CANARIAS osztály

„Spanyol úszó szigetek”


Tervezés:

Az Armada Espanola (spanyol; Spanyol Armada), azaz a Spanyol Haditengerészet a világ egyik legősibb, máig működő haditengerészete. Magát az armadát a XIII. században alapították Aragónia és Kasztília haditengerészetének egyesítésével. A flotta kezdetben a mai Spanyolország körüli vizeket ellenőrizte és a mórok elleni Reconquista (az Ibériai félsziget visszahódítása) alatt harcolt, azonban a nagy földrajzi felfedezéseket követően szerepe kulcsfontosságúvá vált. Spanyolország hatalmas gyarmatbirodalmat épített ki Dél-Amerikában, ahonnan óriási mennyiségű aranyat szállítottak Európába: az armada feladata ezen szállítmányok biztosítása volt a kalózok és később az egyre erősebb riválissá váltó britek ellen.

Az óriási mennyiségű arany beáramlása azonban jelentős inflációhoz vezetett, amely a számos háborúval együtt fokozatosan meggyengítette Spanyolországot és áttételesen a Spanyol Armadát. Ennek a több évszázados folyamatnak a csúcsa a Napóleoni háborúk alatti 1805-ös Trafalgari csata volt, amelyben az angolok megsemmisítő vereséget mértek a spanyol és francia haditengerészetre. Az 1820-as évekre ráadásul Spanyolország elvesztette legtöbb amerikai gyarmatát, így bevételeinek nagy részét is, amire reagálva drasztikusan lecsökkentette haditengerészete aktív állományát.

A többi kisebb országhoz hasonlóan a nagyhatalmi státuszát elvesztő spanyolok számára is egyre nagyobb megterhelést jelentett a második ipari forradalom, amely sosem látott mértékben átformálta a tengeri hadviselést; ahogy a fából készült vitorlás sorhajókat felváltották a vastestű, a korábbiaknál lényegesen hatékonyabb fegyverzettel felszerelt, gőzhajtású hadihajók, amelyek kifejlesztése és gyártása komoly ipari és pénzügyi megterhelést jelentett.

Spanyolország lehetőségeihez mérten igyekezett lépést tartani: az 1864-ben hadrendbe állított Numancia-tól kezdve fél évtized alatt 6 db oldalütegsoros páncélozott hajót épített, azonban a XIX. század második felét a gyors fejlődés jellemezte, folyamatos adaptációra kényszerítve a hadviselő feleket. A spanyolok ezért a sorhajókhoz hasonló oldalütegsoros hajók építésével felhagytak és ehelyett hadrendbe állították a még fatestű, de vas páncélzatú Méndez Núnez központi üteges hadihajót, majd számos kisebb hajó után 1888-ban rendszeresítették a közel 10000 tonnás Pelayo barbettás csatahajót.

A századfordulót követően a spanyol gazdaság még inkább lemaradt a nagyhatalmak mögött, de az 1906-os, forradalmi brit DREADNOUGHT osztályt követve az 1910-es évek elején megépítették az ország egyetlen dreadnought típusú hajóosztályát, a közel 16000 tonnás, 3 tagú ESPANA osztályt. Spanyolország az első világháborúban semleges maradt és katonai megrendelésekből (elsősorban Franciaországnak szállított kézifegyver-gyártásból) komoly bevételre tett szert, a háborút követően azonban a gazdaság megroppant és jelentős belpolitikai feszültség alakult ki, amely lázadásokhoz vezetett.

Az 1920-as években a Rif háború alatt a spanyol haditengerészet végrehajtotta a világ első repülőgépekkel támogatott partraszállását, de az armada mérete ekkorra már csak árnyéka volt korábbi önmagának, ráadásul az első világháború alatti és az azt követő nemzetközi fejlesztések elavulttá tették hadrendben álló flottáját. A spanyolok helyzetükre való tekintettel nem építettek több csatahajót, ehelyett a nagyméretű (nehéz) cirkálókat preferálták.

1923-ban hadrendbe állították az 1915 óta épített Navarra cirkálót, az első új fejlesztésű modell azonban a kéttagú BLAS DE LEZO osztály és a háromtagú ALMIRANTE CERVERA osztály lettek, azonban ezek az 5000, illetve 8000 tonnás könnyűcirkálók alkalmatlanok voltak nagyobb hadihajók elleni harcra, ezért 1926-ban döntés született egy új, a korábbiaknál nagyobb hajóosztály építéséről: ez lett a CANARIAS osztály (a hajóosztály nevét a Kanári szigetekről kapta).


Konstrukció:

A CANARIAS osztály-t Spanyolországban tervezték gyártani, azonban a fejlesztési idő csökkentése végett az osztály a kortárs brit COUNTY osztályú cirkálókra épült, de a két hajóosztály számos részletben eltér egymástól. A 194 méter hosszú CANARIAS osztály vízkiszorítása 10840 tonna (teljes terhelés mellett 13700 tonna) volt, a hajó legszélesebb része 20 métert tett ki.

A korábbi BLAS DE LEZO és ALMIRANTE CERVERA osztályok 152 mm-es lövegeivel ellentétben a CANARIAS osztály már 203 mm-es lövegeket kapott, amelyek nagyobb hatótávolsággal és rombolóerővel rendelkeztek. A 8 db löveget párosával építették a négy főtoronyba, amely közül kettő az orrba, kettő pedig a tatra került úgy, hogy a 2. és 3. tornyok az 1. és 4. fölött tüzelhettek, ezáltal bármilyen irányból érkező célpont ellen legalább 4 löveget használhattak.

A 203 mm-es lövegek mellett a hajók 8-8 db 119 mm-es ágyút is hordoztak: ezek egyesével a hajó középső szekciójába kerültek. Repülőgépek ellen a CANARIAS osztály 12 db 40 mm-es légvédelmi löveget és 3 db 20 mm-es gépágyút hordozott, továbbá az osztály tagjait felszerelték 12 db (4 db hármas) torpedóvető csővel (emellett tervezték egy gőzkatapult és vízi repülőgép hordozását is, erről azonban később lemondtak).

Cirkálókén a CANARIAS osztály védelme korlátozott volt. Az oldalról ékező találatok elleni övvért vastagsága mindössze 51 mm volt, azonban a lőszerraktárat egy külön belső, 102 mm vastag páncél-dobozba telepítették. A parancsnoki híd és a tornyok páncélzatának vastagsága mindössze 25 mm volt, azonban a függőlegesen érkező találatok (elsősorban légibombák) ellen a hajót egy helytől függően 25-38 mm-es páncél-fedélzettel is felszerelték.

Jelentős vízkiszorítása miatt a 4 db hajócsavarral rendelkező CANARIAS osztályt Parsons típusú gőzturbinákkal hajtották, amelyek a Yarrok kazánok segítségével 90000 lóerős összteljesítményt adtak le: ezzel a cirkáló jelentős, 33 csomós (61 km/h-s) végsebességet érhetett el. A brit COUNTY osztállyal szemben a CANARIAS osztály nem három különálló, hanem egyetlen egyesített kéménnyel rendelkezett (később átépítették kétkéményessé). A hajók legénysége az első egységen 679 főt, a másodikon 800 főt tett ki.


Szolgálatban:

A CANARIAS osztályt eredetileg három fősre tervezték, később azonban költségvetési okokból ezt kettőre csökkentették. Mindkét hajó; a Canarias és a Baleár-szigetek nevét viselő Baleares építését 1928. augusztus 15-én kezdték meg, de a vízrebocsátásra csak 1931-ben, illetve 1932-ben került sor és csak 1936-ban, illetve 1937-ben álltak hadrendbe. Ekkorra Európában a politikai helyzet rendkívül feszültté vált, ráadásul a demokratikus és a szélsőjobboldali nacionalista erők között törés alakult ki, ami a Spanyol polgárháborúhoz vezetett, ezért a CANARIAS osztályt - mint Spanyolország legnagyobb új hadihajóit - azonnal bevetették.

A Canarias a nacionalista oldal kezére került, ahol zászlóshajóként szolgált és több mint 30 kisebb hajót süllyesztett el, köztük a demokrata oldal (szintén spanyol) CHURRUCA osztályú Almirante Ferrándiz rombolóját. A cirkálót több légitámadás érte, de ezekben csak kisebb sérüléseket szenvedett. A Canarias a polgárháború legerősebb spanyol hadihajója volt, ezért viszonylagos büntetlenségben tevékenykedhetett. A nacionalista oldal győzelmét követően a Canarias többé nem harcolt, bár 1941-ben részt vett az elsüllyesztett német Bismarck csatahajó túlélői utáni kutatásban.

A cirkálót több alkalommal modernizálták, de az 1950-es évekre a hagyományos csöves fegyverzetű hadihajók háttérbe szorultak és a CANARIAS osztály már csak protokolláris szerepet játszott. Ennek ellenére még 1973-ban is terveztek egy nagyobb modernizációt, azonban a hajó felmérését követően kiderült, hogy erre a cirkáló rossz állapota miatt nincs lehetőség, ezért 1975-ben kivonták a szolgálatból. Felmerült, hogy a cirkálót múzeumhajóvá alakítják, de Spanyolország ehhez nem rendelkezett elegendő forrásokkal, ezért a Canarias-t 1977-ben lebontották.

A Canarias testvérhajója, a Baleares nem futott be ilyen hosszú karriert. Az osztály második hajója 1936-ban állt hadrendbe (bár a 4. tornyát csak 1937-ben építették be) és szintén a nacionalista oldal irányítása alá került. E cirkáló 1937 során több köztársasági konvojt megtámadott, de az összecsapásokban megsérült. Ezt még sikerült kijavítani, azonban 1938-ban a Baleares (a Canarias és az ALMIRANTE CERVERA osztályú Almirante Cervera társaságában) összecsapott a köztársaság-pártiak két cirkálójával és öt rombolójával.

A harc első szakaszában mindkét oldal ágyúival lőtte egymást, de mivel ez nem hozott döntő eredményt, a rombolók kilőtték torpedóikat. A CHURRUCA osztályú Lepanto romboló 3 torpedója közül 2 eltalálta a Baleares-t, amelyek az 1. és 2. torony közötti lőszerraktár magasságában csapódtak a hajótestbe. Az ezt követő robbanás gyakorlatilag kettétörte a hajót, amely azonnal elsüllyedt; a kapacitásának másfélszeresét, 1206 főt szállító Baleares legénységéből 765 fő életét vesztette. A CANARIAS osztály így nem tudta beteljesíteni azt a célt, amire szánták, mivel Spanyolország a második világháborúban is semleges maradt, így a kor legerősebb spanyol hadihajóit csak más spanyol hajók ellen használhatták.

A CANARIAS osztályt követően Spanyolország többé nem épített cirkálókat, azonban folytatta a kisebb rombolók és fregattok építését: jelenleg (a partraszálló hajókat leszámítva) az ország legerősebb hadihajói a 6000 tonnás ÁLVARO DE BAZÁN osztály tagjai és tervezett utódja, az 2020-as évek közepére tervezett, öttagú F110 osztály (az osztály első hajója után ismert a BONIFAZ osztály elnevezés is).


Műszaki adatok:

Név: Canarias (CANARIAS osztály)

Típus: (nehéz)cirkáló

Gyártó: Sociedad Espanola de Construcción Naval (Ferrol, Spanyolország)

Rendszerbe állítás éve: 1936

Fizikai jellemzők:

Vízkiszorítás: 10840 t (teljes terhelés mellett 13700 t)

Hossz: 194,0 m

Szélesség: 20,0 m

Merülés: 6,5 m

Hajtómű: 90000 LE-s összteljesítményű gőzturbina (Parsons), ismeretlen számú kazán (Yarrow)

Legénység: 679 fő

Fegyverzet:

Elsődleges fegyverzet: 8 db 203 mm-es löveg (párosával a főtornyokban)

Kiegészítő fegyverzet: 6 db 119 mm-es löveg (egyesével a hajó középső szekciójában), 12 db 40 mm-es löveg (légvédelmi), 3 db 20 mm-es gépágyú (légvédelmi), 12 db 533 mm-es torpedóvető cső

Páncélzat:

Toronypáncél: 25 mm

Övvért: 51 mm

Fedélzet páncélzata: 25-38 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 33 csomó (61 km/h)

Hatótávolság: 8000 tm (15000 km, 15 csomós - 28 km/h-s - sebesség mellett)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2020 | Minden jog fenntartva.