BAHIA osztály

„Száguldó brazil”


Tervezés:

Brazília több évszázadon át portugál gyarmat volt, amely függetlenségét a portugál uralkodó-család belharcának köszönhette. A portugál király, I. „Őrült” Mária a napóleoni háborúk alatt nem csatlakozott a francia kontinentális rendszerhez (a Brit Birodalom blokádjához), ezért 1908-ban Napóleon megszállta az országot.

A királynő a legnagyobb portugál gyarmatra, Brazíliába menekült, ahová áthelyezte a székhelyét (az ország ekkor emelkedett császársági rangra), de a napóleoni háborúk után, 1821-ben Mária fia, a királynő elmebaja miatt régensként kormányzó VI. János visszatért Portugáliába, ahol elfoglalta a trónt, fia, Péter azonban Brazíliában maradt és egy évvel később kikiáltotta a Brazília Császárság függetlenségét.

I. Péter vezetésével Brazília sikerrel megvédte magát a portugáloktól és Dél-Amerikai első független országává vált, amely a kávé-exportból jelentős jövedelemre tett szert, azonban a császár elhibázott gazdaságpolitikája miatt 1931-ben felkelés tört ki, amely sikerrel járt: I. Péter-t lemondatták és a trónra 5 éves fia került, akit II. Péter néven koronáztak meg.

II. Péter felnőttkori uralkodása alatt Brazília több háborút viselt a környező országokkal (elsősorban Argentínával), ezért a császár az 1870-es évektől jelentős mértékben megnövelte a brazil haditengerészet erejét. Magát a Brazil Haditengerészetet (Marinha do Brasil) 1822-ben alapították, közvetlenül a Brazil Császárság függetlenné válását követően: ez eredetileg egy korlátozott méretű és erejű flottát takart, de az 1880-as évek végére a brazil haditengerészet az európai nagyhatalmak és az Amerikai Egyesült Államok után a világ 5. legerősebb haditengerészetévé vált.

II. Péter apjához hasonlóan autoriter uralkodó volt, aki nem ismerte fel a változó gazdaságpolitikai környezetet, ezért 1889-ben egy, a lakosság és a földbirtokosok által egyaránt támogatott felkelés tört ki, amely megdöntötte a császárságot és kikiáltották a Brazil Köztársaságot. A felkelés alatt a lázadók elfogták II. Péter-t, a haditengerészet nagy része azonban kiállt az uralkodó mellett és a matrózok megkísérelték kiszabadítani, ami nem járt sikerrel, azonban az új rendszer vezetői számára egyértelművé vált, hogy a haditengerészet a monarchia pártján áll.

A köztársaság a fenyegetésre drasztikus lépésekkel válaszolt és fokozatosan megszüntette a brazil haditengerészetet: 1890 után évtizedeken át nem gyártottak hadihajót Brazíliában, de leállt a külföldi (brit) hadihajók vásárlása is, emellett a korábbi töredékére csökkentették a haditengerészet aktív állományát és bezárták a kiszolgáló létesítményeket.

A haditengerészet és a még mindig restaurációban bízó monarchia-párti erők a leépítésre válaszul fellázadtak és 1893-1894 között több támadást intéztek Brazília ellen. A lázadás a haditengerészet vereségével ért véget, de a harcokban a brazil flotta nagy része (16 hadihajó) és több part menti erőd megsemmisült, ráadásul az emberáldozatok és az anyagi kár szintén kiemelkedően magas volt.

Brazília az 1900-as évek fordulóján már jelentéktelen méretű haditengerészettel rendelkezett elavult egységekkel, közben viszont Argentína és Chile haditengerészete megerősödött, ezért 1904-ben a brazil parlamentben megfogalmaztak egy jelentős méretű haditengerészet-fejlesztési programot (3 db könnyűcirkáló, 6 db romboló, 12 db torpedóvető motorcsónak, 2 folyami monitor és 3 tengeralattjáró). Ezt csak közel két évvel később, 1905. december 30-án fogadták el és 1906-ban rendelték meg a hadihajókat. Az első nagyméretű egység a 3 db könnyűcirkáló volt, amelyek együtt a BAHIA osztály nevet kapták (a hajókat Brazília államairól nevezték el).


Konstrukció:

A BAHIA osztály alapját az 1904-5-ben épített brit ADVENTURE osztályú cirkálók alkották, de a braziloknak szánt egységek mind méreteiben, mint képességeiben felülmúlták a korábbi hajókat. A cirkáló-osztály hossza elérte a 122,38 métert, vízkiszorítása pedig a 3100 tonnát, szemben az angol hajóosztály 114 méteres hosszával és 2713 tonnás vízkiszorításával.

A BAHIA osztály könnyűcirkáló volt: arra tervezték, hogy megsemmisítse a kisebb ellenséges hajókat, de amennyiben erősebb és nagyobb csatahajókkal találkozott, magasabb sebességével elmenekülhetett előlük. A BAHIA osztály fegyverzetét ennek megfelelően 10 db viszonylag kis kaliberű, 120 mm-es löveg alkotta, amelyeket mind torony vagy lövegpajzs nélkül építettek be a hajókba: 2-2 került egymás mellé a cirkálók orrára és tatjára, míg 3-3 egymás mögé a hajó oldalaira. A BAHIA osztály másodlagos tüzérségét 6 db 47 mm-es francia Hotchkiss gyorstüzelő löveg alkotta, amelyeket kifejezetten a nagy sebességű, de kisméretű torpedóvető motorcsónakok ellen terveztek.

A lövegek kiegészítésére a BAHIA osztály 2 db 457 mm-es torpedóvető csövet kapott, amelyeket a hajó oldalain, a vízvonal fölé telepítettek: utóbbiakkal a cirkáló torpedóvető naszádként viselkedve támadhatta a nagyobb tűzerejű, de lomhább csatahajókat és csatacirkálókat.

A BAHIA osztály könnyűcirkálóként mindenekelőtt magas sebességére támaszkodott, amely azonban nem tette lehetővé vastag páncélzat beépítését. A BAHIA osztály a védett cirkálók közé tartozott: a hajóosztályt egyáltalán nem szerelték fel hagyományos oldalsó övvérttel; egyedül a fedélzet kapott 19 mm vastag páncélzatot, amely a remények szerint eltérítette a függőlegeseb becsapódó lövedékek és bombák robbanását a hajóbelső kritikus szekcióitól (a lőszerraktáraktól és a motoroktól). A fedélzet mellett a BAHIA osztályon egyedül a parancsnoki hidat páncélozták: ennek vastagsága elérte a 76 mm-t.

A cirkálót brazil hajókon elsőként már nem tradicionális gőzgéppel, hanem a nagyobb hadihajókon ekkor elterjedő gőzturbinával hajtották: az 5 db Parsons típusú gőzturbina a 10 db Yarrow kazán segítségével 26,5 csomós (49,1 km/h-s) sebességre volt képes, de a próbaúton még ennél is magasabb, 27 csomós (50 km/h-s) végsebességet értek el, ezáltal megjelenésekor a BAHIA osztály számított a világ leggyorsabb cirkálójának. A hajó kiszolgálását 320-357 fő végezte.


Szolgálatban:

Az 1900-as évek elejére csökkent a korábbi óriási igény a brazil kávéra, azonban a monokultúrás (egyetlen növénytípusra épülő) Brazil gazdaság mégsem omlott össze, mert a személygépjárművek elterjedésével a kávé helyett drámaian megnőtt az igény az országban termesztett nyersgumi iránt. Ez egyrészt szavatolta a haditengerészet-fejlesztési program pénzügyi hátterét, azonban 1906-ban megjelent a brit DREADNOUGHT csatahajó-osztály, amely minden téren olyan jelentős előrelépést jelentett, hogy egy csapásra minden korábbi hadihajót (különösen a csatahajókat) elavulttá tett.

A Dreadnought a világ össze nagy haditengerészete számára óriási csapást jelentett (beleértve a gyártó briteket is), mert ezt követően minden ország kénytelen volt még erősebb egységeket kifejleszteni és gyártani, a brazilok viszont ünnepelték a típust, mivel ez negligálta a többi dél-amerikai haditengerészet meglévő előnyét a brazilokkal szemben.

Brazília ezért azonnal három új, dreadnought-típusú csatahajót rendelt a Brit Birodalomtól (MINAS GERAES osztály), csakhogy ezek hatalmas méretük miatt kannibalizáltáka költségvetést: 1910-ben a 3. MINAS GERAES osztályú csatahajó (Rio de Janeiro) megrendelését törölték, de emellett a BAHIA osztály egységeinek számát is 3-ról 2-re csökkentették és a flotta arányát is módosították (mások mellett végül 10 db PARÁ osztályú romboló épült).

A visszamondott BAHIA osztályú Ceara mellett az osztály névadó tagját, a Bahia-t 1907-ben kezdték építeni az angol Armstrong Whitworth hajógyárában és típus 1910-ben állt hadrendbe, akárcsak testvérhajója, a Rio Grande do Sul. A BAHIA osztály megjelenésekor modern és különösen gyors hajóosztálynak számított, azonban a két cirkáló szolgálatba állásával párhuzamosan a brazil gazdaság összeroppant. A kávé és a természetes gumi ára a korábbi töredékére esett vissza, ami óriási problémát jelentett, mert az e két termékből származó profit adta a brazil gazdaság túlnyomó többségét.

A kávé- és gumi-exportból számárazó bevétel hiányában, a brazil haditengerészetnél tapasztalt megalázó munkakörülmények és a rasszizmus miatt 1910-ben újabb matróz-lázadás tört ki, bár a Korbácslázadásnak nevezett felkelést nem a tisztek irányították. A lázadók elfoglalták a két új MINAS GERAES osztályú csatahajót, a BAHIA osztályú Bahia cirkálót, valamint az elavult DEODORO osztályú Deodoro partvédő páncélost. A brazil kormány súlyos problémával szembesült: a kisméretű, több évtizedes egységek mellett egyedül a másik BAHIA osztályú cirkáló, a Rio Grande do Sul maradt az irányításuk alatt, de a 3000 tonna vízkiszorítású hadihajónak az azonos Bahia-val, valamint a két 20000 tonnás MINAS GERAES osztályú csatahajóval kellett szembenéznie.

A felkelők célja kizárólag a hajókon tapasztalt viszonyok javítása (pl.: a korbácsolás betiltása) volt, amelyet a fennmaradó brazil hadihajókat és a kikötővárosokat féltő brazil vezetés kénytelen volt elfogadni, ezért a korábbiakhoz hasonló pusztító tengeri csatákra nem került sor, azonban a lázadás ismét felkorbácsolta a felső osztály haditengerészettől való félelmét. A visszakapott MINAS GERAES osztály lövegeit harcképtelenné tették, így a BAHIA osztály vált Brazília legerősebb hadihajóivá (jelentős export-bevételek hiányában a csatahajók fenntartását sem tudták finanszírozni).

A BAHIA osztály az első világháború alatt nem került bevetésre (Brazília névleg hadat üzent a Német Birodalomnak, de harcra nem került sor), az 1920-as évek végén viszont a cirkálók új gőzturbinákat kaptak (ezáltal végsebességük 28 csomóra - 52 km/h-ra - nőtt), valamint modern torpedókat és légvédelmi gépfegyvereket telepítettek. A második világháború alatt Brazília ismét hadat üzent a németeknek, de a BAHIA osztályt csak mentőhajóként használták (ennek ellenére 1942-ben, majd 1944-ben ismét modernizálták a két könnyűcirkálót).

A Bahia 1945-ben egy ilyen út közben légvédelmi gyakorlatot tartott: 20 mm-es gépágyúival tüzeltek a hajó után vontatott sárkányra, azonban az utólag telepített fegyverek nem kaptak vezetősíneket és az egyik gépágyúval túlságosan mélyre célozva eltalálták a taton felhalmozott mélységi tölteteket (tengeralattjárók elpusztítására szánt nagy erejű robbanóanyagot), amelyek egyszerre felrobbantak, elsüllyesztve a hajót (a balesetben a legénység több mint 90%-a életét vesztette). A Bahia testvérhajója, a Rio Grande do Sul túlélte a világháborút, de éles bevetésre szintén nem került és 1948-ban mint elavult egységet lebontották.


Műszaki adatok:

Név: Bahia (BAHIA osztály)

Típus: könnyűcirkáló

Gyártó: Armstrong Whitworth (Elswick)

Rendszerbe állítás éve: 1910

Fizikai jellemzők:

Vízkiszorítás: 3100 t

Hossz: 122,4 m

Szélesség: 11,9 m

Merülés: 4,75 m

Hajtómű: 5 db ismeretlen LE-s összteljesítményű gőzturbina (Parsons), 10 kazán (Yarrow)

Legénység: 320-357 fő

Fegyverzet:

Elsődleges fegyverzet: 10 db 120 mm-es löveg (egyesével a fedélezten)

Kiegészítő fegyverzet: 6 db 47 mm-es löveg (Hotchkiss), 2 sb 457 mm-es torpedó

Páncélzat:

Toronypáncél: 76 mm

Övvért: 0 mm

Fedélzet páncélzata: 19 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 26,5 csomó (49 km/h)

Hatótávolság: 3500 tmf (6500 km), 10 csomós (19 km/h-s) sebesség mellett


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2020 | Minden jog fenntartva.