ACTIVITY osztály

„Úszó hűtőből tengeralattjáró-gyilkos”


Tervezés:

A több évszázados múltra visszatekintő brit haditengerészet a Napóleoni háborúk egyik csúcspontjának számító, 1805-ös Trafalgari csatában aratott győzelmét követően a tengerek és óceánok egyedüli urává vált és több mint egy évszázadon át megtartotta státuszát: erősebb volt, mint az őt követő két haditengerészet egyesített ereje. A XIX. század második felében a hadihajó-fejlesztés sosem látott, drasztikus átalakuláson ment keresztül, amely során a kis hatótávolságú, tömör ágyúgolyókat tüzelő ágyúkkal felszerelt fatestű vitorlás hadihajókat felváltották a fa hajókat könnyedén elpusztító, robbanólövedéket tüzelő, nagy hatótávolságú lövegekkel felszerelt, vastestű gőzhajók.

Ez a változás elindította a világ legnagyobb haditengerészet-fejlesztési fegyverkezési versenyét, mert a hadrendben álló vitorlás sorhajókat az új egységek könnyedén elpusztították, ezért megszűnt a britek addigi hatalmas mennyiségi előnye. E fegyverkezési versenyben azonban a Brit Birodalom is részt vett, sőt, vezető pozíciót töltött be, mivel gyarmatai szinte kimeríthetetlen forrásaira támaszkodva ellenfeleinél nagyságrendileg több új egységet épített.

A hadihajó-fejlesztési verseny részeként mind nagyobb méretű csatahajók épültek, mielőtt az 1906-os DREADNOUGHT osztályú csatahajóval az angolok új fejezetet nyitottak a nagyméretű hadihajók történetében, mert az osztály egyetlen tagja, a Dreadnought (angol; ne félj semmitől) ismét egy csapásra elavulttá tett minden korábbi csatahajót. A Dreadnought megjelenése újabb lökést adott a fegyverkezési versenynek: ezt követően minden nagyhatalom törekedett dreadnought típusú csatahajók építésére, amelyekből azonban mind nagyobb méretük és áruk miatt egyre kevesebbet gyártottak.

A XX. században azonban megjelent egy teljesen új járműtípus, a repülőgép is és mindössze néhány évvel később már megkezdődött egy újabb hajótípus, a repülőgép-hordozó fejlesztése, amelyet ekkor még a dreadnoughtok támogatására, három évtizeddel később viszont már a kiváltásukra szántak. A Brit Birodalom maga is több hadihajót és polgári egységet épített át repülőgép-hordozóvá, amelyek az első világháború alatt jó szolgálatot tettek, de a gyakorlat rámutatott ezek hiányosságaira, ezért az angolok közvetlenül a világháború után megkezdték az első eleve repülőgép-hordozónak fejlesztett egység építését (ez lett a HERMES osztly).

Amikor 1939-ben kitört a második világháború, az Egyesült Királyság már nagyszámú repülőgép-hordozóval rendelkezett: a már említett Hermes mellett ilyen volt a 3 db 28000 tonna vízkiszorítású COURAGEOUS osztály, valamint egyedi egységek: a 16000 tonnás Argus, a 26000 tonnás Eagle, valamint az ország legnagyobb kapacitású repülőgép-hordozója, az 1938-ban hadrendbe állított, 28000 tonnás Ark Royal. Ezen egységek mellett már megkezdődött több új, modern repülőgép-hordozó hajóosztály építése, köztük az 1937-től készített, 4 tagú ILLUSTRIOUS osztály, valamint a 2 db, több mint 33000 tonna vízkiszorítású IMPLACABLE osztály, de ezek csak 1942-ben vagy még később készültek el.

Az említett egységek ráadásul mind flotta-hordozók voltak, amelyeket kifejezetten ellenséges hadihajók elleni harcra szántak, de a szigetország túléléséhez kulcsfontosságú volt, hogy az Amerikai Egyesült Államokból és a brit gyarmatokról, valamint a Brit Nemzetközösség országaiból küldött utánpótlás megérkezzen a Brit-szigetekre, e konvojok azonban a német hadihajók és különösen tengeralattjárók elsődleges célpontjainak számítottak.

Ekkorra a britek már elvesztették a tengerek fölötti egyeduralmukat és többé nem tudtak pusztán lényegesen erősebb hadihajó-építésükre támaszkodni. A megoldást a kísérő-hordozók jelentették: olyan relatív kisméretű repülőgép-hordozók, amelyek félkész (általában civil) hajótestekre épültek, ezért rövid idő alatt nagy mennyiségben építhették őket és kifejezetten konvoj-kíséretre szolgáltak, amíg szolgálatba nem állt elegendő számú ”teljes értékű” repülőgép-hordozó.

Az Egyesült Királyság a második világháború előtt és az alatt összesen 8 ilyen hajóosztályt épített; ezek közül az amerikaiak által átadott ATTACKER és RULER osztályok nagy mennyiségben készültek, az AVENGER és NAIRANA osztályok 3-3 hordozóból álltak, a fennmaradó hajóosztályok viszont egyedi egységeket takartak: utóbbi csoportba tartozott jelen cikk tárgya, az ACTIVITY (angol; aktivitás) osztály is.


Konstrukció:

Az ACTIVITY osztály alapját egy polgári teherhajó adta, amely meghatározta a hordozó méreteit: az egység 156,29 méter hosszú és 20,27 méter széles volt, vízkiszorítása pedig teljes terhelés mellett is csupán 14480 tonnát tett ki, ezáltal a legkisebb repülőgép-hordozók közé tartozott.

A hordozó védelmét 4 db 101,6 mm-es QF 4 inch Mk XVI löveg biztosította. Ez a fegyver az azonos kaliberű korábbi QF 4 inch Mk V löveg kiváltására született: elődjénél nagyobb tömegű lőszere és modernebb technológiája révén maximális hatótávolsága 15000 méterről 18150 méterre nőtt. A brit 4 hüvelykes löveget kettős feladatkörű fegyvernek szánták: relatív magas tűzgyorsasága és 101,6 mm-es kalibere révén vészhelyzetben használhatták kisebb ellenséges egységek (elsősorban naszádok és rombolók) elriasztására, emellett azonban nagykaliberű légvédelmi lövegként is funkcionált. A nagyszámú német repülőgép ellen az ACTIVITY osztály emellett 20 db 20 mm-es Oerlikon légvédelmi gépágyút is hordozott.

Az ACTIVITY osztályt kis mérete erősen korlátozta. A hordozó mindössze 10 (maximum 15) repülőgépet szállíthatott és csupán egyetlen lifttel gyártották. A 12,8x6,1 méteres teherlift és a hangár mérete egyben a fedélzetre vehető repülőgépek méretét is korlátozta, mivel az új, nagy méretű amerikai repülőgépek egyszerűen nem fértek el a típuson.

Az ACTIVITY osztály kezdetben az elavultsága ellenére kiemelkedően hatékony, kétfedelű Fairey Swordfish torpedóvető repülőgépeket hordozta, később rövid időre néhány Martlet (amerikai Grumman F4F „Wildcat”) vadászrepülőgépet is üzemeltettek a hordozóról, az újabb Grumman F6F „Hellcat” azonban már túlságosan nagy méretű volt. A háború második felében a hordozóról eltávolították az ekkorra már elavult Martlet-eket és visszatértek a tengeralattjáró-elhárításban továbbra is hatékony brit Swordfish-ekhez.

A brit repülőgép-hordozók ismertek voltak vastag páncél-fedélzetükről, amely számos légitámadás alatt életmentőnek bizonyult, az ACTIVITY osztály viszont korlátozott terhelhetősége miatt egyáltalán nem rendelkezett páncélzattal (erre azért sem volt lehetőség, mert a típus egy polgári hajóra épített feltámasztott fedélzetből állt, amely nem alkotott egyetlen elválaszthatatlan egységet a hajótesttel).

Az ACTIVITY osztályt 2 db Burmeister & Wain dízelmotorral gyártották, amelyek 12000 lóerő összteljesítményt produkáltak: ezzel az egység repülőgép-hordozók között alacsonynak számító, 18 csomós (33 km/h-s) végsebességet ért el. A hadihajót 700 fős legénység szolgálta ki.


Szolgálatban:

Az ACTIVITY osztály alapját adó hajót a Blue Funnel Group égisze alá tartozó Alfred Holt and Company, az Egyesült Királyság ekkor legnagyobb tengeri teherszállító vállalata építtette. Az ekkor még Telemachus nevű, hűtött árut szállító teherhajó gerincfektetésére 1940-ben került sor a kisebb, skót polgári Caledon Shipbuilding & Engineering vállalat Dundee-ben található hajógyárában.

A brit haditengerészet 1941 februárjában a félkész hajót rekvirálta és Empire Activity néven teherahjóként kívánta alkalmazni, azonban 1942 januárjában az a döntés született, hogy a hajót Activity néven kísérő repülőgép-hordozóvá alakítják (D94 kódjellel). A repülőgép-hordozót 1942. szeptember 29-én állították hadrendbe: hivatalosan 1943. január 1-étől szolgált, de csak mint oktató-repülőgép-hordozó, mielőtt egy modernizációt követően 1943 októberében konvojkíséretre rendelték (flottaszolgálatra nem volt alkalmas, mert alacsony sebessége miatt nem tudott együttműködni a brit hadihajókkal).

Az Activity kis mérete ellenére több sikeres bevetést teljesített az Atlanti-óceánon, majd a sarkvidéken szolgált, a Szovjetuniónak biztosított hadianyagot szállító teherhajók kísérőjeként. A hordozó legsikeresebb bevetése az 1944-es JW 58-as konvoj volt, amely alatt a hajókat összehangolt német támadás érte, azonban az Activity és a másik konvoj-kísérő repülőgép-hordozó, az ATTACKER osztályú Tracker repülőgépei összesen 3 német tengeralattjárót elsüllyesztettek, többet megrongáltak, a konvoj légvédelmi lövegei pedig lelőttek 6 db repülőgépet (ezek közül az U-288-as tengeralattjárót bizonyítható módon egy, az Activity-ről felszállt Swordfish repülőgép süllyesztett el).

Több mint egy tucat sikeres konvoj-küldetést követően 1944 közepén a kisméretű repülőgép-hordozót ideiglenesen teherszállításra fogták: repülőgépeket és személyzetet szállított Ceylon szigetére, majd hazatérését (és egy rövid javítást) követően újfent konvoj-kíséretre használták.

Az ACTIVITY osztályú repülőgép-hordozó túlélte a második világháborút: ezt követően részt vett felszabadított brit hadifoglyok hazaszállításában Szingapúrból, de mivel az új repülőgépeket már nem tudta hordozni és mert alacsony sebessége mellett eleve nem teljes értékű hordozónak készült, már 1945-ben kivonták a szolgálatból. Ezt követően rövid ideig még a brit haditengerészet tulajdonában állt, de elbontották a fedélzetét, visszaalakítva teherhajóvá és 1946-ban eladták polgári hajónak. Az Activity (immár Breconshire néven) 1947-ben állt szolgálatba és még két évtizeden át, 1967-ig üzemelt teherhajóként, mielőtt elbontották.

A többi konvoj-kísérő repülőgép-hordozóhoz hasonlóan az ACTIVITY osztály is ismeretlenségben szolgált, mert képességei messze elmaradtak az új, eleve katonai célokra épített nagyméretű repülőgép-hordozóknál, azonban egy kulcsfontosságú időszakban szolgált, hozzájárulva az Egyesült Királyság és a Szövetségesek győzelméhez.


Műszaki adatok:

Név: Activity (ACTIVITY osztály)

Típus: könnyű kísérő repülőgép-hordozó

Gyártó: Caledon Shipbuilding & Engineering (Dundee, Egyesült Királyság)

Rendszerbe állítás éve: 1942

Fizikai jellemzők:

Vízkiszorítás: 11800 t (teljes terhelés mellett 14480 t)

Hossz: 156,29 m

Szélesség: 20,27 m

Merülés: 7,7 m

Hajtómű: 2 db 12000 LE-s összteljesítményű dízelmotor (Burmeister & Wain)

Legénység: 700 fő

Fegyverzet:

Elsődleges fegyverzet: 4 db 101,6 mm-es löveg (QF 4 inch Mk XVI)

Kiegészítő fegyverzet: 20 db 20 mm-es gépágyú (Oerlikon, légvédelmi), lehetőség 10 repülőgép hordozására

Páncélzat:

Toronypáncél: 0 mm

Övvért: 0 mm

Fedélzet páncélzata: 0 mm

Teljesítmények:

Végsebesség: 18 csomó (33 km/h)

Hatótávolság: ismeretlen tm (ismeretlen km - ismeretlen csomós - ismeretlen km/h-s sebesség mellett)


Vissza
Ötlet.Minőség.Elfnet.hu | 2011-2020 | Minden jog fenntartva.