

Hajtómű: 2 db 12000 LE-s összteljesítményű gőzgép, 8 kazán (tűzcsöves)

Legénység: 611 fő

Fegyverzet:

Elsődleges fegyverzet: 4 db 340 mm-es löveg (340mm/28 Modéle 1881, a tornyokban)

Kiegészítő fegyverzet: 2 db 274 mm-es löveg (Modéle 1881, a felépítmény oldalain), 18 db 138 mm-es löveg (Modéle 1881, a felépítményben), 10 db 47 mm-es löveg (Hotchkiss), 10 db 37 mm-es löveg (Hotchkiss), 5 db 380 mm-es torpedóvető cső

Páncélzat:

Toronypáncél: 406 mm

Övvért: 254-457 mm

Fedélzet páncélzata: 30 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 16,5 csomó (30,6 km/h)

Hatótávolság: 1292 tm (2393 km - ismeretlen csomós - ismeretlen km/h-s - sebesség mellett)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2020 | Minden jog fenntartva.